A hálóról, ahogy én látom

A létezés szövetének szakrális geometrián alapuló, aranyszínű hálója az a váz, melyre/melyen felépülnek a különböző életterek – mégpedig a Forrás szándékának, akaratának megfelelően. Az eredeti háló tehát maga az Életszövet, a Teremtő Tudat, Isten teste… (a szoftver és memória), mely őrzve a teljes Akasha krónikát, segít a Tudat milliónyi önálló életre kelt részének (nekünk) megtapasztalni azt a létsíkot, melyet fókuszpontjának választott, s garantálja önként vállalt feladataink végrehajtását. A probléma itt, a Földön jelenleg az (régóta az), hogy ezt a mindent összekötő, támogató fényhálót leárnyékolták. Ha kívülről ránézel, úgy tűnik, mintha egy sötét-szürke nyúlós-ragadós nyálka réteg rakódott volna rá, mely leválasztja az egyes elemeket (vagyis bennünket) a nagy egészrőlbefagyaszt bennünket az elkülönültség illúzióba, elvág minket a Forrástól. Ígyminimálisra csökkenti azt az „időt”, amíg képesek vagyunk életben tartani ezt a testet (mint tapasztalásunk eszközét). Ráadásul a kilépéskor hihetetlenül eltorzítja azt a tükröt, melynek segítségével (objektív és szubjektív) életfilmünket értékeljük, s ezáltal újabb karmikus körbe lökjük magunkat, mert hát nem voltunk elég jók, együttérzők, szeretetteljesek, sőt… Bűntudatunkat felerősítve éri el a Sötétség, hogy újra és újra önként vállaljuk a szenvedést, közben életerőnkkel ezt a rendszert táplálva tulajdonképpen ezt az Árnyék-rendszert tartjuk fenn. Magunkhoz kell térnünk! Rá kell döbbennünk, hogy valódi esszenciánk tiszta fény, s bármi történt is ezen a színpadon nem számít… mert nem voltunk önmagunk! Tettük, amit tudtunk, amire képesek voltunk létezésünknek adott pontján egy fertőzött, eltompult, eltorzult tudattal. Most azonban nyílik bennünk az Emlékezés, lassan visszakapjuk, visszavesszük Teremtő Tudatosságunkat, és a Fényt választjuk! A Fényt képviseljük. Az Árnyékot pedig meghagyjuk azoknak, akik szeretnék még a Fény-nélküliség tartományait tapasztalni.


Eddig valóban nem lehetett igazán megtisztulni,
hiszen maga a háló feltőzött, melyben benne élünk, mely felépít bennünket… Vizuálisan: aki „dolgozott magán” és saját belső fényét fel tudta úgy felerősíteni, hogy az aurájának határáig kitágult, s  kitolta rendszerének perifériájára ezt a kívülről kapott szürke nyálkát, egy ideig ebben a fényburokban maradt, ahol a háló eredeti arany színe megjelent, láthatóvá vált. Csakhogy az első negatív gondolatnál, érzelemnél rés keletkezett a pajzson és az adott minőséggel rezonáló árnyék-erő azonnal visszafertőzte az előzőleg kitisztított belső hálót, mert gén-szinten rögzítve van/volt 4 alapvető sérülés (félelem, indulat, szexuális torzulások és bizonyos táplálkozási anomáliák ill. az ezekhez kapcsolódó torz testkép)… Többek közt ezzel a 4 nagyon súlyos, fajok és csillagterek pusztulását okozó árnyékerővel érték azt is el, hogy az eredetileg 12 szálú, Isten-emberi mivoltunkból az Ember-állat túlélését épp-hogy-csak biztosító 2 szál maradjon elérhető… „Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.” Nem csak Földünk, DNS-ünk is le van árnyékolva! Ezért betegszünk meg, ezért kell meghalnunk s ezért vagyunk ‘vakok’. Ezért fordulhatott elő, hogy korszakokon keresztül a Sötétségnek áldoztunk, miköben a Fényre vágytunk…

Most azonban fordulni készül a kocka, hisz ezeket a belénk-rögzített téves jeleket kezdjük átírni! Ha génjeinkből kioldjuk a hibás programot, nem lesz hívó jel, melyhez ismét vissza-csatlakozhatna az ártó hatás,beszűkítve bennünket egy igen korlátozott létezésbe. Ha lekerül rólunk az árnyékolás, lassan 12 szálú DNS-ünk tudása is felnyílik, hozzáférhetünk Létezésünk más aspektusaihoz, Teljességünkhöz, a Valósághoz.

A Valóság Fényétől először saját kis rendszerünk tisztul meg… majd ragyogófénygömbjeink kapcsolódnak s egyre nagyobb közösségek, egyre hatalmasabb fénye világít és teremt Új Valóságot! „Ahol megjelenik a Fény, ott eltűnik a Sötétség!„- mondá a Mester. Ennél valósághűbben, érthetőbben és lényegretörőbben én sem tudom megfogalmazni. :-))

A.J.Serebra