Vagyok, aki vagyok: lángolok.

Magam gyújtotta máglyán táncolok.

De e láng nem perzsel, érted?

Életet ad és sohasem éget.

Melegít, átölel, simogat, feltüzel.

Úgy hevít, hogy Te, végül Én leszel.

S itt a tűzben, e teremtő lázban,

Szíved lángja éled, ébredsz!

Fény lesz, hol homály van.

Felragyogó Lényed bevilágítja Léted,

S a jelen tükrében megpillantva

Saját, időtlen Lényeged

Végre megértheted:

Örökkön Egy voltam veled.

A.J.Serebra