Minden év egyik jelentős napja a Pünkösd. Az ember számára talán a legfontosabb. Ez év egy olyan lélekrészünket tudja visszahozni hozzánk, megmutatni az utat hozzá, amely az Eredet Forrásából származik.

Az ember és az ő lelke nagyon-nagyon régóta foglalkoztatja az emberiséget.

Azt tartják, hogy az ember a lelke miatt lesz érző, szerető, gondoskodó, önfejlesztő egyéniség.

Lélek nélkül az ember csak robot és automatikusan teszi azt, amit mondanak neki, amire ránevelik.

Az emberiség története pontosan mutatja az embernek a lélekhez való kapcsolódását. Hol és mikor veszíti el az ember a lelkét, és többé nem találja a helyét, az otthonát, a másokkal való kapcsolatot és főleg önmagát.

Pünkösd napjának az energiái megadják a lehetőséget, hogy az ember számára éppen elérhető Forrásból megkaphassa a saját „lelkét”. A saját kódsorait, esszenciáit, azt az energiát, ami szabadabbá tudja tenni, mint ahogy eddig élt.

A természeti népek állatok alakjában tisztelték saját lelküket. Nevet is aszerint választottak, hogy melyik állat az, vagy milyen tulajdonság az, amely őket leginkább jellemzi, erősíti.

Mint ahogy az embernek, úgy a léleknek is van neve. Ha a kettő ugyanaz, vagy pár betű eltérés van, akkor az az ember nagyon empatikus, természetesen intelligens és nemes eszméket képvisel.

Ő Egy Jó Ember.

Azt mondják, hogy a léleknek is van sötét oldala. Meglátásom szerint képes sötét árny rávetülni, és szürkíteni.

A Lélek az én számomra olyan, Mint az emberiség számára Jézus.

Egy olyan Entitás, akinek tanításai alapján felnőhetek saját lelkületem feladatihoz, amit képviselnem kell.

A Jézusi tanítások is része a lélek sajátosságinak. Ha éppen nem vetül rá az elutasítás vagy fosztogatás árnyéka.

Valamennyire hasonlít ahhoz, hogy próbálunk együtt élni a párunkkal. Jól, rosszul alkalmazkodva, figyelve rá vagy elutasítva, kihasználva őt vagy éppen fordítva. Messze van tőlünk, ezért magányosan élve, vagy összekötve, ha jó, ha nem. A lélek adja meg az örök élet lehetőségét. Akár egy pillanat alatt is kötődhetünk vele, vagy akár egy élet alatt se. Van, aki szoros szimbiózisban él vele, van, aki falak mögé zárja. A bizalom, bizalmatlanság energiája, amely az emberiség egyik legjellemzőbb tulajdonsága az egyik alapkulcs a lelkünkhöz.

Előfordul olyan eset is, nem is ritkán, hogy más ember lelkéhez kapcsolódik valaki. Valamiért az erősebbnek hiszi. Mivel az élet nagyszínpadán mindig van ilyen szereplő, azokban az embereben lehet ezt leginkább látni, akik tehetség és valódi érték képviselet nélkül neves szereplők.

A politikai élet a másik színpad, ahol ezt nagyon lehet látni.

A hatalom és a pénz a legnagyobb lélekvesztő.

Ugyanakkor látszódik a nagyszínpadon az is, amikor valaki a saját lelkének értékén keresztül kezd önmagára lelni és valós értéket megmutatni, tanítani.

A mai nap szeressük  ÖnMagunk lelkét, az Örök társat, aki elég érzékeny ahhoz, hogy EMBER lehessen belőlünk a szó legnemesebb értelmében.

Ez a világ a feltétel nélküli szeretet világa. Egykoron az volt, és ott a lehetőség, hogy azzá váljon ismét.

A Biblia Paradicsoma megidézi az eredet állapotát, ahol minden létező EGY volt. Mindenki a saját tiszta lelkületével egyediséget adott a világnak. A Lélek kapcsolódott a bolygó lelkéhez, a bolygó lelke kapcsolódott az Otthon lelkéhez, az Otthon lelke pedig az Univerzális lélekhez, ahol minden ott VAN. Múlt és jövő, minden tudás, minden energia forma, amely az Élet teremtő kódjait hordozza.

A feltétel nélküli szeretet energiája a Kulcs, amely saját lelkünkhöz képes vezetni minket. Ahhoz a lélekhez, aki az eredetben még a kezünket fogta.

Hogy mikor és kik vágták le rólunk, hogy az ember csak egy robotikus végrehajtó legyen, aki képtelen saját érzéseit minden pillanatban úgy megélni, hogy Élet fakadjon belőle és ne halál?

Mikor váltak szét a nemek és jött létre az fájdalmas szülés és fájdalmas halál?

Mikor jött létre az a program, hogy csak csapások által tud fejlődni az ember?

Sok sok tézis létezik ezekről. Egy a lényeg.

Keressük saját lelkünk. Legyen bennünk egy szó, vagy kifejezés, amit ha kimondunk, érezzük fizikailag is, hogy megmelegedik a mellkasunk.

Biztosan sokszor mondtuk, amikor a nehézségek idején fohászkodtunk ösztönösen.

De most érezzünk is rá. Nem elég kimondani, érezni is kell Őt.

Amikor velünk van, magabiztosabban leszünk. Nem művileg és akaratilag, hanem természetesen.

Melengeti a mellkasunk. Tisztább lesz a gondolatunk.

Amikor eltávolodik tőlünk, akkor akaratosak és kemények leszünk. Nem is vesszük észre, hogy olyankor kompenzáljuk csupán az erőtlenségünket és mások programjait követjük.

Mert azt mondták…

Más is ezt csinálja…

Ezt tanították…

A belső nemességet, erényeket nem lehet megtanulni, azzal együtt születünk. Őrizni, vigyázni kell rájuk magunkban, és élni a mindennapjainkban.

A gyengeséget erősséggé lehet alakítani a velünk született erényekkel.

Mindenki egyedi. Az egyediségünk a lelkünkből fakad. A lélek az univerzum EGY lelkének egy adott mintázata, színe, hangja, illata, esszenciája. Amellyel kapcsolódik az EGY lélek többi mintájához. Ezt a mintát veszi fel a testünk fogantatásunk pillanatában. Ez alapján formálódik a testünk.

Hogy generációk mennyire torzították el az eredeti formát? Hogy a lélektelen korszakok, háborúk mennyire vágták el a szálakat? Hogy az élősködők hogyan fosztogatják, rágják el a szálakat?

A lelkünket ismerjük legkevésbé, miközben Ő az, aki a legfőbb támaszunk, életünk fenntartója.

Ezernyi korlát jön létre, hogy a lelkünktől messze éljünk. De egyedül rajtunk múlik, hogy ez másképpen legyen.

Őrizzük, vigyázzuk ŐT, mint legnagyobb kincsünket.

Az embernek egyetlen Jolly Jokere van és az a saját Lelke.

Ha úgy érzed, nincs válasz s nincs kiút a helyzetből, miben vagy: találd meg a csodát, mi benned ragyog. Te is képes vagy megváltoztatni a helyzetet, és a világot magad körül: Te Magad vagy a megOldás.