Ma ismét erős energetikai nap van. A Holtak Világa kér segítséget az élőktől.
Azt már mindannyian tudjuk, hogy az őseink lelkületének felszabadulása energiát szabadít fel az élők számára. Ez az energia pedig segít az élők jövőjének alakulásában.
Amit a genetikai örökségünkben rendezünk, az a sorsunkat a szabadság megélésnek irányába tereli.
Ha álomban megjelenik egy elhalt rokonunk, akkor ő kér rendezést. Segít, támogat és mutatja az érzelmi drámát, amely az élőt is mozgatja még a karma rabságának kerekében.
Ha valaki szeretné tudni pontosabban, hogy milyen terület szabadulhat ki ezekben az időkben a rabságból, akkor érdemes megnézni, hogy a hold melyik életterületen van, melyik házban, vagy éppen melyik kisbolygóval áll együtt. Világunk mozgása mindig nagyobb egységek hatása alatt áll, de különböző szinteken. Van, akit teljesen meghatároz és rángat. Van, aki tudatossá vált benne és formálja az erőket saját lényegisége szerint.
És természetesen van, aki félúton, féltudatosan, téveszmésen próbálja állni a viharokat. Ellenáll, befeszül, dacol. Az ő idegrendszerük komolyan kárát látja.
De lássuk a mai napot és a holnapit.
A holtak lelkülete jól megérinthető a gyertyák fényén keresztül. Érdemes eltávozott őseinknek hálát adni, hogy az ő életük meg tudta szőni a mi sorsunkat is, és általuk lehetőséget kaptunk az életre.
Ami eszünkbe jut emlék, azt engedjük meg magunknak végig élni. A holtak világában egy végigélt emlék sokat ér és felemelő hatású.
Segít az eltávozottaknak feldolgozni saját beragadásuk okát.
A holtak világát járó lelkeknek vannak Segítőik, akik elkísérik őket a Fény Kapuhoz, hogy ott átlépve egyesülni tudjanak a Mindenség Paradicsomi kertjének minden létezőjével. Ez lenne a cél.
A Fény Kapun átlépni.
Ezt azért is írtam le, hogy aki vizuális alkat, végig tudja önmagán vinni. De mindezt gondolatban is le lehet kísérni.
Valaki, akinek nincs arca, átmegy a holtak világán, emlékezik, ki volt egykoron, ez őt felemeli és belép a Paradicsomi kertbe.
A mai nap a legerősebb Segítő, a Krisztusi tudatosság – Szűz Anya, akinek minden világban, minden létező a gyermeke. Aki megjárt minden világot és megélt mindent, amit gyermekei is megéltek.
A holnapi napon ennek eredményeként már gondolataink ismét szárnyakat kaphatnak, és változó sorsunk irányát jobban átérezhetjük.
Talán érdemes ma már azt is végig-gondolni, hogy ’mi (Anyagi-Testben) élők’, valóban tudunk-e segíteni a ’holtaknak’.
Ha felidéznék egy emléket, azzal nem éppen „visszatartom-e”, vagy épp „nehezebbé teszem” a számára a ’továbblépést’?
Nem fordítom-e el ezzel a figyelmét azokról a segítőkről, akik a továbblépésében tudják segíteni?
És nem fordítom-e el a figyelmét arról a helyzetről, amely a következő lépcsőfok / állomás azon útján, hogy el tudja engedni a fájdalmait / veszteségeit, és könnyedén (már fájdalmak nélkül) le tudjon válni arról a TÉR-Részről, amely eddig „nem engedte el”, fogva-tartotta?
A Szándékommal csak a saját életemnek adhatok irányt, mások sorsára közvetlenül nem terjedhetek ki a Szándékommal.
Tudom, hogy vannak olyanok, akik segíthetnek másoknak a halál-kapukban. Valószínűnek tartom, hogy ezeknek a Szolgálatoknak van ma már olyan RÉSZE, amelyet SZÜKSÉGES LEZÁRNI. Ez nem azt jelenti, hogy magukra kell hagyni a halál küszöbén átlépőket [sokan vannak, akiknek ekkor ténylegesen segítségre van szüksége]. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ilyen Szolgálatoknak AZT A RÉSZÉT szükséges [a szükségtelenség okán] Lezárni, amely a „már elhunytakat” „kísérte / segítette”.
Tudomásom szerint megerősítésre került azoknak a TÉR-részeknek az ELVÁLASZTÁSA, amelyekben a Jelenlét KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI tapasztalhatóak meg.
(1) A már-elhunytak és (2) a még Anyagi-Testben élők jelenlétéhez tartozó TEREK távolodnak (eltávolodtak) abban az értelemben, hogy a tényleges halál-kapun átlépésen túl nem lehetséges a TÉR-Részek között kapcsolódás / áramlás, ezek a TÉR-Részek (és a hozzájuk tartozó Áramlások) ma már nem „vegyülhetnek”. A vegyülés-mentesség azáltal is felerősítésre került, hogy a különböző Ön-Azonosságú Életek csak akkor kapcsolódhatnak közvetlenül egymáshoz, ha ehhez az Életet-GONDOZÓ (itt a FÖLDANYA Közösségében a FÖLDANYA) közvetlen utat nyit (mert a teremtők Egyetértéssel Választották / Választhatták a közvetlen összekapcsolódást)].
Köszönöm a hozzászólást. Természetesen igazad van abban, hogy a holtak világát bolygatni az embereknek nem szabad, mert senki nem tudja a valóságot, az összetettségét. Viszont amit megtehetünk értük és ezáltal önmagunkért, azt érdemes megtenni. Azt gondolom, hogy a távozóknak támogatást adni, hogy könnyebben átjusson elhatárolódásokon az élők dolga. Sok Segítő bír ezekkel az energiákkal. Ők azok általában, akik hospice otthonokban, idősek otthonában, kórházak elfekvő részén, temetkezési helyeknél dolgoznak.
A jó gondolat, a szerető visszaemlékezés saját terünkön keresztül elér az ősök világába és ha ott bármiért is „fogságba” esett, akkor az élő kiemelheti.Több népnél is megjelenik a holtak napján az emlékezés, közös étkezés, a szeretettel teli családi energiák fenntartása, gondozása. Én az írásban erre gondoltam, ehhez adtam információt. Más módon való beleavatkozás a holtak világába az egy másik történet, és kétségtelenül tiltott zóna. A bennünk lévő genetikai örökség rendezése viszont az rvilágban élők dolga. Megtisztítani a világunkat a lenyomatoktól, szintén az evilágban élők dolga. Az élőknek támogatást adni abban, hogy a szeretteiket el tudják engedni, szintén az evilágban élők dolga. Az evilágban élők halál élményeinek feldolgozása szinten az evilágban élők dolga. Ez mint az evilágban élők aurájának lenyomata, amely köti a holtak világának némely részlegét. De ez természetesen csak az én véleményem, megtapasztalásom 🙂 Mindenki csak annyit vegyen ki belőle, amennyit önmagára nézve elgondolkoztatónak talál.