Minden évben november elején a Nap az állatövön eléri az Alvilág kapuját, a helyet,
ahol a Tejút két ágra hasad, s Világfa gyökerezik. Ne feledjük: azon
éjszakán megnyílik az átjáró az elhunyt ősök szellemei számára az
árnyékvilágból evilág felé, így Halottak Napjának előestéje a legerősebb
időpont azok közül, amikor leomlanak a válaszfalak az élők és holtak
világa közt és utóbbiak felkereshetik övéiket egykori lakhelyükön.

Ez ebben az évben különösen erős, és sokkal előbb megnyitotta a telihold az átjárókat. Az auránk mindent és mindenkit elenged, ami és aki korszakok óta a sorsainkat fonja és fonja és fonja…..

Kozsdi Tamásnak  tavaly kikerült egy írása, ami a MOST egyik legjobb megoldása. Ez esetben, a most időszakában, különösen az aura mécsessel való kiégetésére gondolok, de a többi részt is felteszem, mert érdemes végigélni.

„Amikor fojtogat a környezet (munkahely, házasélet, stb.) vagy amikor nem fojtogat semmi, csak olyan nagy az üresség, hogy már nem tudod milyen valóságba kapaszkodj, csak hogy történjen már valami, akkor is jó a következőket csinálni.

Nem, nem kell elmenj jógázni, wellnessre, a templomba, meditációs kurzusra, masszázsra. Az sem baj ha nincs még otthon házi oltárod se, vonulj el a lakás (zárt tér!) azon szegletébe ahol 25 percig béke van. Ahova nem jönnek utánad, ahol nem hallod a tv hírfolyamát vagy sorozatsztárjainak hangját, ahol egy mécses meggyújtása nem okoz még lakástüzet.

Ha nincs ilyen helyiség a lakásban, akkor behunyt szemmel válassz le magad körül egy 1 m2-es gömböt, téglalapot, oválist magad körül és hozd létre virtuálisan azt a védett helyet.

Hozd létre a látható valóságban is a csendszobát, a béke „zárdáját”. S menj bele. Amint kint úgy bent. Ha bementél lassan elhagynak a napi gondolatok, az emlékfoszlányok, a teendők sora, kinek pár perc, kinek húsz perc de elhagynak sorban, ezt meg kell várd. Türelmes légy. Ja és ne vidd be a mobilod se a béke zárdájába, ha lehet.

A mécses előtt állj, ne ülj. Állva a mécses legyen az alsóbb csakráidnál, de nem feljebb a 3.-nál. Miért? Azért hogy a negatív energiákat tároló gyomor, belek és nemi vezetékek előtt legyen a tűz, mely így az aurából kiég, segítve hogy az agyban kevesebb legyen a napi gondolat, a feljövő feszültség. Hagyd kiégni a cipelt terheket. – Egy másik módszer hogy magad körül háromszögben 3 mécsest helyezel el (biztonságosan) és a közepére állsz. De ekkor is csak lefelé kiégeted a teste(i)dben tárolt negatívat. Ez kulcsfontosságú! Terhekkel nem tudsz felmászni a felsőbb éned beszédszintjére!

Ha elérted a csended s jól érzed magad akkor KÉRJ. Irányítsd egy picit az életed. (A néma csendedből!) Beszélj röviden és csak a lényeget. Rövid mondatokkal. Magaddal beszélsz, nem az Istennel. Miért írnál nagy köröket, regényt. Mond ki ami kijön belőled: El akarok innen menni; Be akarom ezt fejezni; Meg akarok ezektől szabadulni; A helyemre akarok kerülni; Az utamat akarom járni. Kész vagyok Most azonnal menni, útnak indulni. stb.

Ha szerencsésebb vagy és van esetleg hozzád szegődött Mestered, segítőd, sárkányod, angyalod, őrződ, stb. akkor mindezek után VELE is beszélhetsz, neki akár konkrétabb utasítást, kérést is kimondhatsz. Persze ehhez nem árt ismerned a „szövetségesedet”, hogy tudd milyen kérést tud teljesíteni számodra.

Visszatérve az alappéldára amit MINDENKI el tud végezni a béke zárdájában a „csendes szobájában”.

A lezárásokhoz a szálak elvágása kell, azoké amelyekkel a dolgokhoz kötve vagyunk. A szálak a finomanyagi testeinkben mind jelen vannak épp ezért egy felettes éntől kért „auratűz” sikeresen képes elégetni ezeket a függéseket. És olyan gyorsan, hogy nem telnek el napok, hetek s már észre is vetted, hogy vége van a dolgoknak. Pont ahogy kérted. Ha valamit a fejedben lezártál az még korántsem jelenti azt, hogy az aurád „elfelejtette” a kötéseket. A mostani csendben ezeket a kötéseket oldod le, égetteted ki. A kötés két rétű: a fejből és az aurából is ki kell oldani. Az egyik nem elég. Nem fog változni semmi. Csak azt fogjuk hinni, hogy már kioldottuk. Erre figyelj oda!

A külvilág a döntésedhez fog rendeződni.

Tisztulj meg a gondolataidtól, add meg magadnak azt a 25 perc irányított csendet (egyszer, de akkor JÓL!) és a csendben mond ki őszintén a kérésed. És ne legyen benned pardon. Azt mondd amit akarsz.

Ha már a csendben levést elegendőnek érzed és pl. látomásaidban észlelni vélted a nem látható világ reakcióit a kinyilatkoztatásaidra, akkor fújd el a mécsest és térj vissza ahhoz, amit végezned kell itt a látható világban.

Tedd meg még ma!”