A tiszta, ártatalna gyermeki minta létezésünk egyik alapköve. Ez a minta nem gyermeki egyáltalán. Az egyik legősibb mintáink egyike, Mária Magdolna lelkületének alapmintája, amikor még nem fertőződött meg az anyagi világok terheitől. NEm kezdte el karmakörét leróni ebben a világban.

Gyermekinek azért hívom, mert a születés után 2-3 évig talán megtalálható. Ott a gyermek csak éli önmagát. Mindenre nyitott, elfogad mindent úgy, ahogy van. Nem ítél csak szeret. Érdek nélkül.

Aztán a külvilág tesz róla, hogy megtöredezzen. Ha töredezetten is, de a felszínen tud maradni, később elő lehet hívni és sok betegséget, nehézséget meg tud oldani, gyógyítani. Örömet, kreativitást, spontenaitást, bármi megértését és feloldását hozza magával. Áramlik a határtalanságával. Mindenhol otthon van.

Őnála nincsenek falak és korlátok. Mindenre nyitott és kíváncsi. A világot mindig varázslatosnak látja, bármi is történik.

Ha ez a minta eltűnik egy világból, akkor megszűnik a felemelkedés lehetősége.

Születéskor és a halál pillanatában előjöhet bennünk az elengedés állapotaiban.

Ez a lélek eredeti állapotában mentes mindennemű ítélettől, megkülönböztetéstől, nem tudja, hogy van jó és rossz. Minden létező felé végtelen, önzetlen szeretettel tud fordulni. Minden fájdalom megérinti, elnyeli magában és gyógyulást ad cserébe. A jelenléte már önmagában kiváltja a gyógyulást. Csak ad végtelen önzetlen szeretetet és nem kér soha semmit cserébe. A létezés alapköve, Isten szeme-fénye.

Női energiával rendelkezik, szeme mindent lát és mindent hall. A szociális munkások, a Segítők, (nem a spirituális fenoménok), szolgálatot végző ápolók és orvosok rendelkeznek felnőtt korban is ezzel a mintával.

Legtöbb kisgyermek rendelkezik vele 2-3 éves koráig. Ez már egyedi, hogy mennyi ideig tudja megtartani.

A legtöbb ember, ha megérzi a jelenlétét, akkor követi őt. Sajnos fosztogatni kezdik, vagy birtokolni. Az agresszív emberek vágynak rá a legjobban, hiszen az ő szívükből hiányzik leginkább a BÉKE és vágyják elvenni bárhogyan is. Az idők folyamán sérült ez a minta erősen. De megvan az eredeti lenyomat a lélekben, amelyet meg lehet idézni a test számára.

Elmesélek egy történetet. Egy mesét.

Egykoron, régi időkben, más világokban a tiszta, ártatlan lélek megtestesítőinek nagyon nagy volt a tisztelete. Érinthetetlen volt. Csak olyan kezek érinthették, akik maguk is tiszták voltak a maguk nemében. Női testet választottak, amikor anyagi dimenziókba léptek, mert ez illett leginkább a lélekhez. Utaztak a világok között, Mindig oda mentek, ahol szükség volt segítségre.

6 sárkány lovag őrizte állandóan. Ők együtt voltak EGY. A hat lovag és az Érinthetetlen együtt születtek mindig, ismerték egymást, nem felejtettek soha.

A király szemet vetett a Érinthetetlenre. Magának akarta, hogy csak őt szolgálja. Birtokolni akarta minden áron, így elhívta magához, hogy az országban zajló háborúkat rendezze el.

A lovagokat csapdába ejtette, egyenként megölte. A lovagoknak létrejött a karmája, hogy keressék örökre az Ártatlant, hogy őrizni tudják. Mivel figyelmetlenek voltak és elhagyták a Szolgálatukat, így ez lett a sorsaik vezérlő szála. Máig tart ez a folyamat.

Az ártatlant pedig toronyba zárta, és ott őrizte.

A király mániákusan akarta az ártatlan szerelmét, nem értette, hogy olyasmit akar, amit meg nem érthet és fel nem foghat.

Az Ártatlan belehalt a zaklatásba, de előbb megszületett egy gyermek. És ezzel létrejött a karma. Egy testbe került az agresszív birtokló és az ártatlan. Az Érinthetetlen beszennyeződött.

A mi világunkban is itt vannak a lenyomatok erről a történetről, az egyik alapkő a karmakörökben. A szibillák , a papnők, akik addig maradtak csak tisztségükben, amíg érintetlenek voltak. Királyokat segítettek, Szolgáltak életük minden pillanatában a meglátásaikkal.

És a gyermek, aki megszületett a birtoklótól és az ártatlantól, szintén jelen van világunkban.

Mária Magdolna, a papnő, aki megélte a kiszolgáltatottság állapotait. Aki magában hordozta Isten szeme – fényének mintáit. Akinek bár a testét beszennyezték, de a lelkét soha nem tudták beszennyezni.

Szent Filomena. Őt egy éjszakai látomásomban láttam, addig nem hallottam róla.

Láttam, éreztem a kislány érzéseit,  amit átélt utolsó időszakában. Ezután olvastam utána.

Egy kislány, akiből áradt a tiszta ártatlanság ereje. Ez nagyon sok embert vonz és egy részükben megjelenik a birtoklás. Más részükben tiszteletet kelt és óvni akarják.

A lánnyal is ez történt. A király szemet vetett rá, feleségül akarta. A lány elutasította, tisztasági esküt tett 11 éves korában. Mártírhalált halt a döntése miatt, az ereklyéi bizonyíthatóan gyógyító erejűek. Őbenne nagyon érzetem ezt a mintát.

Jean D’Arc az Orleansi szűz. Őbenne ott volt már a Harcos is, az ártatlan minta mellett,  de vele is ugyanazt tették . Őmellette már a lovagok egy részét is lehetett látni, de nem tudták megvédeni. Szent harcot hírdetett a király lelkének megmentésért, de ő lett az áldozat.

A történetek az idők folyamán a tiszta lélekminta körül változik, de a folyamat mindig ugyanaz.

Egy váratlan rosszullét  után ismét feljött bennem az egész történet. Láttam a birtoklót, a lovagokat, az Ártatlan. A rendszer kezdett helyreállni.

A birtokló minta kezdett beállni a védelmező minták közé, mert megértette, hogy az ő léte is az Ártatlanon múlik. Mint mindenkié.

Mivel az EGY mindig megtapasztalni akar az anyagi világban megélt egyedi sorsokban, ezért jobban megnéztem a bukás történetét. A naív, ártatlan minta, aki csak azt az egy életformát ismeri, amit képvisel, vajon miért kellett, hogy elbukjon. És megláttam valamit. Nem ismeri az ok-okozati törvényszerűséget. Amit a jelenben helyesnek talál kimondani, megélni, annak  nem tudja mi lesz a következménye másokra nézve.

Ahogy egy 2 éves gyermeknek nincs veszélyérzete, nem tudja tettei következményét, nem tud mérlegelni.

Nem tudja, hogy mennyi mindenre kell figyelemmel lenni egy döntésben. Nem látja a rengeteg fájdalmat, amely ott húzódik a mélységekben, és egyre több lesz. Csak a paradicsomi állapot tökéletességét ismeri.

És itt válik fontossá a másik minta, a sérült gyermeké. Aki megél fájdalmakat, veszteségeket és megtanulja mire kell figyelni egy közösségi játékban.

Akik most vagyunk, azt az emlékeink határozzák meg.

Azok alapján döntünk, vágyakozunk, gondolkodunk. Éppen ezért felejteni sem jó dolog. Csupán mindent az arany középútra kell terelnünk önmagunkban. Nem ítélkezni a nehéz emlékek miatt, csak tudni, hogy óvatosan kell bánni bizonyos helyzetekkel. Az öröm perceit pedig őrizni, keresni a mindennapokban. De nem állandóan oda fókuszálva, elkerülve a kihívásokat, nehéz helyzeteket.

Az arany középút itt is az ideáli. Összesimogatni önmagunkban az ártatlan , tiszta részünk, és a sérült, sokat megélt lélekmintánkat.

Két Árpádházi Margitunk van. Mindkettő rendelkezik ezzel a mintával.

A vesztett muhi csata után IV. Béla feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel együtt Dalmáciába menekült. Ott született Margit leányuk, akit felajánlottak Magyarország megmentéséért.

Margit ennek megfelelően hároméves korában a domonkos apácákhoz került.  Később két alkalommal is lehetősége lett volna fogadalma visszavonására, hiszen minden bizonnyal megkapta volna a felmentést apja kérésére. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. A róla szóló, 1510-ből fennmaradt legenda szerint jövendőmondó képességgel is rendelkezett, amellyel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjai megoldásában.

Az ő királya az apja volt, akinek a lelkét saját életével mentette meg.

Skóciai Szent Margit

Az első biztos adat, amellyel Margit atyjáról, Száműzött Eduárdról rendelkezünk az, hogy Magyarországon élt, és Szent István király lányát  Ágotát^] vette feleségül. Margit 1047. június 10-én született  Mecseknádasdon).

Az ő küldetése az volt, hogy ártatlanságát egy agresszív férj megváltoztatásába fektette bele. A szüleivel Skóciába sodorta a vihar, ahol a király 2. felesége lett. Mindvégig döntő befolyást gyakorolt férjére, aki az asszony hatására kivetkezett vad szokásaiból. Segített minden rászoruló, kórházakat, templomokat, iskolákat építtetett. Ő megmentette a Király lelkét.

Két ártatlan gyermeki minta, aki felvállalt sok nehéz megtapasztalást, hogy változtasson a világon.