Átlényegülés című kéziratom tükörcserepeivel „…szívem egy darabját adom neked – olyan tudás és tapasztalás esszenciáit, melyeket a Fény oltalmában járva az elmúlt húsz év lélekemelő megmérettetései során magamba építettem. Megosztom veled utamat azért, hogy hozzá segítselek isteni lényeged megismeréséhez, egy újfajta látásmódhoz, emberi tudatod túllépéséhez s ahhoz, hogy szíved csendjében ráhangolódhass az épp születőben lévő Új időkre.
Élményeimet, Mesterem kinyilatkoztatásait illetve más valóságokban szerzett tapasztalataimat – legalábbis azokat, melyek e könyv tartalmát képezik – igyekeztem a lehető legkevesebb magyarázattal ellátni, hiszen az én következtetéseim, nem lehetnek a tieid. Megéléseim lényegi magjából azonban felnyílhat benned a saját valóságod.
Mindvégig arra ösztönözlek, hogy magadra figyelj, s hogy kezdd el lebontani ragyogó lényedről mindazt, ami jelenleg eltakarja: ki vagy valójában. Hangsúlyozom, senki sem végezheti el helyetted a feladatot. Neked kell meghoznod a döntést, de ha készen állsz rá és úgy határozol, elindulhatsz – jelen életed eseményeit feldolgozva, a születés kapuján át -, hogy az emlékezés útján visszatalálj időtlenségben létező, örök lélekmagodhoz.Ahhoz az isteni szikrához, mely a soha el nem múló Teljesség végtelen formájába álmodta már bele önmagát.
Légy bátor s tárd ki a szíved, hogy társam lehess abban a kozmikus utazásban, melyben belső szentélyed fényének oltalmában tisztulsz, gyógyulsz és ismerkedsz dimenziókon átívelő teljességeddel, hogy szeretőbb szívvel majdan szebb világot teremthess!
Bízom benned – abban, hogy jóra használod fel megszerzett tudásod s a sorsdöntő pillanatban alkalmazni leszel képes mindazt, amit megtanultál.”
„Ann most felidézi az első, ám életének további alakulását igencsak meghatározó eseményt, s az azt követő tanulási-emlékezési folyamatot, mert látja: mindez sok-sok ébredő társának lesz jelzőfény az Egy felé vezető, mégis tökéletesen egyedi, járatlan úton.
Elmeséli beavatási folyamatát, ahogy fizikai megtestesülésétől elindulva finomabb anyagi valóságokba, magasabbrezgésű dimenziókba tágul, s létezésének okát, miértjét, mikéntjét egyre jobban megismerve közelebb kerül saját Lényegéhez.
Emlékeztet, ahogy őt is emlékeztették: mindenki egyedi készségekkel, képességekkel, tudással érkezett játszani e háromdimenziós életet. Azért, hogy megszámlálhatatlan színének eme egyszeri, megismételhetetlen árnyalatában is megélje a kettősséget. Azt, hogy milyen az illúzió, mikor a fény csupán saját árnyékát látja, s elhiszi: ez az egyetlen valósága. Majd milyen az Ébredés, az Átlényegülés, a Lényeggel való betöltődés… vagyis: hogyan lesz a tehetetlen Álmodóból ismét Tudatos Teremtő.
Emlékezz vele te is!”