Ma csináld másképpen, mint eddig szoktad.

Ma viszonyulj másképpen, mint eddig szoktál.

Ma gondold másképpen, mint eddig szoktad.

2019.07.29. bővebben… →

A Tó Asszonya megjelenésével, az Víz jegy megkezdte a maga munkáját bennünk és körülöttünk. A vizes világbajnokságon elért magyar sikerek eléggé jelzik, hogy a „magyar vér” által hordozott információ feldolgozás igen fontos, jellegzetes és erős energia. És nagy teher, mert a múlt kitisztítása nehezen engedi a jelen boldog megélést.

És ha már a Kárpát medencénél tartunk, akkor ez mutatja a folyóink, tavaink és a Balaton erejét. A rengeteg víz hatását és erejét, amelyen rajt élünk, amely hat ránk minden pillanatban, hisz a bennünk lévő víz válaszol, hangolódik oda és vissza, kölcsönösen.

A sportok szimbolizálják a csoporttudat összefogását, és energia bevetését egy adott cél érdekében. És sajnos mutatja, hogy ez a fajta energia megvehető, a cél pedig már nem megszentelt óhajtása a léleknek.

2019.07.28. bővebben… →

Többször írtam már Férfi és a Nő örök háborújáról. A háborúk eredetében a férfi a racionalitás, a nő pedig a varázslat. Az idők folyamán ezeknek túlerősödése, vagy hiánya okozott olyan zavarokat, amelyek

kis léptékben párkapcsolati problémákat, abból leszármazottaknak érzelmi blokkokat, pszihés problémákat okoztak,  nagy léptékben háborúkat.

Mára már a két világ külön szakadt. Amit dominánsan látunk, érzékelünk, ez a racionalitás világa. A férfiak világa.

A racionális szó alap jelentése: ésszerű, célszerű.

A kérdés mindig az, hogy meddig terjed el egy ember látásmódja, hitrendszere? Vagyis  meddig lát el az ok-okozati következmények láncolatában. A tág látókörű férfi Királyi lélekminőséggé válik. A szűk látókörű pedig saját magáig.

A racionalitás nagyon jó, ha valaki a döntéseit ésszerűen határozza meg, átlátja a következményeit. Hosszú távon képes felfűzni a történések vázlatát.

„most számomra ez a jó, ezért  ezt cselekszem” Itt megáll önmagánál a történet.

” mindenki számára ez a jó, ezért ezt cselekszem” Itt pedig gondoskodóvá válik és mindenki érdekét szemléli.

Varázslat  szó jelentése : bármely oly hatalom vagy erő, amely megmagyarázhatatlannak tűnik.

Áthatolni a racionalitás szövetén, megbolygatni a benne lévő törvényszerűségeket.

Varázslat nélkül az ember boldogtalanná válik, elveszíti gyermeki naivitását. Elveszíti a hitet, hogy nehézségek idején is történhetnek csodák.

Ha így nézzük, akkor ott van a jó párkapcsolat képlete.

A férfi az ésszerűség, tervszerűség, a nő pedig a hit, hogy minden megváltoztatható.

Az igazán jó LÁTÓ meglátja a tervszerűséget a sorsban, és a benne rejlő csoda lehetőségét. Észeveszi a változtatás mérföldköveit, és felerősíti azokat a képeket, amelyek megfordítják az energia pólusait pozitív irányba.

Azért,  mert hordozza a csodát a vérében. Ez egy olyan HIT, amely Jézusban is ott volt. Bármi történt, bármit élt meg, bármit tettek vele az emberek, nem tudták kiölni.

Hogy mindezt egy férfi hordozta? Miközben azt mondtam, hogy a nők hordozták alapjáraton a varázslatot?

A misztérium nagyon érdekesen határozta meg. Szűz testben, Istentől fogan fiú tudja a varázslatot életben tartani. Ez számomra azt üzeni, hogy emlékezetünk kezdőpontján az Emberé volt a varázslat lehetősége. Mindegy, hogy férfi e, avagy nő. Amikor a férfi átitatódik a varázslattal, akkor zárul a korszak eredményesen.

Sokszor írtam arról, hogy a lélekminták a férfi testnél szögletesek. A nőknél pedig hajlított formák. Illetve a nagyobb rész ilyen. A férfias nőnél és a nőies férfinál ezek kevertek. Aki kétneműnek vallja magát, ott általában fele-fele arányban vannak jelen ezek a minták.

Az evolúció, a fejlődés iránya valószínűleg azért lett ilyen, hogy ismét összekeveredjen  és újrafromálódjon a varázslat és a racionalitás mértéke és értéke.

Hogy honnan jön a racionalitás és a varázslat? Mondhatjuk, hogy a csillagok világából.

De ez most még nem fontos kutatási terület számunkra. Még nem tartunk ott.

Nekünk először a törés időszakát kell megnéznünk. Amikor a racionalitás világa úgy döntött, hogy megszünteti a varázslatot, mert túl sok kárt okoz.

A legnagyobb szakadás Róma létrejöttével történt.

Akkor és ott végleg megtört a varázslat, szétváltak a világok. Róma máig megtartja a szakadás állapotát, kezében tartja a racionalitás és a varázslat szövevényeit.

A varázslatot a nőkben irtották minden erővel. Talán a cél az lehetett, hogy a férfi vegye magához a varázslat ellenőrzését is.  Ezen belül is a férfiak egy kasztja.

Egészen addig a pontig történt a nép irtás, amíg a női lélek egy része már elvesztette hitét és erejét, más része pedig a racionalitás hitrendszerét képviselte. Végleg megtört a varázslat. Ha maradt is, leginkább a férfiak vetette ki hálóját. Tudattalan bosszúból.

A teremtés rendje, mely a racionalitás és a varázslat összefonódásából származott, már egy szűk réteg kezében volt csak megtalálható.

Amivel nem számolt ez a szűk réteg, hogy a varázslat, amely a nemes lélek sajátossága, ott rejtőzött és öröklődött a rejtett zónákban évszázadokon keresztül. Láthatatlanul erősödött.

Amiért minderről írok?

Az elmúlt napokban megláthattam a varázslat világát a két szememmel. Hallhattam a hangját. A valóságban.

Megtudtam egy mindegyikünk számára fontos dolgot.

Mindezt most gondoljátok úgy, mintha két nagyon különböző ország lenne egymás mellett.

De jelen esetben ezek az országot lent és fent helyezkednek el.

Az egyik az, amit ismerünk. Zajos, meggondolatlan, csapongó, felelőtlen, varázslatos lények számára nem életképes. „akarom, elveszem, csináld meg, add oda, siess már, stb…” Bulik, alkohol, kábszer, öngyilkosság, megrontása másoknak,  boldogtalanság, és főleg pénzhegyek…  hitelek, energiavámpírok…

A másik világ tele van ligetekkel, hegyekkel, érintetlen természettel. Az ott élők megtanulják, miképpen kell a részének lenni a világunknak. Tisztelettel vannak önmaguk és egymás iránt. Béke, figyelem, bölcsesség. Tudják mi a valódi érték és őrzik.

Megtudtam, hogy Róma megjelenésével, amikor világ szövevénye szétvált, és a fenti világba léptek a csodák őrzői, eldöntötték, hogy időszakonként a lenti világban élők lélekrészeit magukhoz veszik. Itt azért azt is el kell mondani, hogy a törés idejére már sokan elvesztették a hitüket a varázslattal élők irányába, sőt közülük is sokan megtagadták önmagukban a varázslatot. A varázslat megtartása akkoriban már kemény, aszkétikus életmódot kívánt,  a sors pedig  teljesen alárendelődött a közösség érdekének. Ritkán bukkantak fel annyira hithű lelkek az anyagi világban, akik teljesen alávetették magukat a Szolgálat ilyen szintjeinek. Szűkült a látótér, és egyre szűkebb lett. Ennek eredményeképpen már csak a racionális, csodát tagadó, démonokat megjelenítő világ maradt.

A varázslatos világ bár összeszűkült, és kikerült az emberi látótérből, nem távolodott el annyira, hogy a Semmi elnyelje.

Mint megtudtam, ők számon tartják azokat a sorsokat, amelyek varázslatot hordoznak. Gyermekkorban magukhoz hívják, megtörik az emberi lelket. Vagyis történik a gyermekkel egy kis halál, amelyből élve kerül ki, de egy része átkerül a varázs világba. Ott visszakapja saját értékrendjét, megtanul élni saját erejével. Amikor eljön az ideje, és a sors még vissza tudja fogadni, akkor visszalép a racionalitás világába. Ez csak adott időszakban lehetséges, és az itt maradónak is el kell érnie egy adott fejlettségi szintet, hogy össze tudjanak fűződni ismét.

Vagyis gyógyítják, visszaadják azt a tudást, hogy ismerjék önmaguk lényegiségét, ne feledjék az eredetet, és amikor eljön az idő, visszaküldik az alsó világba.

A felső világ célja, hogy ismét egyesülhessen az alsó világgal. Az eltelt évszázadok tapasztalata talán elég lesz arra, hogy a két világ békében tudjon egymással élni, egymást segítve.

A varázs vérrel bíró gyermekek elvileg látják mindegyik világot, amíg 6 éves kor körül a szem fókusza rá nem áll a racionális világra.

Figyeltem  a gyermekeket. A felnőttek olyan elterelést és csatazajt használtak, hogy a gyerekeknek lehetőségük sem volt észlelni. Csak ott lehetett látni a kapcsolatot, ahol a gyermek szülői parancs nélkül vagy homokozott, vagy játszott elmélyülten.

A felnőttek kitépik a gyermekeiket a varázsvilágból. Nem adnak nekik időt, csendet, lehetőséget, hogy elérhessék, és megtarthassák. Betörnek hozzájuk. Rossz volt látni.

Hogy mindezt hol tapasztaltam meg így?

A fonyódi hegyen. Hajnalban a legerősebben és legtisztábban.  A felső világ a Balaton felett tette magát láthatóvá. Megmutatta, hogy hol érintkeznek a világok, hány „kipányvázott „ részt tudtak megtartani, hogy miért kell ekkora víztömeg, és pont ott.

A „ Tó Asszonya”  elhív mindenkit a kipányvázott helyekre, az érintkezési pontokra, akihez visszatérhet a varázslatos lelke.

A Balaton alatt is húzódik egy Világ, amely más vizekkel van kapcsolatban. Nem láthatom át ezeket az összefüggéseket, és azt sem, hogy mindez hogyan kapcsolódik a csillagok világához, és az emberi testben hogyan valósul meg mindez, csak érinthetem mindennek a felszínét. Már ez egy csoda, ami jóval meghaladja az emberi értelem határait. A Tó Asszonya minden vizek Asszonya.

Ebből fog megszületni a következő meditáció, „Tó Asszonya” kérésére.

Ismét a gyermeki ÉN- részünknél tartunk, de most mindez bonyolultabb felállásban jelentkezik. Ma az erők koncentrálódnak a jövő békés kimenetele érdekében.

Eredendően mi is volt ez a gyermeki lélekrész?

Az emberi test, egy galaktikus szövetség  béke paktumának a következménye. Ez a világ, amelyet fizikai anyagként értékelünk, az egyik dimenzió, ahol a kiegyezés történik.

Egykoron az Orioni bázisra küldtek minden galaxisból, aki ennek része kívánt lenni, gyermeki sarjakat azokból a családokból, ahol az erő tisztán jelentkezett.

Orini Bázist innentől O.B. –ként jelölöm. És ez sem véletlen.

Ott a gyermekekből csapatokat, lélek közösségeket alkottak, akik együtt, egymást támogatva indultak kiküldetésekre, hogy megismerjék önmagukat és a problémákat, amelyek már kialakultak a galaxisban. Mindezt azért, hogy ráébredjenek arra, hogy közösen bármi megoldható, ha összefognak.

Innen származik a gyermeki lélekrész, amely egy erő, mellyel meg kell tanulnunk úgy bánni, hogy az a világunk békés épülését szolgálja.

Amíg ebből pusztítás vagy önpusztítás fakad, addig a gyermek gyermek marad. Az erő pedig öncélú pusztító eszköz. Mint az atombomba.

Gyerekként azt mondogattam magamban, hogy olyan bombákat hordozok, amelyek bármikor robbanhatnak, de nem mindegy, hogy mit fognak okozni. Gyermekként már mindezt tudtam, ezzel születtem. Ezért aztán az önkontroll bennem akkora, hogy az már önmagában élet ellenes. Mert az erőt meg kell tanulni úgy kivezetni önmagunkból, hogy az építsen, alkosson. Megtapasztaltam, mert meg kellett tapasztalnom, hogy milyen az, amikor az erő a kontroll elvesztése miatt kicsap belőlem. Soha nem felejtem el. Megtapasztaltam a pusztító részét, és megtapasztaltam az alkotó részét. Már csak a helyes arányt kellene megtalálni és leküzdeni a félelemet az erő iránt. Ez a legnehezebb.

A galaktikus gyermeki lélekrész évek óta keresi a módját, hogy bölcs felnőttként tudjon megjelenni ebben a világban.

Ha ez a gondozatlan, fel nem ismert erő életünk folyamán nem kerül felismerésre, megértésre és bölcs kivezetésre, akkor az öregkorban ismét gyermekké válik az ember. Ez a gyermek születik újra egy következő sorsban. Legtöbbször unokában vagy unokaöccs-húg leszármazásban.

Amikor valaki maradandót tud alkotni saját erejéből, amely építi a lélek közösségét, akikkel együtt vállal sorsot, akkor az öregkorát már bölcs, felnőtt lélekként éli meg. Nincs demencia, szellemi leépülés, agresszív magatartás.

Ez a folyamat az alap.

Mára már több gyermeki rész bekerül egy sorsba. Mert sem apa, sem anya nem tudta felnevelni magában a sajátját.

Hány gyermeki lélekrész él velünk?

Van, akiben ott egy egész lélekcsapat. Természetesen egy ilyen sors ehhez megkapja a jogosultságokat is, tanításokat, és azokat a szellemi segítőket, akik a próbatételeken átsegítik őt.

Akinél csak a saját gyermeki énje van, mert a sorsa úgy lett kialakítva, ő azokat a játszmákat játssza most, ahol saját erejét kell megértenie, ennek védő és békés oldalát kiemelnie. Aki egész gyermekcsapatot hordoz, az ő megoldó kulcsa is saját gyermeki énjének, erejének rendezése, mert csak ezzel tud tovább lépve segíteni a többieknek.

Gondoljuk át nagyon alaposan, hogy hol nem hiszünk magunkban?

Hol adjuk el saját magunkat?

Hol szállunk harcba másokkal?

Kinek a parancsát teljesítenénk azonnal meggondoltság nélkül?

Ez a kérdés az egyik sarkallatos pont.

Miben hiszünk, kinek a szavának engedelmeskedünk gondolkodás nélkül?

Hit?

Amit egy szent ember mond, azt gondolkodás nélkül elhisszük?

Tudomány?

Amit egy tudományos ranggal ellátott ember mond, azt gondolodás nélkül elhisszük?

Politika?

Amit egy politikai vezető mond, azt elhisszük és végrehajtjuk gondolkodás nélkül?

Munkahelyi főnök?

Amit ő mond, azt végrehajtjuk gondolkodás nélkül?

Hol a határ bennünk, amikor saját véleményt alkotunk és azt meg is mondjuk? Mennyit vagyunk képesek ártani másoknak, mert a félelem vagy a vak hit sakkban tart?

Én nagyon sok ideig hallgattam a saját látásaimról. Mindezt azért, mert nagyon más volt, mint amiről a könyvek, vagy bármi szólt. Amikor próbáltam elmondani, akkor kikerültem minden csoportból pillanatok alatt. Ez végül is jót tett, bár emberként az értékrendemet megzúzta erősen. Továbbra is a saját látásmódommal haladtam tovább. A szent emberekkel kapcsolatos hitrendszerem itt tört meg. És a szellemi vezetőkkel is. Ezért mondom el nagyon sokszor, hogy amit én írok és közzéteszek, az csak az én látásom. Mindenki vegye ki belőle azt, ami megérinti, és hagyja a többit.

Nagyon hittem az orvosokban és a pedagógusokban. Ez még az O.B. emlékezete. A saját tapasztalataim megtörték a tudományos rangokba vetett hitem. Ez viszont arra sarkallt, hogy ráébredjek, magamnak kell rájönnöm saját dolgaim eredetére.

Nagyon kedvelem az okos embereket. De ez nem függ össze tudományos fokozattal vagy diplomakötegekkel. De nem is zárja ki. Egyszerű, szerényen bölcs emberek a saját látásmódjukkal, üdítően tudnak hatni.

A politikai vezetőkben való hitem még a KISZ foglalkozások idején veszett el. Azóta csak romlott a helyzet. A világ vezetői a szakadék felé vezetik az embereket. És még csak nem is látják. Az igazi vezetők még mindig kiképzés alatt vannak.

Huszas éveimben pedig a főnöki tudásra való támaszkodásom tört meg.

A felsőbb vezetőkbe vetett hitem mind megtört a huszas éveimre. A család pedig akkora már nem volt támasz semmilyen formában.

A belső gyermek magára maradt teljesen, és ez mondhatom mára már, hogy épülésére szolgált. Felnőtt a megtapasztalásokban.

Újra tudta építeni a hozott örökség nélkül önmagát, a saját tapasztalati tőkéjéből. Ez nagyon hosszú és magányos út volt emberi idővel számolva.

Már csak a saját sorsom egy kislány része maradt, minden más élet gyermeki része felnőtt a sorsomban. Ez a kislány rész pedig azonos édesanyám 18 éves töréspontjával. Ezt azért írom le, hogy lássátok az összefüggéseket. Amikor anyumban begyógyul ez a seb, az én kislány részem ekkor tud felnőni. Addig anyuban gyógyítom.

Az apai kisfiú minta pedig a párkapcsolatban erősödik vagy gyengül. A társunkban neveljük fel. Miközben jó esetben a társunk gondoskodik a bennünk élő kislányról. Ez a szövetség alakulhat át egy felnőtt lélekminőségű párkapcsolattá.

Jelenleg a gyermeki részünk galaktikus méretekben próbál felnőni.

Az O.B. bázisra összehívott gyermekek mára már jól láthatóan átmentek a leckéik nagy részén.

Ők már mesterei a világunkban lévő sorsoknak.

A közös erőt és az egyéni erőt is felismerték. Vannak még lázadások, villongások. De megoldások is, amelyek meg jelennek az emberi közös tudatban.

Az ígért meditáció ezek rendezésének első lépése lesz. Még ki kell találnom hogyan teszem hanganyaggá, mert nem vagyok éppen hangtechnikus.

De meglesz, mégha nem is profi szinten.

Addig is gondoljátok át a kérdéseket, mert ezekkel elő lehet hívni a jelen helyzet mögött húzódó erőket.

Még valamit gondoljatok át, mert ez a szabad lelketekről mutat egy képet.

Meddig mennétek el parancs teljesítéssel?

És itt gondoljatok azokra, akik gondolkodás nélkül teljesítenek parancsot, ha olyantól kapják, akihez a hitrendszere vagy a félelme fűzi őket. Legyen az szülő, társ, főnök, rendészeti szerv, szent ember stb…

Másoknak kárt kinek a parancsára tudnátok okozni?

Nagy mértékben lehet gondolni itt a háborúkra, ahol testvér testvért ölt parancsra. Nőket , gyermekeket öltek parancsra. A felelősséget elhárítva maguktól, a parancsnokra hivatkozva.
A döntés mindig az egyedé. Kilép egy szervezetből, amely a rendje alapján kényszerítheti őt, vagy elhagyja.

A döntés felelősségét elhárítva. Mint ahogy a gyermek teszi a szülőre hárítva.

… azért lettem ilyen, mert apa vagy anya….

Kis mértékben ugyanez, ha nem védjük meg az ártatlanokat, amikor megtehetnénk. Legyen ez egy olyan helyzet, amikor valakit kipletykálnak. Amikor nem lépünk, csak állunk csendben.

Legyen az egy kisállat, vagy ember, aki ártatlanul elszenved megaláztatást.

Az „erő kardját” nem ölni adják, hanem védeni.

Amit ma és a napokban érdemes tudni a tovább lépéshez. Mintha leállt volna az idő egyetlen ponton, és addig nem indul tovább, amíg meg nem oldódott a mostani éles helyzet. Legyen az bármilyen életterületen. Csak egy kulcsa van, ami a Forrásban található, ahol létrejött a körkörös mozgása az energiának és az abból fakadó életfeladatnak.

Abban az energiakörben akadhattunk el, ami ebben az életünkben 3-4-5 éves korunk értékrendi töréséhez vezet. Ez a szál pedig lefut egészen addig, ahol a jelen sorsunk feladatának értékrendi törésvonala húzódik. Tehát a mit hiszünk magunkról, hol fordul meg az energia és tér vissza a töréspont forrásához, és hozza magával a mély fájdalom energiáit sok sok életen keresztül. A mostani viselkedésünk ennek az eredménye.

A mértéke pedig azon múlik, hogy őseink mennyire tettek hozzá megoldásokat ehhez a feladathoz.

Ha ebben az életünkben 3 éves korunkban volt a törés, akkor ez jelzi az Istenben való csalódást, és a családban nem talált helyünket. Az emberiség történetében az Isten –  Lucifer program a legdominánsabb. Apa és fiú.

Itt érdemes követni a Lucifer sorozatot. Minden olyan szimbólum és felismerés benne van, amire szükség lehet ennek feldolgozásában. Aki megírta a történeteket, igazán mélyről merítkezett. Az angyalok háborújának az okforrásai is megjelennek, a női törésvonal is megmutatja magát, de a történet inkább az Atya – Fiú mintákra van kiélezve. A mi világegyetemünk a Fiú világegyetem, ahol az ő érzelmi drámáit és annak következményeit játsszuk.

A Luciferi minta kb. 7-8 éve visszatalált az Atyához. Az emberiség ennek végjátszmáit játssza, a sok-sok élet beragadt érzelmi blokkjait oldogatja még.

A 4 éves kora az erőben való megtörést. Történt valami, ahol a saját erejét elfojtotta, mondhatni önmagát megtagadva mássá kezdett válni.

5 éves kor, amikor az egyensúlyából, biztonságából kiesett és onnantól csak kergeti a családi otthon vágyát.

Az a legrosszabb, aki mind három törésvonallal bír. Mert van ilyen.

A sorsokat érdemes úgy szemlélni mint egy színdarabot. Főszereplők, akiknek a sorsa megoldandó, mert ezzel az egész történet megoldódik. Mellékszereplők, akik mutatják a történetek fordulását. Statiszták, akik hoznak, visznek, megtartanak egy pillanatra. Kórusok, akik adják a háttérerőt.

Sok sorsban játszák ugyanazt a színművet.

De most nem is ez a lényeg.

Veszélyes energiák vannak. Ahol ott vannak az érzelmi megoldatlan gócok, ott nagyon nem mindegy, hogy miképpen döntünk, viselkedünk.

Akinél az erőviszonyoknál van törés, ott a kard és a pajzs nagyon nem mindegy, hogy mire van használna.

A kard védje meg mindig az ártatlanokat.

A pajzs óvja az ártatlanokat.

A kard nem ölésre való, a pajzs pedig nem arra, hogy a pajzs mögül másokat öljünk.

Lelkileg. És ezzel fizikálisan.

Aki másokat gyilkol, ő gyenge. Nem tudja önmaga érzelmi töréseit megoldani.

A csípős nyelv is kard. És lehet pajzs is. Ha önmagunk félelmeit védjük őszinte szembenézés  helyett.

Mások ellehetetlenítése is lehet kard és pajzs is. Hogy önmagunkat védjük őszinte szembenézés  helyett..

Másokra vetített rossz gondola, ha nem tudjuk, hogy miből is fakadhat bennünk a rossz gondola.

Akaratoskodás, ha önmagunkat akarjuk helyzetbe hozni, őszinte szembenézés  helyett.

Ezeknek mind mind értékrendi törés van a hátterében.

Az értékrendi törések hoznak létre félelmet. Ami aztán működteti a sorsunkat.

Aki rendben van valamennyire önmagával, és értékén van, őbenne nincs rossz gondolat mások felé.

Tudja, hogy önmagában még mi nincs rendben, hiszen igazából senki nem látja önmagáról a valóságot, aki jelenleg emberi testben létezik, de nem másokon éli ki a félelmeiből fakadó érzelmeit.

Ha minden igaz, akkor hétvégén megírok egy olyan meditációt, amely ennek oldásához vezethet.

Már látom a vonulatot, tehát a megoldások dobódnak a felszínre. Ha elkészült, közzé teszem.

Addig is járjunk biztonságos talajon, ne érzelmekből döntsünk vagy szóljunk. A statiszta szereplők behelyeznek sok kellemetlen megélést vagy éppen olyant, ami kihúzhatná a talajt a lábunk alól.

Legyünk türelmesek és foglaljuk össze eddigi élettapasztalatainkat.

Mindezt azért, hogy lássuk, hányszor döntöttünk ugyanúgy, ugyanabból az értékrendi zavarból kiindulva.

Most, ha kitartóak vagyunk, végigjárhatjuk az Út befejező szakaszát. Tegyünk másképpen, mint eddig szoktuk. De főleg más érzelmi forrásból kiindulva.

A “macskalátás” következő állomása, hogy a macska törzs csillageredetének, gyökereinek háborús emlékezete kiemelődjön. A NapFiú oroszláneredete, az őt befogadó Plejád nővérek közötti viszály, amely miatta alakult ki, mind mind a felszínre jött és az emberek ezernyi módon játszották ki részleteit. Birtoklás és féltékenység a női mágiában?

Oroszlán akarat és hatalmi vágy a férfiak között?

És ez már keverve van, hiszen a női – férfi minták összekeveredtek már az ellenkező nemben is. Atlantisz bezáratlan kapuinak eredményeként. Szellemi családok, klánok háborúi átnyúltak ide, ebbe a korszakba, megalapozva a sötétség korszakainak eljövetelét.

Hogy hány háború volt itt a Földön ezekből a viszályokból? Hogy a macskafajokon belüli háborúk is még tartanak? És akkor még a többi szellemi (Csillag) családról nem is beszéltünk.

Ennek eredményeképpen az ember és állat között is létrejött a “háború”.

A nagymacskák nem éppen emberbarátok. Gondolom sokan olvasták a Beavatás című könyvet. Gondolok itt a fáraó leányának oroszlán által okozott halálára és annak következményeire. Ez egy emlékezet, amely sokak életére kihat. És egy ősi félelem a macskafajták felé. Amit próbálunk a házi macskákon keresztül oldani.

Az arénákban is sok ember halálát okozták nagymacskák, és mindez azért megidézve, nehogy az emberi lélek ki tudjon békülni a nagymacskák szellemi családjával.

Itt azt kell átgondolni, hogy a nagymacskák is egy formavilágot képviselnek, egy lelkületet, amely a galaxisból érkezett. Mint ahogy az emberi test is kialakult egy energiaforma sűrűsödése által, az állati testek is ugyanígy alakultak ki. Mindegyik jogosan tartózkodik ebben a világban, Földanya befogadta és felnevelte őket. Ugyanakkor megtört a két faj között a lélek összhang, és az ősi ellenség kép felszínre jött. A “szerelem” érzésforma, vagy inkább a nemi vágy törte meg az összhangot. Mint minden faj között.

“A szerelem a gyermekek játszószere”

Itt a szerelem szó a testi vágyhoz kapcsolódó kényszeres összekötődést, a kémia pulzáló erejét jelenti. Ezen átkelve, megértve lehet szellemi szintet váltani, és emberiségnyi, vagy galaktikus gondolkodásmódra, érzésvilágra szert tenni. És hát ez az ember buktatója. Itt veszíti el a Föld közös tudatához való kötődését.

Megtörtént szombat hajnalban egy kiegyezés a macskafajokon belül. Ennek következményeként az emberi és macska csillagcsalád lelkületének egy része egyesült a BÉKE energiáiban. Az ősi harag enyhülni kezdett, melynek eredményeképpen emberek békülnek össze. Népek lelkében kezd oldódni az ősi gyűlölet a másik nép ellen. Ez még idő, de a béke paktum megköttetett.

Érdemes elgondolkodni, hogy nácik vajon hová tartoztak? A 19. Századi háború már csak ismétlődése volt ezen fajon közötti háborúnak. És lehet nem a legdurvább. Mégis azon a ponton már elkezdődött a megállapodások előkészítése, és ezen karmák megértő fázisának előkészítése. Az 1991-es Boszniai háború is ennek egy fejezete volt. Érdemes átgondolni a mi népünk elhelyezkedését is ezekben a háborúkban.

A macskák mellett a madarak lélekminőségeinek megbékélése zajlik.

Tegnapi napon a látásom ehhez kezdett igazodni. Ezért el tudom mondani, hogy a madarak az elemeket látják és a létezésüket ezekhez kötik.

A levegő mutatja magát a legerősebben. Csodálattal figyeltem a madarak reggeli “nagytakarítását”. A levegő tele van beszélő ködszerű arcokkal, negatív energia koncentrátumokkal. Apró buborékformákban hologram szerű történések. Repdeső szürke ködszerűség, amelyből hallani lehet az irigység hangjait. Szálldosnak össze vissza, hirtelen felgyorsul és rátapad valakire. Belenyúltam egybe, azt gondoltam szétpukkad, de nem vonzottam. Régebben ezekkel sokat foglalkoztam, ezért tudom, hogy az ember azért táncol, énekel, végez fura kézmozdulatokat önkéntelenül, hogy ezeket oszlassa szét. A mágusok ezekből gyúrnak formát. Stb…

Ezernyi forma repdes körülöttünk más és más tartalommal. A madarak pedig ezeket szedik össze, törik szét a hangjukkal. Mindegyik madárhang más formát hoz létre. Amit én láttam az egy hurokszalag volt, amely behatolt az energia gömbbe és szétszedte. A benne lévő kép pedig darabokra esett. És értelmetlenné vált darabokban. Néztem a varjakat. Lesben álltak, és nagyvadakra vártak. A nagyvad pedig megjött egy gomolygó szürke ködbe bújva. Olyan hangot lehetett hallani, mint a mesében a boszorkány kárörvendő nevetését. A varjú pár egyszerre lökte be magát és a szárny és a csőr megtette a magáét. Mintha elvágták volna a torkát.

De tudom, hogy mint mindennek, van a madaraknak is sötét oldala. És ezt az ember adta nekik.

Tehát neki is kell visszavennie.

Azt biztosan mondhatom, hogy az ő takarításuknak kimondhatatlanul sokat köszönhetünk. Az az ember, akinek a lelkében ott a Madár, ő szintén sokat tesz az emberiségért. Tisztogat, amerre jár.

Akinek macskaenergia van a lelkében, ő pedig az energia szálakat rendezi, tisztítja.

A másik elem a víz, ami sikerült még kifigyelnem valamennyire. Ezért tanácsolnám azt, hogy ha valaki szeret ülni a kádban, csak tiszta vízben tegye. Amikor mosakszik, akkor zuhanyozzon. A víz energiája mélyen behatol a bőr alá, de csak ott, ahol nincs kővé merevedett izom, szaru szerű bőr, megkérgesedett energiablokk. Ha szennyeződés van a vízben, onnan is merít információt, amelyet bejuttat a testbe, amely aztán küzdeni kezd ellene.

A víznek van egy olyan tulajdonsága, hogy állandóan rendeződni akar a saját tökéletes formavilágára. Ami belekerül, azt is átalakítaná. De a túl sűrűt nem tudja. Ott elakad mint a gátnál, és csak csapdossa, fájdalmat okozva, hisz az ő törekvése, hogy mindent visszarendezzen eredeti állapotára. Egy csodás energia, az öngyógyítás legfontosabb eszköze.  A bennünk lévő víz ugyanígy működik. Minden visszaállítana az eredendő formára. Ugyanakkor nem jut el a test bizonyos pontjaira. Mert gátak vannak.

És itt már közbeszól az érzelmi életünk és félelmeink, amelyek a leginkább képesek kövesíteni, akadályokat építeni.

És itt, ezen a ponton elmondanám azt is, hogy madarak éneke a vizet rendezi bennünk. A hajnali madárének, az éjszakai tudatalatti kiáramlás legjobb tisztogatója. A legjobb nyugtató.

Ahogy elnéztem a galambokat, bizony hálásak lehetünk nekik. Nem egészen értem még, az ő munkásságukat, de a boldogtalanság energiáira vannak rá állva. Mintha ők takarítanák azt az akadályozó energia formát, amely nem engedi az emberi kapcsolatokat békésen érvényesülni.

Összehozni az összetartozó embereket. ÉS már ők is betegek.

Az állataink belehalnak az emberi sötétségbe. Talán ezért is kapnak vissza emberek, állati látásmódokat. Hogy az élettér ismét egy és megbonthatatlan összetartó közösséggé váljék.

Folytatom a tudósítást az energiatér világából ?

A tegnapi autós hölgy, aki képes volt vezetés közben visszatölteni a fákat, ma reggel énekelt az autóban. Látszódott rajta, hogy ő most jól érzi magát, és nem foglalkoztatja mindaz, ami felé halad. Vagy ahonnan jött.

A motorosok olyanok, mint egy faltörő kos. Az úttesten az energiavonalakat nem zavarják meg olyan lények, (legalábbis eddig nem láttam) mint ami a gyalogosokon látható.

Viszont vannak összeakadt, összegabalyodott energiavonalak, amik lefogják az autósokat. Ha jól érzékeltem, akkor ezek képesek az autókban kárt tenni. A motorosok viszont áttörik. Egy adott sebességnél. Az autó viszont húzza maga után, mintha egy kötélgomolyag a szélvédőjére csapódott volna és ezt vinné magával. Mint egy pókháló, amelybe belegabalyodik.

Az autó szimbolikusan a sorsot jelöli. Ahogy vezeti a tulajdonos az autóját, az pedig azt mutatja, miképpen közlekedik a kapcsolati viszonyaiban.

Egy kicsit más…

Szemöldök. Mivel szőke és ritka a szemöldököm, ezért reggelenként némi színt próbálok rávinni. Továbbadom, amit erről láttam.

 Ezek az energiaszálak olyanok mint egy kagyló hullámtere, ahogy halad az agyban. S alakban görbülve a tarkóhoz (tudatalatti) fut be. Ezt magamon néztem meg. A buszmegállóban megnéztem más embereknél is. Valakinél erős, határozott szálak, kissé lecsapottan, amelyek szinte kettészelik az agyat. Van akinél sűrűek, van akinél pár határozott vonal. Van akinél lefogja a tudatalattit, van akinél szinte gyengéden belefut.

Akinél lefogja a tudatalattiba való bejutást és az onnan való merítkezést, (és ez nem jó vagy rossz) ott mint egy fedő lefedik a bejáratot a szálak, hátrafelé elfutnak a vonalak. Gondolom őket a múlt nem igen izgatja. Azt is elfelejtik, ha valaki ellen vétettek bármit is, vagy hogy mit is ígértek és nem tették meg. A karma nem is nagyon talál fogást rajtuk. Vagyis eltolják a gyerekeik nyakába.

Láttam olyan embert, akinél a tarkónál egy jel féle húzza magába az energiaszálakat. Valamire rákoncentrálja minden figyelmét. Kényszeresen be van akadva egy gondolat körbe, vagy vágytestbe.

De ezek csak pillanatnyi helyzetek, amiket kiragadtam, mindegyik további elemzést kíván. ÉRdemes átgondolni, hogy miért lett ekkora divat a szemöldök tetoválás. Ok nélkül semmi nem történik ebben a világban. Karaktert ad az arcnak. Minden embernek több arca is van. Amilyen az érzésvilága, olyan lesz az arca. Van egy adott formavilág, de sok minden változik. Néha előjön a nagymama arca, vagy éppen egy szelíd arc, vagy valamiért durvább lesz.

Aki képes kicsit a szemeit elengedni a fókuszból, és figyeli percekig a másik ember arcát, sok sok arcot láthat meg. Mindenki megmutatja magát, aki ebben a sorsban “használja” a testet. Legyen szellemi lény, állat, démon, angyal, vagy ősök sorozata.

A szemöldök, a jelennek ad karaktert. Egy szőke szemöldök képlékenységet ad. Egy erős szemöldök pedig fogást a jelenben. ÉS ezek szerint visszahatást a tudatalattira.

Visszeres láb. Magamon néztem meg. A láb energiatestében, szálak hajlanak kifelé. Mintha kidomborodna erősen és a testtől elhajlana az energiaszál.  Az ilyen eltérés a külvilág irányába torzul el.

Saját lábamon lekövettem, és egy ragaszkodást a múltba találtam meg. Egy elmúlt idő emlékezetébe folytak bele az energia szálak és onnan merítkeztek.

Egy másik helyen pedig befelé, a sejt kvantumterébe  megy a torzulás. Ez a csillagok világához kötődik, ahonnan jöttük.
A kifelé hajló pedig a kapcsolati viszonyainkban mutatja, hogy beragadtunk valahová, és nem haladunk.

Én pár héttel ezelőttig nem láttam saját energiaterem. Csak másokat. Kellett az orvosi diagnózis, hogy tudjam testem állapotát, az agyam ezután tudott csak intézkedni. Kíváncsi vagyok, hogy ez most miképpen változik.

Szándékom szerint szívesen tovább adom a látottakat. Ha már így jártam, másoknak is meg tudjam mutatni ezt a fajta látásmódot. Ma már erősebb a fizikai tér látványa. A kettő együtt már viselhető. Csak a szememnek nehéz nagyon és a belső szem nagyon aktív lett, ami nehézségeket okoz. Meg kell tanulnom mindezt jól kezelni, volt rá időm bőven. Az hogy makacsul ellenálltam, az a saját döntésem volt.

Egy önfeltárási folyamat következő állomásaként, így éltem meg a mai reggelt. Gondolom hozzásegítenek a légköri viszonyok, és remélhetően nem maradok így. Erős fejfájás és hányinger kíséri.

Az úttesten haladó autók energiatestként jelennek meg. Nagyon hasonlóan működik, mint a trolibuszok. De itt az úttest mellett lévő fák táplálják az úton haladó rendszert felülről.

Az autók olyanok mint egy fényszálakból szőtt áttetsző rendszer. Nem akkora, mint az autó valódi mérete, hanem a benne ülők energiatestéhez, ködszerű állapotához igazodik. A benne ülő emberek ködszerűek, alig lehet látni anyagiságukat. Az energiatestek néhol szakadozottak, lyukasak. A benne ülők mintha huzatban ülnének, a ködszerű anyag állandóan változik ott, ahol lyukak szakadások vannak. Ettől látszódnak vörös ködrobbanások, amelyek valószínűleg belső dühöt jelölnek.

Amin nagyon megdöbbentem, hogy a fák töltik a rendszert. A fák az úttest mellett nem kapcsolódnak fényszálakkal felfelé, csak az úttesten haladókhoz. Ezek a fák szenvednek. Elveszik az energiájukat és nem tudnak saját maguk lenni. Vadul kapaszkodnak a gyökereikkel, és a talajból elszívnak szinte mindent, hogy élni tudjanak. Fájdalmas látvány. Egy autó volt, akinek a vezetője visszaadta a fák felé a kapott energiát. A fák mintha levegőhöz jutottak volna egy pillanatra. Mint a fuldokló ember, aki hirtelen levegőhöz jut. Ennek az autónak az energiateste légiesebb volt, pontos körvonalai voltak, finomabban haladó, figyelmes. A többié merev, fémes jellegű, csak ment előre szinte vakon.

Lehet nem tudok még jó szavakat használni minderre, de nagyon szeretném tovább adni, hogy mi is látható.

Ezután az embereket kezdtem nézni. Egy fiatal lány, aki derékban el van vágva. Felfelé lágy, kedves, ködből néha felbukkanó fényszálak, amelyek tiszták és határozottak. Deréktől lefelé pedig mintha ezernyi éhes manó lógna rajta, akik vihogva marcangolják. Egy másik nő, akinek a hátán egy fura lény ül, mintha egy lovat hajtana. Itt ezen a ponton dühösen förmedtem rá “látlak és takarodj”.

A lény azonal leugrott, de nem tudom hová lett.

Itt már tudtam, hogy elő kellene vennem az eddigi tapasztalataimat. Nem lehet dühből megoldani ezeket a helyzeteket. De eddig ez a történet irányított volt valamennyire nálam és egyszerre láttam az anyagi és energia testet, ha kellett. Az anyagi világ volt az erősebb, ami biztos talajt adott számomra. De most a másikat látom erősen, az anyagi világ szinte elveszik. Minden sokkal intenzívebb. Hiába akarom visszaállítani a szem fókuszomat, nem tudom. Némi rángatózás után így marad.

Egy idős hölgynél láttam, hogy teljesen rendben van. Csupán egynél. Test formáját követő aura, köd nélkül, látszik a fizikai test egészében. A jelenben van.

A többi ember mintha egy alagutat húzna maga után, vagy éppen kősziklát tol maga előtt.

Az energiatest ezerfelé eltolódva, mint egy Picasso festmény. Rengeteg fura lény nyüzsög mindenhol, mint egy rossz horror filmben. Legtöbbje nem foglalkozik az emberekkel, bár az emberi aura melege vonzza őket. Negatív energia koncentrátumok. Az alakjukat a jellegzetességük adja. Irigység? Élősködés? Bosszú? Valahonnan tudom, hogy nem tudhatják, hogy látom őket. Áldom az égieket, hogy ilyesmit csak akkor láttam eddig, amikor nagyon szükséges volt.

A családi házak energiateste fa szerű, fa struktúrájú.

Az üzemek, boltok geometriai formákból állnak össze. Ezeknek nem igen van felfelé kapcsolata.

Igazán élő kapcsolatot csak azon a részen láttam, ahol a telek nincs lekaszálva. A gyomnövények, a füvek minden irányba élő kapcsolattal vannak, és örömmel láttam, hogy nem is reagálnak az emberekre.

Vajon más városokban ez hogyan nézhet ki?

A fürdőszoba csempéből torz vagy éppen túl szép arcok néznek vissza és tűnnek el. Minden mozog. A parkettából kiemelkednek apró örvénylések és vissza süllyednek. Némelyik szinte sűrűsödni kezd, hogy aztán egy pillanatban szétrobbanjon. Egyedül az üveg ablak mutat sűrűséget, biztos pontot. És élettelenséget.

A kávé az üvegpohárban olyan, mintha sok apró háromszöget innék. Ahogy iszom, érzem, ahogy bököd. Egy új ízvilág.

Durván megváltozott a világ ma reggelre számomra.

És most mi is van velem?

A kérdésemre gyors válasz jött. Macska látásom van. Így látnak a macskák.

Mondhatom azt, hogy értem ennek okát. Nem vagyok egy macskás típusú ember, de sok dolgom volt és van macskákkal. Félnek tőlem, de azonnal reagálnak rám, ha a lelküket érintem. És látok éjszaka is. Sőt éjszaka azt is látom, amit nappal nem láttam eddig.

Vannak emlékeim az ősi Basztet templomokban zajló rituálékról. Hogy mit adott az emberiségnek ez a fajta jelleg. Emlékszem mindennek a megcsúfolására, eltorzítására, és egy ehhez kötődő durva halálra, amely valószínűleg az emlékezet megkövülését okozza. Tudom, hogy ebből a Templomból származnak a Tanácsadók és a Tudósok.

És arra, hogy ebből hajtott ki a fekete bőrű ANYA tisztelete.

A lábamba van belecsontosodva ez az emlékezet, amely egyre inkább kiszabadul.

Ahogy írok, a betűk folynak egymás után és lüktetnek, mint egy élő mintafolyam. Kanyarognak ezer felé az energiatérbe kilépve. Bele tudnék felejtkezni ennek csodálatába. Vajon milyen messzire folyik el a betű folyó?

Valamennyire megerősítettem magamban az anyagi lét látását. Itt kell élnem és dolgoznom továbbra is, nem maradhatok így.

Viszont ha én így jártam, akkor veletek is előfordulhat, hogy sajátos erő jellegetek felerősödik durván.

A lélek sajátossága feltölti a testet. Mindezt elfojtottuk, elutasítottuk, vagy pont az ellenkezőjét akartuk megvalósítani, mint ami lelkünk szerint való. Ennek oka, az emlékezetben rejlő sok fájdalom.

Még egy látásomat megosztanám veletek, bár ez sem szép dolgokról szól. De a valóságot jobb, ha tudjuk.

Az állat tartásnak az a része, ahol összezsúfolják őket azért, hogy húsosabbak, tejelőbbek és főleg kényelmesen kezelhetőek legyenek levágásig, kb. így tartják az embereket is. A valóságot elfedik olyan frekvenciák bevetítésével, amitől nem tudják, hogy mire is vágyhatnának, mit is élhetnének meg, és főleg hogyan lehetne valódi örömökben részük.

Hogy kik teszik? Sok elmélet született erre már, de ez majdnem mindegy. Az a fontos, hogy az egyed megtalálja saját lelkét, saját sorsát és önmagát. Ne másoktól várja szabadulását. Akkor tud kilépni minden korlátozó hatás alól, amikor meglátja önmaga valóságát.. És vissza adni a fáknak az elvett energiát. Vagy rendezett energiatesttel a jelenpontban élni. És megélni.

Türelmet és kitartást mindannyiunknak!