Minden élőlény szerves egységet alkot környezetével. S bár mi, emberek még mindig hajlamosak vagyunk
betegségeinkért a géneket hibáztatni, a szakértők egyre kevesebb szerepet tulajdonítanak egészségi állapotunkban a genetikának.
Mára bebizonyosodott, hogy „téves az elképzelés, miszerint gének szabják meg a sejtek viselkedését. Ezt a szerepet a membrán effektor-fehérjéi látják el (melyek a receptor-fehérjék által küldött környezeti jelekre válaszolva) meghatározzák a gének leolvasását. A SEJTTEVÉKENYSÉGET tehát mindenekelőtt A KÖRNYEZETTEL VALÓ KAPCSOLAT ALAKÍTJA, és NEM A GENETIKAI KÓD. A SEJT PEDIG – akárcsak a számítógép- PROGRAMOZHATÓ. (Kéri, 2004)
A szervezet és környezet állandó együttműködését a közvetlen idegi és neuroendocrin szabályzások mellett a TÁPLÁLKOZÁS, AZ ANYAGCSERE, A LÉGZÉS, A VÉRKERINGÉS, A KIVÁLASZTÁS stb. biztosítja. A szükséges működésváltozásokat a szervezet élettani szabályozásai hozzák létre. Ezek a környezeti ingerre adott elsődleges reakciók és az ehhez kapcsolódó társreakciók rendszerei, melyek biztosítják a szervezetnek, mint egésznek a fennmaradását. Ezek a rendszerek befolyásolhatók, újraprogramozhatók.
Ha szeretnénk minél tovább fenntartani a testünk egészséges egyensúlyi állapotát, TESTÜNK ADAPTÁCIÓS, AKKOMODÁCIÓS FUNKCIÓIT KELL TÁMOGATNUNK.
Az egyik LEGHATÉKONYABB MÓDJA a támogatásnak A RENDSZERES, KIKAPCSOLÓDÁS JELLEGŰ, ÖRÖMTELI MOZGÁS, amely többek közt
– segíti a stresszhormonok ürülését a vérből, ezáltal feszültségoldásra, szorongás-kezelésre kiváló;
– a vérkeringés serkentésével növeli a sejtek oxigén- és tápanyagellátottságát;
– aktiválja a nyirokkeringést, így segíti a salakanyagok kiürülését;
– fokozza a szív- és tüdő teljesítőképességét;
– csökkenti a vérzsír- és vércukorszintet, illetve a vérnyomást;
– növeli az ellenállóképességet és vitalitást;
– javítja az ízületek mozgékonyságát,
– erősíti a csontokat.
Rendszeres mozgással egyidejűleg hatunk kedvezően a légzésre, vérkeringésre, anyagcserére, kiválasztásra. Ha ez már életvitelünk szerves részét képezi, egyetlen területre szükséges még határozott figyelmet fordítanunk, s ez a HELYES TÁPLÁLKOZÁS, melyről egy későbbi cikkben írunk bővebben.
Elöljáróban annyit, hogy a mai életfeltételek mellett szinte MINDENKINEK SZÜKSÉGE VAN szerves (tehát a természetben előforduló) MIKROELEM– (vitamin, nyomelem, ásványi anyag), VALAMINT JÓ MINŐSÉGŰ FEHÉRJE-, ÉS ESSZENCIÁLIS ZSÍRSAV-PÓTLÁSRA!
EGÉSZSÉG ÉS BETEGSÉG KÖZÖTT ÁTMENETEK VANNAK, egyek a másikba alakulhat, hiszen a normális, fiziológiás és a
patológiás szabályzások ugyanazokból az elemi folyamatokból épülnek fel. Tehát senki se keseredjen el, ha valamilyen tünettel, panasszal, betegséggel küzd, mert a
TEST, A MEGFELELŐ ÉLETVITELI VÁLTOZTATÁSOKKAL kívülről igenis befolyásolható, ÚJRAPROGRAMOZHATÓ. A felelősség tehát a kezünkben van, nem a génjeinkben… (A.J.Serebra)
Felhasznált irodalom: Kéri György (2004) Jeltovábbítási terápia –új irányok a gyógyszerkutatásban. In: Magyar Tudomány, 2004/1, 70.o.
Évi megjegyzése:
Szeretnék pár szóval hozzászólni ehhez a cikkhez a saját tapasztalatomból. kb. 15 éve a tolószék árnyéka fenyegetett nagyon erősen. Akkori döntésem értelmében nem százalékoltattam le magam, mert nem akartam a betegség tudatom erősíteni, sem pedig „együtt kell ezzel élni” programot képviselni. Dolgozni akartam, a fiaimat ellátni. De a lábam nem nagyon akart szót érteni az elmémmel 
Aztán kitaláltam, illetve egyik reggel azzal ébredtem, hogy vissza lehet programozni, ha kitartó vagyok. Éveken keresztül minden nap kíméletlenül sokkoltam az izmaimat.Mindent ami nem akart menni,azt kierőszakoltam a testemből. Az orvos bolondnak nyilvánított, mert az izmokból nem lehet az agyi idegpályákat visszaépíteni. Ma már senki nem látja rajtam, hogy sok évvel ezelőtt menni sem tudtam, vagy jobb napokon vonszoltam magam. Szerintem igen nagy kitartással és türelemmel a testet újra lehet építeni. Ha megint végig kellene csinálnom, lehet nem tudnék neki állni. De akkor bárki bármennyire tartott bolondnak, nem érdekelt. Ahogy bennem megjelent, úgy tettem a dolgom. És meglett az eredménye.
