A tegnapi nap nagyon alkalmas volt arra, hogy megmozdítsuk  saját tudati kockánk határait. Vagyis a korlátainkat feszegettük. De nevezzük kényelmi zónának is, ha szeretünk a szüleinkre hivatkozva nem megtenni dolgokat.

A 8. hónap 13. napja alkalmas rá, hogy az eddig járt karmikus tisztuló köreinkben megnyissuk egy kiskaput.

2021-es évet írunk. Ez az év a kapcsolati viszonyainkban próbál rendet tenni. Ezek a kapcsolati viszonyok:

Mester-tanítvány. (legyen az belső mester vagy külvilági)

Szülő-gyermek

Párkapcsolat

Testvérek közötti kapcsolat.

Ember és a munka.

Ég és föld.

A bennünk lévő elemek kapcsolódása.

Tehát igen nagymértékű a rendeződés, minden mozdul. Ha engedjük.

Az, hogy  péntek volt, csak hab a tortán. A pénteki napok alkalmasak arra, hogy érzelmi szabadságunkat, önbizalmunkat, belső letisztult erőinket felemeljük önmagunkban. A szombati nap pedig optimizmusra serkent. A sötétséget mindig felváltja a fény.

A péntek 13. különleges nap mindig. Felhoz valami nehezet a mélységekből, amit a rákövetkező szombati nap , próbál kiegyenesúlyozni, erőbe helyezni. Hogy milyen töltést adunk mindennek, az már rajtunk múlik.

De térjünk vissza a kockánkra. Ez a kocka akkora, amit a szüleink láttak belőlünk. Ahogy ők látták a világot és benne minket. Ahogy a testvéreink láttak minket. Ez a kocka akkor is ott van, ha mást se teszünk, mint lázadunk, menekülünk ez elől. Hiába bizonyítottuk ezerszer, hogy mi másképpen, emberségesebben oldottunk meg valamit. Nekünk sikerült, ami nekik nem. Semmiképpen ne haragudjunk senkire sem, mert oktalan lenne. Szüleink, nagyszüleink még közel vannak időben a háborús időszakhoz, amely a túlélésre korlátozta a tudatot. Az ő tudati kockájuk lényegesen kisebb volt, mint amekkora a miénk.

A kocka időszakonként kienged megoldásokért, de a vonzása visszahív, és újra bezár. Az agyunk hiába tudja, hogy mit hogyan kellene tennünk, a bennünk lévő érzelmi mozgató rugók mégsem engedik. Ösztönösen reagálunk.

Lényünk egy része a kockába van zárva. Ő abból épül fel, amit az anya méhében töltött 9 hónap alatt, az ő világában megélt.  Anya pedig ezalatt a 9 hónap alatt megkapott minden impulzust a külvilágból, amire a gyermeknek szüksége volt.

Kockában élő részünk kér megoldást már egy ideje. Jelentkezhet úgy, hogy erősen érezzük a mindennapok rutinjának lehúzó erejét. Reménytelenséget egy másfajta életre. Nem találjuk örömünket, pillanatnyi jó érzésünket a napi cselekedetekben. A ránk ruházott feladat nyomaszt minket.  Fásultság, kiégettség. Lappangó vagy nyilvánvaló pánikbetegségek, nehézlégzés. A mellkasunk van kitéve leginkább a változást hozó energiáknak.

Amikor ezek az érzések megjönnek, akkor a tudatkockában élő részünk kér szabadulást.  Már fullad a kockába zártságból.

A kocka felelős azért, hogy miképpen látjuk a világot. A gondolataink milyen kereteken belül tudnak szárnyalni, vagy éppen rabságban lenni.

Ne feledjük el, hogy hány Mester él tolószékben, láb vagy éppen kar nélkül. A Mester szó azért őket jelöli, mert átlépik a tudatuk határait és megvalósítják az álmaikat. Nem az anyag köti és a hitrendszer a gondolataikat, hanem élik azt, ahogy ők látják a világot.

Vajon miképpen van, hogy többet tud a világ valóságáról az, aki ki sem lép az otthonából? Nem a tv-re gondolok, vagy az internetre, ahonnan információkat merít egy vetített valóságról, hanem a saját belső tudati szabadságra, ahol a mentális világhálót járni tudja és gyűjti a valóság információit.

Miért van az, hogy azok az emberek is boldogtalanok, kiégettek, akik a külvilág szemében sikeresek?

Több az öngyilkos, az alkoholista, a kábítószeres, stb.. függőséggel élő azok között, akiket a külvilág sikeresnek lát. Miért kezd el uralkodni felettük a kockában élő személyiségrészük, ha a látszat szerint ők élik a világukat?

Mennyit látunk a világból? Ez egy nagy kérdés. Melyik szegletét és mekkora részét?

Mennyire ismerjük önmagunk belső világát?

És itt érdemes egy belső meditációt végig vinni.

Lássuk magunkat egy kockában. Ebben a kockában csak a szüleink, testvéreink vannak mellettünk.

Ez a tér szűk. Korlátoz minket.

Vegyük át magunkban mindazt, amit megoldottunk az életünkben. Amire büszkék lehetünk. Amiben látjuk, hogy generációs ugrást hajtottunk végre. Gondoljunk mindarra, amit szeretnénk megvalósítani.

Lássuk azt, ahogy a kocka falai lenyílnak. Kitágul a tér. Meglátjuk őseinket a kockán kívül.  A kocka falai átalakulnak energiává és beleolvadnak a környezetükbe. Szüleinket vezessük ki a tágabb térbe, mert lehet, hogy ők már nem tudnak maguktól mozdulni.

Emelkedjünk fel kissé, hogy messzire elláthassunk. Megnyílik egy út az ősök között. Az út tágas, jól látható. Csak nézzük felülről. A képet aszerint vigyétek tovább, ahogy érzitek.

Érdemes többször végig vinni.

A belülről fakadó szabadság energiáit semmilyen külvilági esemény vagy korlátozás nem tudja befolyásolni. Gondoljunk Stephen Hawkingra. Vagy Nick Vujicicra.

A mai nap már egy konkrét gátoló tényezőnkre fog rámutatni. Egy korlát, amely nem enged valóban élni minket. A saját sorsunk szerinti élet, fényesebb oldalára gondolok. Bármi is történt tegnap, vagy ma, javításra ad lehetőséget. A javító kódsor energiája is megérkezik. Gondolatban vagy ember személyében. Vagy egy rámutató eseményben.