A mai nap tovább sző szálakat a sorsunkban. Valamit befejezünk, valamit megnyitunk.

Egy ajtó bezárul, egy másik megnyílik. Ez lehet egy belső döntés, hogy változtatok valamin.

Lehet egy külvilági történés, amely felhívja a figyelmet valamire. Végre be tudjuk fogadni, pedig ezerszer gondoltunk már rá. A napi nehézségek mindig eltereltek minket egy megszokott ösvényre.

Közeledik az Adventi Naptár első nevezetes dátuma. December 6.-a. Ez a nap a gyermeki lelkünket érinti meg. Az univerzum visszaad egy érzést, amely már rég elkopott. Hitet a varázslatban. A varázslat az érzésekből fakad. A gyermeki lélekben még őszinte az érzés. Csak jön, árad kifelé, gondolkodás nélkül.  Ami öröm, az ezernyi pillangó a mellkasban, ami fáj, az tengernyi könny a szemekben, ami rossz, az megszorongatja a gyomrot, ami vágyakozás, az a töretlen hit a megvalósulásban. A gyermeki lélek minden életkorban ott van.

A mai kép:

Egy szürke, szomorú szobában állunk. Csak döntenünk kell, hogy kilépünk onnan. Az ajtó pont előttünk van, nem takarja el semmi. Bár nem tudjuk hová kerülünk, ha innen kimegyünk, de vegyük észre, hogy bár biztonságosnak tűnik, de itt csak reménytelen szomorúság van. Nyissuk ki, lépjünk ki a folyosóra. Ez a folyosó világos, tiszta. Csukjuk be az ajtót magunk mögött. Emeljük fel a kezünket és vegyük észre, hogy a tenyerünkből egy színes energiaszál bontakozik ki. Kezünk mozdulatával segítsük meg a kibontakozását. Formák bontakoznak ki a szálból, szövődnek tovább és tovább. Egy ajtóhoz vezet el a szál. Nyissad ki, lépjél be. Az energiaszálhoz hasonló szövések vannak az ajtó mögött, amelyek képeket rajzolnak. Játékos, vidám energiák. Az a szál hiányzott az ajtó mögötti térben, ami nálad volt, és a szomorú szobában rejtőzött. Engedd a szálak szövődését, a vágyaidat öntik formába.

Hogy milyen varázslat szövődik? Szívünk mélyén ott a bizonyosság. Még ha az agyunk nem is hiszi.