Elérkeztünk a határvonalra, ahol ismét őszintének kell lenni magunkhoz. Fel kell ismernünk azt a téveszmét, amely eddig vezérelte a sorsunkat.

Nagyon nehéz, hiszen őseink szemét is ez a fátyol borította. Ezzel élünk együtt, ezt hisszük helyesnek, azt mondogatjuk, hogy ilyen vagyok, fogadjanak el így. Ne feledjük, hogy amivel együtt születünk, az csak egy rész az egészből. Egy élet képes 7 generációt újra csomagolni. Összefésülni, egymáshoz igazgatni. 7 külön puzzléből épül fel EGY nagy kép.

De mereven ragaszkodhatunk az asztrológia képlet és egyéb kódok rabságához is. Jók a támpontok, de mindig van tovább.

Egész életünk abba az irányba vezérelt, hogy leessen végre a tantusz, hogy félreértelmeztük a létezésünk pár alapkövét. A Hitünk alapjaiban hibás. Ezt képesek vagyunk felismerni, keresni tovább és többé és többé tenni ÖnMagunkat.

Érdemes meggondolni, hogy gyermekeink mely tulajdonsága volt kihívás nekünk. Gyermekeink belőlünk születnek és tükörként mutatják azon lélekrészeinket, amelyet elfojtunk bármi okból is. Gyermekeink párja is ilyen tükör. És természetesen saját párunk is.

Ha őbennük megszerettük önmagunk árnyait, (nem látható, sötétben járó, megtagadott, elfojtott erők) akkor most csak újra kell gondolni, hogy még elfojtjuk-e. Megtanultuk-e jól kezelni.

Hol vagyunk önmagunkra szűk látókörűek?

Hol beszélünk félinformációkat, arra várva, hogy kitalálják mások a belső rejtett gondolatinkat? ÉS megoldják helyettünk.

Az egyetlen kérdés mindig és folyamatosan.

Hogyan szemléljük önmagunkat?

Tudunk-e kilépni az eddigi gondolkodásmódból?

Ne akarjuk, hogy elnyeljen saját sötétségünk.

Nem tudunk előle elmenekülni, hiszen génjeinkben hordozzuk. A polaritás világában élve el kell fogadnunk, hogy fény és árnyék vagyunk. Árnyékban azon részeinket tartjuk, amelyet nem szívesen ismerünk be.

Ismerjük meg, ismerjük be önmagunknak. Formáljuk és töltsük fel élettel.

Belső hangjainkat sűrűn halljuk. Ők is pontosan elmondják mi lakozik bennünk.

Gondolataink és viselkedésünk mennyire azonos?

Az önkontroll mennyire erős?

Mennyire figyelünk másokra és önmagunkra?

És főleg a Bizalom milyen bennünk? És ehhez köthetően a védelem.

A bizalom és a naivitás kart karba öltve járnak.

A naivitás ebben a helyzetben azt jelöli, hogy hol nem látjuk, ismerjük a valóságot. Ha jól látjuk a valóságot, akkor a bizalom olyan mértékű információval bír, hogy nem fog darabokra törni. HA mást hiszünk, mint ami van, akkor a bizalom darabokra törik és túlvédjük önmagunkat.

Mindez a gyökércsakra világa, amely az eredetünk hordozója.

Vagyis most az eredetünk mintáit rendezzük át. Rendezteti át velünk a sorsunk.

És éppen ezért vizsgálhatjuk önmagunkat a gyermekeink szemében.

Álmaink, megéléseink, gondolataink ekörül forognak.

És éppen ezért gyökeresen kell változtatnunk önmagunkon.

A nyomás rajtunk tegnap és ma erős volt ismét, ami fáradtsággal, ingerültséggel jár.

Holnaptól oldódni kezd.

Eddig abból főztük a magunk sorsát, amink volt. Elkezd változni a lehetőségek tárháza aszerint, hogy mit értettünk meg saját valóságunkból.