03.17-i éjszaka megtalált egy frekvencia. Ezt hallottam át:

• Van még egyáltalán olyan, aki képes lenne valódi boldogság szikrára? Bemértük?
• Kell lennie, mert mozgatják még a rendszert.
• Eljátsszák a játékosságot. És nem is tudják. Azt hiszik, hogy …, pedig dehogy.
• Jó ötlet volt ez a sokszoros nap. Megcsinálták. És termelik önként a kétségbeesést, reménytelenséget. Nem tudják érzéseik eredőjét.
• Tudjuk fokozni a halálfélelmet?
• Van az emlékezetben még megidézhető nehézség bőven.

Ebből megértettem, hogy a sokszoros energia nap csupán egy program. Felfokozzuk saját vágyaink teljesülésének lehetőségét, amely, ha nem jó eredőből fakad, akkor a pokol bugyrait látjuk el energiával.

Márpedig a testben ott rejtőzik a harag, keserűség, félelem, önértékelés zavar stb…

Tehát vigyázzunk arra, hogy milyen állapotban vagyunk, amikor kifejezzük óhajtásainkat. A belső béke végtelen alázatából indítjuk el a kérést? Ilyenkor a test laza, „minden mindegy” állapotban van.

Vagy egy felfokozott érzelmi drámából? Vagy félelmünk kompenzálására?

Ez azt mondja nekem, ha tegnap mindenki, aki az energiatér beavatottja bármilyen formában, alfa állapotban érezte volna a belső békét, akkor a sokszoros nap teljesen rendben lett volna, és a világunk, földünk a béke irányába fordult volna el.

Feszültségekkel és félelmekkel felfűtött energetikai hálózaton a felfokozott energia vajon mit indít el?

A testvérem mondta még tavaly ezt a mondatot:

„Ha minden spirituális jószándékból fakadó energia az lenne, aminek szánták, akkor ez a világ már rég megváltódott volna. „

A másik, ami összefoglalódott bennem, hogy a valódi tisztaságú lélekesszencia nagyon kevés a világunkban. Kisgyerekeknél található a naiv rácsodálkozás, de náluk is egyre ritkábban. Már születéskor ott van a szomorúság. Őseink hagyatéka.  Már agyból játsszuk nagyrészt a boldogság féleségeket, vagy egy belső vágy még hajt ezirányba, és néha találunk morzsákat pár pillanatra. Sokan keressük ezernyi módszerrel. Takarítunk magunkban. De hová tesszük a negatív töltéseket? Kiáramlik a külvilágba? Ott mihez és kihez tapad hozzá? Kik használják fel és mire?

Nyitva hagyom ezeket a kérdéseket, hogy mindenki gondolkodjon a saját tapasztalatából el ezeken.

Egyet kérnék. A belső rossz érzést úgy alakítsuk át, hogy ott belül értsük meg a miértet, és cseréljük le a pozitív aspektusára. Csak így tegyük elengedésbe. Ha ismerjük önmagunkat, akkor mindez menni fog. Ha tudjuk koncentrálni az erőinket, akkor menni fog.

Soha egy percig se tápláljunk indulatokat. Ha feljön, keressük magunkban a „kihez tartozik, miért tudott bennem megkapaszkodni ez az érzés”. Előjöhet valamelyik felmenőnk, és a külvilágban valaki a jelenben, aki eljátssza. És a genetikai kód, amely fenntartja az állapotot. Ehhez egy szerv, amelynél éppen probléma van.

Ne klikkesedjünk, ne akarjunk oldalt választani, ne tegyünk keresztbe másoknak és ne higgyük, hogy a mi igazságunk az egy, mindenek felett.

Az emberiség közös tudat. Egy test, egy lélek. Mindenki testvér. Legyen az fekete, fehér, bármilyen nemi identitású, egyszerű munkás, vagy pártvezér, jógi, pap, keresztény vagy muzulmán. Bárki, aki emberbőrben lakozik.

Ne akarjunk evilági sorstársainknak nehézségeket. A közös tudat hozadéka, hogy akit legnagyobb ellenségünknek vélünk, őnála van a saját megoldásunk. Segítsünk olyan helyzetekben, amely megtalál minket. Megérint minket.

Tudjunk róla, hogy az égiek nem mentenek meg minket a nehézségektől, ha mi magunk ott belül nem érezzük a mindenséggel való együtt létezés békés vágyát.

Amikor együtt érzünk a háború áldozataival, akkor jusson eszünkbe, hogy szüleink sorsát is láthatjuk, hiszen ők közvetlenül a háború után születtek és hordozták annak minden generációs következményét. Így megérthetjük, ha gyermekként nem azt az ölelgetős, dédelgetős, megértő  szeretetet kaptuk, amire vágytunk volna. A depresszióra hajlamos, kemény logikát diktáló életmód a túlélés egyik hozadéka. Még a mi generációnkat is nyomja. És most megidéződött, hogy kiderüljön, hogy a hatalom látásmódját követjük-e, vagy az EMBER, EMBERSÉG egységre vágyó lelkületét követjük.