Sok esetben túlbonyolítjuk az életünket.

Az alapok egészen egyszerűek, és tisztán ott vannak bennünk. A lelkületünk a magunk egyszerűségében képes ragyogni. De ott van mellette az agy logikája, amely erősen ráépül az érzelmi világunkra, amelynek a szemüvege egészen sajátosan látja a világot. És nagyon ritkán látja a valóságot.

Lélekmintáink alapjai, egyszerűek. Mint ahogy a szél fúj, a nap süt, a fű zöld…

A most született gyermek világa is ilyen. Éhes vagyok, fáj a hasam, anyát… apát szeretném…

Matematikai összefüggések.

Aztán jön a külvilág és az arra való reakciók és megbonyolít mindent.

A mostani energiák erre hívják fel figyelmet. Hol bonyolódtunk bele olyasmibe, ami nem a mi sorsunk, életünk, drámánk.

Bármi is történik, törekedjünk arra, hogy csak tisztán és egyszerűen nézzük a helyzetet. Nem kell megmagyarázni semmit.

ÖnMagunk alapjait próbáljuk megérezni önmagunkban. Valójában Ki is vagyok Én ebben a világban? Nem névvel kell válaszolni vagy magasztos, spirituális flikk-flakkokkal, hanem egy érzéssel, amely biztonságot ad számunkra.

Én vagyok a Jóság… ezt szeretném megélni, képviselni minden pillanatomban.

Én vagyok a tiszta gondolat … ezt szeretném megélni, képviselni minden pillanatomban.

Én vagyok a tiszta szó … ezt szeretném megélni, képviselni minden pillanatomban.

Stb…

A tiszta és nemes erények az ember alapmintái. Minden más rárakódás, amely eltakarja a lényegiségünket és akadályozza a sorsunkat.

Ha figyelünk, erre kaphatunk ma megvilágítást.