Ma “vizes nap” -ot tarthatunk. A víz egy érzelmi állapotunkhoz kapcsolódik. A bennünk lévő víz zavarait a külvilág felé a hiszti, dühkitörés, vagy a felejtések útján vezetjük ki. Az elfojtó ember felejt. Nem köt össze eseményeket, hogy meglássa a belőlük fakadó eredményt. “Fáradt víz, lassú víz” kering a testében.
Ma megélhetjük a felejtéseink állapotát. Hol folyik el a gondolati energia tévutakra.
Vagyis olyan élethelyzetekben görcsösködünk, akaratoskodunk, ahol nem kellene. Vagy sodródunk úgy, hogy véleményt kellene alkotnunk, vagy kiállni önmagunkért.
A körülöttünk lévő víz hordozó eszközök, (kád, lefolyó, zuhany, stb…) mai tisztítása sokat segít. Főleg a vízkőtelenítés ?
A feltárandó kérdéskör:
Az elvárásból fakadó tehetetlenség érzés, amely haragot vált ki és okolunk valakit, ha nem úgy lesz, ahogy vártuk. Vagy esetleg elfojtott belső dühöt, ami belülről rág. Mert elfogadóak akarunk lenni és a külvilág felé nem mutatjuk, hogy ott belül dühösek vagyunk olyasmiért, ami nem úgy lett, ahogy mi gondoltuk.
Az elvárások a saját gondolatunkból fakadnak. Biztonságérzetet ad, ha úgy történik egy esemény, ahogy mi gondoltuk.
Az elvárás gondolati mintái csak annyi, amennyi a saját tapasztalati körünkből fakad. Egy kocka.
De vajon képesek vagyunk átfogóan és előrelátóan gondolkodni? Mennyi szeletet látunk egy történetből?
Vagy egy félelem tart fent egy gondolati sémát, amin belül mozgunk?
Át tudjuk azt gondolni, hogy ami ma csalódás, vagy nehézség, az esetleg holnap után egy elinduló felszabadító energiává válik?
Mivé válik egy áldozati energia, amit egy karma lezárás miatt hoztunk meg?
Mikor kell adnunk még önmagunkból, mert bár úgy véljük, hogy a kút már tele van, de valójában még a fele üres és bármikor bele zuhanhatunk ?
Mikor van a megállj, mert teli kutat tömködünk még mindig?
Az első kérdés:
Amit magamtól elvárok, azt másoktól is elvárhatom? Vagy én teszem magasra a mércét? Ezt a mércét ki alkotta meg és miért? Enyém egyáltalán? Kinek és mit akarok bizonyítani?
Ismerem a többi embert valójában, akitől elvárok bármit is? Ha ismerem őt, akkor tudom hol segítsek feltárni számára ismeretlen gondolati sémákat. Vagyis olyasmit mondok el neki, amire ő nem gondolhatott egy esemény megvalósításakor. És ez már nem is elvárás.
Mindezt úgy, hogy se túl sok, se túl kevés ne legyen a hangnem. Vagyis ne dacot váltsunk ki, hanem meghallgatást.
ÉS a magammal szenbeni elárás?
A tervezés és az elvárás közötti különbségen érdemes elgondolkodnunk.
Kell tudnom, hogy mit szeretnék elérni. Kell tudnom, hogy milyen építőkockák, eszközök kellenek mindehhez. Kell a Terv.
Egész világunk mátrixa egy Terv alapján létezik és szövődik. De vajon akik megszőtték és szövik most is, ők mennyire globális látókörűek, vagy csak elváróak. A rendszertől elvárnak valamit?
A saját tervünk a saját sorsunkon tud változtatni, és ezáltal a nagy egészen. Kell egy váz, ami köré a sorsunk szövi a szálakat.
Az elvárás egy dogma. Ennek így és így kell lennie. Ez egy szűk kocka a meglévő mátrixon belül. Ami nem rugalmas, nem változtató, nem előre sodró, csak beragasztó egy helyzetbe.
Gondoljuk át, hogy vannak-e elvárásaink. És az mire is jó?
A bennünk lévő víz egy adott ritmus szerint áramlik. HA befelé figyelünk, keressük a bennünk áramló folyót, amely analóg a gondolatainkat vezérlő érzelmek áramlásával, akkor láthatjuk, hogy ez a víz milyen.
Zavaros? Éppen, hogy csak csordogál? Zuhog nagy erővel mindent elsodorva? (saját lehetőségeinket is)
Nem folyik-e visszafelé? Van benne gát? Elakadás? Feltorlódás?
Ez akár minden nap is változhat. És ez sem jó. Saját folyónk rendjét mi szabályozzuk.
Aki nem lát önmagában, vagy rendezni szeretné saját folyóját, ő csak képzeljen el maga elé egy olyan folyót, amely csendesen, biztonságosan, de jó ritmusban áramlik. Tiszta, átlátható vize van. Kellemesen hűs. A partját is lássa olyannak, ahol kellemes lenne pihenni.
Ahogy elképzeled, a belső folyó igazodik hozzá. Hiszen saját belső terünkben mi tudunk leginkább rendezni.
Ez a kép sokat segíthet pánik betegségeken, idegrendszeri zavarokon is. És az elvárásaink elengedésében is.