Lehet fura szavakat fogok használni ismét, de fura időket élünk.

Ezekben a napokban  a “törvényt ülni”, a “valóságot kiolvasni az eredetből” , a sorsunk küldetésének megnyilvánulásai, és az ehhez rosszul összefogott erőknek a megnyilvánulásai törnek előre. Megmutatja magát, hogy melyik eredetmondát játsszuk újra saját sorsunkban. Hol kapcsolódhatunk a nagy egészhez, vagy hol válunk le róla.

Hogy ez mit is jelent valójában, én sem tudom igazán jól megfogalmazni.

Kiderül ez az.

Eldől valami.

Ráeszmélünk valamire, amire eddig nem láttunk rá.

Befejeződik végleg valami olyan, amit leginkább a bennünk élő “pokol” táplált.

Mondhatjuk úgy is, hogy átformálódik valami sötét, titkos, nehéz érzelmi blokkunk a téveszmék nélküli valóság nyelvezetére.

Mindenkinek azon a szinten, ahol a felismerések fontosak ebben a sorsában.

Mindennek az eredménye lehet az, hogy amit eddig fényben láttunk, és követtük ezt a fényt, az most megváltoztatja a fókuszát.

Igazából a hitünkról van szó minden játszmában.

Nem vallásokról beszélek, bár vallást csinált az ember a hittételekről mindig.

Egyik vallás sem szól az EGY-ről. Vannak istenképek és hozzájuk kapcsolódó források, de ISTEN ezekben legfeljebb csak villanásokban jelen. Akkor, amikor az ember a szívéből kiált hozzá fájdalmában, keservében, utolsó pillanatában, amikor megnyitja önmagát.

Nem érdekből, félelemből, hanem egy mély hitből, hogy az EGY-nek része ő is, és ráirányítja a szemét.

Isten nem férfi és nem nő. Nem is ember. Ő a Mindenség, aminek az ember a része. Ugyanúgy, mint sok minden más. Talán az Avatár filmben a bolygó egysége és együtt lélegzése mutatta meg legjobban az Isten létezésének formavilágát, bár még így is csak a töredéke.

A Hit szükséges az embernek, mert kell egy kapaszkodó.  Aki csak a józan észben hisz, ő is hisz valamiben, amire ráépíti a létezését.

Én például a békében, az összefogás erejében és a jóságban hiszek. Még akkor is, ha körülöttem mindenki az ellenkezőjét akarja bizonyítani. Ezzel együtt születtem, hoztam magammal a Forrásból, senki nem tudja elvenni tőlem akkor sem, ha elárulnak, háborúba lépnek velem, ha érdekből használnak.

Tudom, hogy ezt teszik, nem vagyok naiv, de továbbra is mutatom a más megoldásokat. És hiszek benne, hogy megfogan egyszer majd.

Mindezzel azt mondom, hogy ezekben a napokban közelebb kell lépnünk az ISTEN valódi lényegiségéhez, letördelve magunkról tévhiteket, dogmákat.

ISTENNEK több küldöttje is volt ebben a világban. Az ember csak annyit tudott tenni velük, hogy megölte és bemocskolta. Helyébe pedig álprófétákat ültetett, akik az érdek és hatalom útján biztosított számukra kényelmesebb életet.

Mostanra már egyszerre több küldött van jelen, megosztva a terheket, elrejtve, hogy ne tudják őket levadászni. Ez az emberiség fennmaradásának egyik kulcsa.

Éppen ezért érdemes magunkban megnézni, hogy amit ránk bíztak nehéz feladatot, azzal hol tartunk.

Menekülünk előle?

Másokkal végeztetjük a nehezét, beáldozva őket?

Vagy már a másik oldalon állunk, megtörve, beállva a külvilág elvárta sodródásba?

Van még bennünk világmegváltó terv, ami nem a hatalomról szól?

Legyen békességünk és türelmünk. Ugyanakkor szelíd erőnk a Képviselethez.

A mai nap érdemes a Karma Urait megkérni, hogy “nézzék át” a bennünk lévő sorshelyzetek mozgató rugóit ismét. Ha úgy ítélik, hogy a benne rejlő felismerések elérték már azt a fokozatot, amelyre lehet tovább építkezni, akkor oldják fel a működtető energiát.

A Karma Urai ebben az esetben ugyanazok, akik Thot elbeszélésében, Amenti termeiben ülnek. Amenti termei bennünk rejlenek.

Hogy melyik szerv, melyik sejt alkotórészecskéi rejtik ezeket a programokat?

Jogos a kérdés, de jelen tudásunkban nincsenek szavaink ennek pontos megfogalmazására. És az elménk sem tudná felfogni úgy, hogy az pontosan az legyen Ami és Aki.

HOgy több téves hit rendszert ne kreáljunk már magunknak, ezért ezt a kérdést hagyjuk megválaszolatlanul, mert igazából nem is fontos. Az ember bármit képes megmagyarázni, anélkül, hogy tapasztalata lenne róla valóban. Ezzel létrehoz téves tanokat, amelyek csupán újabb rétegeket képeznek közte és a Valóság között.

Ha a kérő ember eléri a Karma Urakat, akkor ők ma kifelé figyelnek, és meghallják a kérést.

Aki nem éri el, mert elakadt valamelyik felső rétegben, Ő megtalálhatja azt a kérőt, aki viszont eléri. Lélekcsoportokként látnak minket, összefüggő sorsokként, a nagy minták rabszolgájaként.

Azok akik viszont elérik őket, nagyobb egységnyi lélektörténetek újbóli átvizsgálást kérhetik, amiben nagyon nagyon sok sors vergődik. De csakis olyasmit kérhetnek, amely az ő sorsukban is jelenlévő minta, és ő már felismerte és megoldásokat eszközölt. Tehát pontosan tudja mit is kér.

Én a magam részéről három kérést tudtam elindítani. Érdemes olyasmit kérni, ami mostanában foglalkoztat bennünket, hiszen azok a minták vannak felszínen.

Anya – fiú kapcsolat.

A gyermeki félelem árnyai.

Szerelmi kötések következményei.

A mai nap a gondolatainkban előjöhetnek fájdalom emlékek, szeretet hiányból fakadó érzések. Engedjük őket, hogy a mélyükre tudjunk látni.

A gyermeki én képes arra, hogy csak vergődik egy negatív érzésben, és nem képes megoldást találni. Kevergeti és erősíti a negatív érzést. A felnőtt ÉN viszont érzi a fájdalmat. Megéli, és azt mondja “értem, hogy ez nem volt jó számomra. Viszont nem akarom már mindezt tovább cipelni és ebből töltekezve élni. Mit is tanultam mindebből? Jó az nekem, ha tovább cipelem? Vagy megoldom felnőttként, helyre téve a gondolataimat és az érzéseimet.”

Ez a világ sok szempontból a felelőtlen gyermeki mintáké. A felnőtt, erős lélek nem okoz másoknak fájdalmat, nem használ ki senkit, hanem olyan megoldásokat keres, amely mindenkit tovább segít, és Életet ad, nem pedig pusztulást.

A gyermeki lelkületet ha rossz éri, akkor vagy dacossá válik, vagy hisztissé, vagy gonoszkodóvá, önzővé, semmi esetre sem gondolkodik el azon, hogy vajon mi miért történt, és hogyan lehetne megoldani.

Ha körülnézünk a világunkban, akkor bizony azt látjuk, hogy a gyermeki lélekminták vezetik a világunkat. Akik tesznek az elesettekért, akik cselekszenek szótlanul, akik mentik a menthetőt, ők, akik az idősebb, sokat megért lélekcsoportokhoz tartoznak.

Az emberek egy részében gyermeki és felnőtt minták is vannak. Pontosan azért, hogy egy testben, egy sorsban fel lehessen nevelni gyermeki mintákat. Pontosan ezért van, hogy 4 éves kor körül kemény törés érkezik, hogy a gyermeki minta leváljon, megmaradjon a saját fájdalmában. A felnőtt minta pedig adja mellé a megoldásokat. Hogy az ember melyiket követi a sorsában, ez már az ő döntése.

Mára ennyi gondolat szövődött.

Az elmúlt hetek tisztogató, belső döntéseket elősegítő folyamata után elkezdődik egy kisebb jövés-menés, helykeresés a külső világban. Elsőre nem lesz meg, mert lehet hogy egy ránk váró helyen még beragadt valaki.

Engedjük a sorsot alkotni a saját akaratunk helyett. Ez nem azt jelenti, hogy várjuk a sült galambot, hanem azt jelenti, hogy megtesszük a kellő lépéseket és engedjük a folyamatot haladni. Nem hisszük azt minden emberre, vagy munkára, hogy “én párom”, “ez az én munkám”, “az én házam… autóm”, mert lehet, hogy a félelem mondatja mindezt velünk. De az is lehet, hogy félelem miatt toljuk el magunktól.

Figyeljünk a jelekre, a bennünk megjelenő érzetekre. Ha valahol megálljt parancsol a sors, akkor ne drámázzunk, ne vigyünk bele félelem köröket, csak tudjunk róla, hogy “még van valami akadály”, de a sors szépen kirendezi, ha engedjük.

A március hónap a magyarok sorsában mindig fordulatokat képes hozni.

Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a magyar lélekminta mikor csatlakozott, melyik világban a Földünkhöz, az itt lévő, alakuló élethez. Ezt a mondatot most azért írtam ide, mert ennek a gondolatnak van ebben az évben jelentősége a változások okát keresve. A felszínen lévő “magyar lélekminta” alapjaiban változik meg, a rárakódott rétegek megtörtek, le lehet látni a forrásokig, észlelni lehet az eredendő “magyar mintát”. Mára már mindez nagyon torz. A földrétegek elcsúsztak alattunk pont azon a helyen, ahol még kemény réteg fedte a “magyar mintát”. Ekkor kötődtek össze a Föld azon pontjai, amelyek képesek voltak az emberben is létrehozni a törésvonalat. Ennek eredményeképpen bukkanhattak fel azok az érzések, azok a korlátozó lélekminták, amelyekről tegnap írtam.

Innentől lehet majd “magyar lélekről” beszélni. Remélhetően. Ha jól bánunk és tisztelettel a lélekmintával. Megtudhatjuk hamarosan, hogy valójában mit is jelent a “magyar lélek”. Mert valószínűleg eddig csak elméleteket próbáltunk alkotni, kósza emlékekből.

Akik hordozzák bármely módon ezt a mintát, rajtuk most a “világ szeme”.

Ne higgyünk naivan azt, hogy ez maga a csoda, vagy ők különlegesek, vagy küldöttek. Ne ragasszunk senkire semmilyen címkét. Nekik a legnehezebb, mert eljutni az eredetig a szennyfolyamon keresztül, nem éppen leány álom.

Nem is nagyon tudnak róla, hogy miért nehéz a sorsuk.

Mostanra már az Ő sorszövésük nem adott nekik hatalmi rendeket, és nem véletlenül. Még így is sokuk hatalmat kovácsolt a mintából.

“szelídeké ez a világ”

Sok sok évtized kell hozzá, amíg szépen kiformálódik egy Virágzó ÉletetAadó ÉLET a világunkban.

De a Remény megszületett.

Erők feszültek és feszülnek össze bennünk, a belső világunkban. Természetesen a külvilág is tükrözi azt a fajta erőt, amellyel önmagunkban is gondunk van.

Elfojtottuk?

Túlzásba vittük?

A cél mindenképpen a belső béke megtalálása.  Ennek megvannak a megfelelő technikái is, amit ha gyakorolunk, akkor könnyebben viseljük a belső káoszt.

Romba dőlnek világképek, hitrendszerek. Istenképek omlanak össze, mert megmutatják foguk fehérjét.

Istenből Egy van. Kis istenből és ember által megalkotott isten képekből viszont sok.

A szellemi tér megtapasztalás nélküli elvárásai, a megtapasztaláshoz kellő védelmet és megfelelő mennyiségű energiát nem adó rendjei felfokozottabban jelentek meg azok sorsában, akik közelebb állnak a szellemi tér csatornáihoz, az idegrendszerük érzékenyebb ezek érzékelésére.

A káosz mögött ott van egy adott forrás, amely fenntartaná a helyzetét világunkban mindenáron.

Ő volt Mózes istene is. Ő az, aki meghasította akkor a világunk szövetét. Nem először és nem utoljára.

Ő az, aki diktatórikus módon irányít kicsiben és nagyban. Csak az ő szava és elvárása számít. Sok erővel és mágiával élő embert irányít láthatatlanul, hatalmat és jólétet ígérve. Mindenkinek a maga hitrendszere szerint. Láthatalan, hiszen illeszkedik a félelmeinkhez és az ezekből fakadó akarathoz. Itt nincs különbség jó és rossz között, ma már mindenkit elér a félelmein keresztül.

Őaz, kinek ítélete szerint a nő bűnös és bűnhödnie kell egészen addig, amíg a benne lévő erő el nem porlad.

Mára már ezernyi módon fűződik sorsokhoz.

Egy jó ember felé az az ígéret, hogy még több emberen segíthetsz, és ezért, ezt és ezt adom a kezedbe hatalmi eszközként.

Nagyon figyeljünk oda az Üzenetekre, mert nagyon sok a hamis, ámító. Semmiben lehetünk biztosak, még akkor sem, ha nagyon tetszik nekünk, és pont azt mondja, amit hallani szeretnénk.

Az elmúlt héten való hallgatásomnak az egyik oka ez volt. Nálam is működnek “hamis “ csatornák. Elvileg tudok róluk, és jó hogy vannak, mert tudom azt is, ami a másik oldalon van. A választásaim, döntéseim miatt viszont csak egy csatornát teszek közé, a leginkább “emberközelibbet”, ahol ott vannak a problémák és a megoldások is. De nem akartam így sem utat engedni magamon annak, amely a világunkban hatalmat akar állandóan. Sok prófétán, médiumon keresztül. Akikben ott a jó szándék, a segíteni vágyás, és talán kevés a mérlegelés, óvatosság.

Gondoljuk át, hogy mi az igazán fontos számunkra. Nem a kényszerességek, megfelelések, bizonyítások, pótcselekvések, amik már észrevétlen rutinná váltak.

Ami igazán fontos, az Önmagunk, hiszen ott belül ott van minden tudás, amire szükségünk van.

Az Önmagunkra figyelésnek is megvan az arany közép útja. Egy időben sok ezoterikus tan mondta azt, hogy “vegyél el mindent, amire szükséged van”. “válasszad a könnyű utat”. “hagyd ott, aki nehézséget okoz”. Stb…

Minden történetünk egy darabig tanít, aztán pusztít. Ha idő előtt kilépünk, akkor nem tanultunk semmit, az önfejlődés megáll.

Ha túl sokáig benne maradunk, akkor az már olyan energiákat gerjeszt amiből nehéz lesz kilépni. A lélek elfáradt, nem lesz ereje felállni, változni.

 Nem vehetünk el olyasmit, ami megkönnyítené a sorsunk, de nem a miénk. Nem élhetünk mások sorsából.

Nem hagyhatjuk ott azokat, akiket ránk bíztak és valami módon kiszolgáltatottak. Még ha nehéz is, egy adott pontig segíteni kell őket.

Egy adott pontig.

Ez az adott pont a nagy egész szempontjából most van.

A kisebb egységek szempontjából ez már sorsfüggő.

Figyelni kell a lélekre.

A lélek minták kapcsolják össze az emberi testet és a szellemi teret.

A lélekmintákban erősen mutatják, hogy hol sérültek. Elkezd fájni valami.

“nem törődnek velem”

“nem veszik észre mennyit adtam”

Mindez generál olyan gondolatokat, amelyek már ott voltak a szülőknél, nagyszülőkénél is, és náluk magányt, sértődést okozott, haragot okozott. Legtöbbször ok nélkül, egy vélt ok köré kerítve elméleteket.

Mindez bepróbált minket is.

Amivel ez most másabb, rövid időn belül megjött az épeszű gondolat is, amely a fájdalmon átlátva a megoldásra törekedett.

Ez már a régi programok cserélődését jelzi, a lélek minták rendeződését.

A lélek jelenlegi helyzetében mind az emberre, mind a szellemi térre “haragszik”.

Az ember csak akkor használja, ha baj van, különben csak fosztogatja az energiáját.

A szellemi tér pedig nem ad kellő segítséget.

Éppen ezért forduljunk a saját lelkünk felé, adjunk számára nyugalmat.

A lélektérben vannak az elhunyt szeretteink, őseink árnyai, vagy beragadt mintái is.

Ők is leválnak fokozatosan a lélek minták gyógyító, tanító teréről.

Ez is megviseli a testet, vírusokat dob fel a felszínre. Ezek a vírusok generácóról generációra öröklődtek.

Most pont azokon a pontokon okoz gyulladást, ahol a gyenge pontjaink vannak.

Amit tehetünk.

Forduljunk többet befelé a belső terünk felé. Ürítsük ki az agyunkat, legyenek gondolat mentes pillanataink.

Ne rágódjunk dolgokon.

Az érzelmeinket próbáljuk a megoldások felé vinni, ne ragadjunk bele sértődött mintákba.

Köszönöm, hogy kérdeztétek a Csend okát, és aggódtatok értem. Jól esett a lelkemnek a törődés.

Elindultunk egy új összerendeződés irányába, amely a sorsunkat képes gyökeresen megváltoztatni.

Türelem és figyelem.

Engedjétek romba dőlni önmagatokban az eddig hordozott világképet.

Csak így tud felépülni valami más. Ami Élet adó.

Sok évvel ezelőtt minden hajnalban arra ébredtem, hogy egy kislány énekel. Nem bennem, hallottam a hangját a külső térből. Nem rádió, vagy valaki volt, hiszen mindenki aludt még, és kislány nem is volt a környezetemben. Pár percig tudtam csak megtartani a „hallását” az éneknek. Nagyon szép volt és megnyugtató. Abban az időszakban nehéz volt a sorsom. Ha Ő nincs, akkor nem tudom meddig bírtam volna. Ez a Hang gyógyította akkoriban bennem a sérül, magányos kislányt. Talán egy hétig tartott. Sok erőt adott, és valahogy most már néha magamban hallom őt.
Ami talán ennek párja lehet, hogy nehéz időkben egy kislány zokog bennem. Pontosan nem tudom megmagyarázni, de nem is akarom. Talán egy magamból kizárt, elfelejtett részem tért vissza. És hány ilyen lehet még?

Hét generáció fonódik össze bennünk, hogy felszínre tudja emelni a megoldás kulcsainkat.

KULCS. Ez egy kulcsszó ezekben a napokban.

Zárak pattannak fel, és új zárak, kulcsok készülnek. Olyan terekhez, ahová eddig nem volt elérésünk.

Jogosítványok olyan erőkhöz, amelyeket eddig tördelt bennünk a sorsunk, hogy leváljanak rólunk a dacból készült pajzsok. Azért, hogy a makacs fafejű akarat ellenkező irányú megvalósulása az anyagban, végre a helyes irányt kapjon.

Pár gondolat, hogy tudjunk a most zajló energiákkal dolgozni:

A lélek, amelyet most hívjunk a sorsunkhoz szükséges sejtinformációk összességének, több rétegben kötődik a testhez, a sejtjeinkhez. Minél jobban közelít a külvilág felszíne felé a réteg, annál sűrűbb az információ. Ott ahol az energia még tág térben képes mozogni, tisztábban látható és hallható. Ahogy átlép a sűrűbb rétegekbe, ott torzul. A torzulást, törést olyan érzelmi blokkok okozzák, mint a harag, szeretetlenség érzés, “majd én megmondom mi jó neked” törések, veszteség érzések, cserbenhagyottság és magány érzések stb.. Ezek generációról generációra öröklődnek, bár mindig mások a törött rétegek és ebből adódóan a sorsfeladatok is.

A lélek ízekkel, hangokkal, színekkel, formákkal kommunikál, adja ki az információkat a rétegekből.
A lélek mintáikat ezekkel lehet a legjobban gyógyítani. Ezek jelennek meg szimbólumok formájában az agyunkban.

A törött rétegek eltorzítják ezeket a lélek információkat, jeleket. Az információnak hullámtérben kell mozognia ahhoz, hogy tiszta maradjon. A tört részek úgy működnek, mint ahogy az emberek között tovább adódik az információ. Valaki mond valamit egy eseményről. Akinek mondja, már úgy fogja értelmezni, ahogy ő gondolkodik. Aszerint is adja tovább adja. Mire elér az 5. emberhez, már teljesen már az információ tartalma, a lényeg elveszett.

A fals és a tiszta hangok tudatják, hogy kivel, hogyan viselkedjünk. Az ízek és az illatok szintén.

De ezek mutatnak önmagunkról képet, az agy számára is.

A hét generáció sok sok ismeretlen tényezőt tartalmaz. Általában 3 generációt látunk át az életünkben, ha figyelünk a család működési rendjére.

Ezekből kiindulva végig lehet követni a már “életben nem tapasztalt” generációk sorsát is.

Most mondhatnám azt, hogy általában 7 generáció. De van, ahol 3. Van, ahol 72. És van, ahol végtelen számú generáció sorakozik fel az egyed sorsában. Ezek is törvényszerűségek alapján működő rendszerek.

De most elég mindenki számára a 7 generáció megtisztulása, rendezése. Ez már változást fog hozni, kibontódik egy tiszta minta, erőforrás, amelyre lehet tovább építkezni.

A mai nap a gyökereinké. Az Otthoné, ahonnan jöttünk. Kipótolni ezek megtört részeit, odvas részeit kitakarítani. A 7 réteg mutatja, hogy mit kér még tőlünk a rendezésért.

Azért, hogy tiszta hangok segítsék tovább a sorsunkat. Ezek a hangok készítenek fel minket egy olyan “munkára”,  amely a tiszta erőből fakadóan tartozik hozzánk, a sorsunkhoz , a lelkünkhöz, a szellemiségünkhöz.

Szellemi családok rendezési folyamata fog ezen a héten dominánssá válni.

Ez azt jelenti, hogy nagy minták kérnek felismeréseket, rendezéseket.

Vagyis az ok, amiért létezik ez a világ, és benne mi, újrafogalmazódna. A szellemi családok szeretnék újraértékelni világunk működésének tapasztalati információit, és ez alapján változtatni a saját gyermekeik sorsán.

Ez valahogy úgy működik, mintha a királyi család rájönne, hogy eddig nem látták a problémák egy részét, ezért meg sem tudták oldani. Kiküldik a helyszínre a megfigyelőket, hogy gyűjtsék össze, hogy mi történik és miért. Az információk alapján megoldás csomagokat állítanak össze.

De nemcsak királyi család formában vannak jelen a szellemi családok, hanem katonai bázisként, kutató egységekként, számítógépes központként mérnökökként, stb… Valójában világunk munka egységeinek forrása a szellemi család.

Minden családnak más a jellegzetessége, a munkássága. A gyermekeik, a világokba kiküldött követeik pedig eszerint dolgoznak.

Ez így most nagyon le van egyszerűsítve, de talán így lehet legjobban megfogni a mostani helyzetet.

A szellemi család eddig gyüjtötte az információkat, kereste a káoszban a sajátjait.

A begyűjtött információk alapján összeállították a segély csomagokat, amelyben olyan információk vannak, amelyek szükségesek az egyed tovább lépéséhez, lelki fejlődéséhez. Ezeket a csomagokat eljuttatják a sajátjaikhoz.

Innentől csak reménykedni lehet, hogy mi képesek vagyunk befogadni és helyesen értékelni. Mert itt már nincs befolyása a szellemi családnak.

Ma és holnap még a befogadáshoz zajlanak előkészületek. Utána pedig a csomagok érkeznek.

Amire érdemes figyelni.

A védelmi rendszerünkön lazítsunk. Legyünk mások felé empatikusak. Mások tudják behozni hozzánk a nekünk szükséges csomagokat.

Halljuk meg mások szavát, és gondolkodjunk el rajta.

Tartsuk be az arany középutat mindig és mindenben.

Ne csináljunk bolhából elefántot.

Ami eszünkbe jut vizsgáljuk meg, hogy nem félelemből fakad e, és átment már egy torzító rendszeren mire az agyunkhoz ér, vagy pedig indulat nélkül, jó érzésből fakad. Értjük, éljük, amit üzennek számunkra. Vagy dacosan átalakítjuk.

Ami mellbeüt, az félelem alapú, ellenállást hoz létre és torzítja az információt. Az agyunkhoz már csak a fals, a valóságtól távol álló info jut el, és erre alapozzuk a döntésünket.

A csomag, ami a szellemi családunktól fog érkezni, ilyesmibe bukhat el.

Keressük a békességet és legyünk türelmesek, bármilyen helyzetbe is kerülünk.

Tegyünk rendet önmagunkban.

Test , lélek , szellem.

A testtel nincsen semmi gond, hiszen Ő a  kézzelfogható. Egy életre építjük fel aszerint, hogy mit szeretnénk kivetíteni a külvilágba, megélni, tanulni, rendezni. Varázslatosan szép rendszerben képes dolgozni, ha a lélek és a szellem is áthatja, és közös utat járnak be.

A test leképzése a világunk kapcsolati rendszerét mutatja.

A lélek, mivel fizikai síkon nem feltétlen látható mindenki számára, ezért már megfoghatatlanabb, és ezzel el is kezdődik a zavar.

A lélek, minták összessége. A tulajdonságainkat, hitrendszerünket, jellemünket határozza meg. Mondhatni, hogy őseink azon megtapasztalásainak formavilága, amelyre szükségünk van az életünkben. Minél nagyobb lélekminták vannak jelen a testünkhöz kötődve, annál közelebb vagyunk a nagyobb embercsoportok közös karmájának megéléhez, rendezéséhez. Nagyobb lélekmintákra csak úgy lehetett eddig szert tenni, ha valaki áldozatot tett közösségek felé.

No és erőszakkal, mert ez a világ ezt is megengedi. Megengedte eddig.

A különbség annyi, hogy az ádozatot őszintén tevő ember jellemben erős, tudja, hogy az áldozata mi célt szolgál.

Az erőszakos pedig el akar érni önmagának valami kegyelmet, égi jutalmat, ezért összezavarja a maga tudatlanságával a rendet.

A lélek, ha az egyedi sors nem teljesíti be a célját, meghal a testtel együtt. Ez a mi világunkban időbe kerül. A minták csatlakoznak élőkhöz, vagy a test mellett maradnak, amíg szét nem esnek darabokra. A Föld visszafogadja és megőrzi.

Hívhatjuk sejtemlékezetnek is.

Színek, formák, illatok, ízek adják össze.

Ha beteljesíti a sorsát és képes átalakítani hibás rendszereket jól működökké, kijavítani a kapott formákat és a nagyobb rendszerkhez igazítani, akkor viszont élő marad a test leválásakor is.

És ott a szellem, amely talán a legmegfoghatatlanabb. Tőle való az élet a test és a lélek számára.

HOgy melyik szellem uralja a testet és lelket?

És itt megjelennek a HÁzak, a KLánok, a Családok, a Nemzetségek. Hívhatja mindenki úgy, ahogy az ő fajtája szerint való. Ez a szint már a normál emberi agy határain kívül létezik.

13 Házról beszélhetünk jelen esetben, ha kibontjuk a Szellem működési rendjét. A 13. Családdal nyílt meg ez a világ, amelyben jelenleg vagyunk. Ezt kell kirendezni ahhoz, hogy változzon alapjaiban.

A Házak egyesítésével lehetne a Békét megvalósítani a világban.

A 13.Család a Fekete Özvegyé, őbelőle hajtott ki a jelenleg aktív, lélek formavilág. Ez csak egy információ volt az agy számára a tovább gondoláshoz önmagunkban.

Igazából csak kettő forrás az, amely a felszínen hat ránk.

A Lázadó és a Szelíd.

Ebben a világban mind a kettő életképes, és jó, ha jelen van, amíg működik az agresszív akarat energiája. Az nem mindegy, hogy mikor és mennyire működtetjük és milyen rendekben.

Még egy kérdés mára. Mi az életünk célja?

A tudás megszerzése, hogy a sorsunk működési rendjét megértsük, és a lelkünket úgy formáljuk, hogy Élet maradjon a test levetése után.

Mint amikor sok ember épít egy házat. Mindenki tesz hozzá. Követ farag, díszítő elemet tervez, téglát formáz, ablakot készít, tervez, stb… Mindenki mást tesz hozzá a készülő házhoz.

Van, akinek a munkája illik a többiekéhez, a Rendet kiegészíti, szebbé teszi. Az Ő munkáját elfogadják, beillesztik a készülő házba.

Van, aki csak önkényesen csinál valamit. Nem figyeli a többiek munkáját, kritizálja, máshogy akarja stb…

Az Ő munkája valószínüleg nem fog illeszkedni a többiekéhez és nem fogadják be a ház építésébe.

Ott kallódik valahol félredobva, és az idő enyészetévé válik.

Több Ház is épült az idők folyamán. Most sem Egy épül.

A kérdés az, hogy a mindenek felett lévő Szent Szellemhez melyik Ház tud elérni.

A kőművesek vajon jól ismerik és felismerik, hogy mikor hogyan kell változtatni?

Hogy melyik HÁzat kell ahhoz építeni, hogy az Ember valójában meglelje élete értelmét?

Boldog csak akkor lesz az ember lelke, ha végre beépülhet abba a HÁzba, amely Őt hazaemeli , amely a Szent Szellemhez vezeti. Addig csak keres és keres és keres. Önmagát, kapcsolatokat, felismeréseket. Hosszú hossző generációkon keresztül.

Ha végre választott az Ember és a hazavezető házat építi döntéseivel, vállalásaival, viselkedésével, jellemével, akkor szintről szintre kell haladnia a házban felfelé, hogy megismerje minden szinten önmaga egy részét. Felismerje és rendezze.

A Ház választás idejét éljük, megjönnek a lehetőségek, hogy értelmet adjunk életünknek.

Mára ennyi gondolat jutott.

Minden információ, megélés, amit tudnunk kell a sorsunk átalakulásához, megjött a mindennapi élethelyzetekben.

Most ki kell magunkban alakítani, hogy mit tegyünk, merre induljunk el. Szigorúan abból elindulva, amit megmutattak az elmúlt hónapok.

Hibákat  a gondolkodás módunkban, hitrendszerünkben. Értékeket az erőnkben, a körülményeinkben.

Nézzünk körül alaposan. Ami megfogalmazódott bennünk, hogy mivel szeretnénk az időnket tölteni, és kikkel szeretnénk minezt megvalósítani, lássuk tiszta szemmel.

Több fátyol is lehullott a szemünkről. 

Az önmagunkból elindított jóság vagy rosszindulat megmutatta, hogy mit érhetünk el vele. Mikor miből van sok vagy kevés.

A külvilág és a belső világ elég tele van szeméttel. Lélekmintákban is és fizikálisan is.

Ezek erős torzítók, de pontos képet kaphattunk arról, hogy ezek hol akadályoznak minket.

Gondoljuk át mindazt, ami történt, ami megfogalmazódott bennünk.

Egy tiszta kép alapján kezdjük önmagunk sorsát újra gondolni. Bátran és nagyon reálisan.

Mondhatnám, hogy most lehet nagyot álmodni, de csak ott, azon a területen, ahol megtanultuk saját helyzetünket tisztán látni, önmagunk valódi lelkét meghallani.

A nagy lépéseket nekünk kell megtenni, mert erő csak így tud kiáramlani.

Éppen ezért láb és csípő problémák lehetnek azoknál, akik bizonytalanok önmagukban, hogy merre lépjenek.

Akik nem bizonytalankodnak, de rossz irányba akarnak menni, ott inkább a szellemi tér, a fejrész lesz zavaros.

A mellkas pedig azoknál, akik túl sok érzelmi töltést visznek a változásokba. Összegezzünk. Van mit bőven. Törekedjünk átlátni saját ködünkön. Saját világunknak mi vagyunk a meghatározója. Csak nem mindegy milyen szemüvegen keresztül nézünk másokra, és mit látunk meg bennük. És önmagunkban.

Csak nagy mintákról tudok most írni, olyan szimbólumokat teszek hozzá, amivel az elménk fogadni tudja a lélekmozgásokat.

Atlantisz elmerült, elbukott világa kiemelkedett a felszínre.

Atlantisz lelke napvilágra került ismét, megtisztulva. Az ott szétvált lelkek képesek lesznek ismét egyesülni egy közös óhajtásban.

Mars, aki elmerült Atlatisszal együtt, “mert jobban tudta és kierőszakolta” saját akaratát, ezért a közös lélek széttört és a mi világunkba már csak az akarat és a háború energiáját vetítette át, és a túlélését, ismét a  felszínre hozta az alkotás erőit önmagában.

Mars leányai és fiai a háború helyett az életadó alkotást kell, hogy válasszák, mert egészen addig ostorozza őket saját sorsuk, amíg a magány, a leválasztódottság sűrű energiáiból kilépve nem válasszák a közös alkotás, a figyelem, a tisztelet energiáit.

Az önző akarat megtörik ezernyi módon a Jóságból származó közös szándék, világ megtartó alap pillérein.

A saját sorsot már nem az “emberi szűk látókörüség” fogja irányítani, hanem az alkotó közös lélek.

Most éppen ezért nem érdemes egyéni villongásokat, akaratoskodásokat működtetni. Haladni kell egy magasabb, tisztító, felemelő, elengedő energiával.

A kapcsolatok nagy része hazugságokra épült rá. Évezredek hazugságaira, amire minden generáció rátett pár lapáttal. Mindez vakká és süketté tette az emberiséget és leválasztotta a közös lélek tiszta energiájáról, amely képes úgy vezetni, hogy minden és mindenki, minden pillanatban a helyén legyen. Az elmúlt időszak segített Atlantisz szétrobbantott és mélységekbe süllyesztett lelkét tisztán látóvá tenni. Az általa tett felismerések lezárhatják Atlantisz nyitott járatait, amelyeken keresztül még mindig visszhangzik a pusztulás pillanata, fenntartva olyan félelem forrásokat, amelyek miatt a hazugság világaiba menekülnek emberek.

A kapcsolatokról leválnak a hazugság mázak, rájöhetünk tévedéseinkre.

Ez segíteni fog abban, hogy más alapokra helyezkedjünk önmagunkkal és a környezetünkkel kapcsolatban.

Engedjük összedőlni mindazt, amit eddig igaznak hittünk. Így letisztulva lehet csak tovább lépni.

Ha letisztul a kép bennünk önmagunkról és a környezetünkről, akkor tudjuk megérteni az életfeladatainkat és a hozzá kötődő változásainkat.

Nagy minták mozdultak meg, hogy a hazug világ fátylait végre le lehessen szedni. Ne a haragot tápláljuk, ha ráébredünk, hogy hol van a hazugság körülöttünk.

Fogadjuk örömmel a felismerést, mert felszabadítja a lelkünket.

Amin érdemes elgondolkodni.

Eddig mi és ki irányította a sorsunk?

Amikor a sors irányít, az egyfajta közös akarat eredménye, amely reagál a saját viselkedésünkre. Ez a közös akarat hová kapcsolódik?

Van, hogy mi saját magunk irányítjuk az eseményeket attól függetlenül, hogy figyelnénk a közös akaratra. Erőszakosan.

De ez csak a magányhoz visz?

A mai nap a választás napja.

Hol tesszük le a voksot? Önpusztítás? Élet igenlés? Düh? Megbocsájtás? Mérgelődés? Elengedés? Irigykedés? Öröm mások jó dolgai miatt? Alkotás? Rombolás? Mindez 3 szinten, mert már nagyban „játszunk”. Mit teszünk a fizikai sorsunkkal, a testünkkel? Mit teszünk a lelkünkkel? Milyen a hitvilágunk? Mindenki sorsa másban erős, más szinten tud jobban dolgozni. Neki elsősorban ott kell letenni a voksát, és hozzá rendezni a másik két szemlélődést is.

Ügyeljünk rá, hogy az erőnk és a döntéseink az arany középúton maradjanak. Ebben a világban csak az a jól járható út. Ne legyünk sem áldozatok, sem hatalmaskodók. Az erő alkotásra adatott, nem mások tudattalan elpusztítására. Már nem működik a „nem tudja mit cselekszik” tézis. Sok forrás és tanítás áll annak szolgálatában, hogy átrendezzük az örökségeinket, megtapasztalásainkat olyan formába, hogy ne legyünk ártására se önmagunknak, se másoknak. Egészen biztosan megkapjuk a kihívásainkat, a rendezetlen belső viszonyainkról, hitrendszerünkről. Mérlegeljünk, mielőtt szólunk vagy cselekszünk. Megbonthatjuk a sors örvénylés eddigi rendjét.

Lássuk magunk előtt a mérleget. Az értékeink serpenyőibe helyezünk ma valamit? Mert ha igen, akkor elbillen a mérleg nyelve.

Tegnap a sötét árnyak erősen próbálkoztak, hogy energiához jussanak. Hogy kit merre zökkentettek ki, az egyedi, de mutatta a gyenge pontunkat.

Hogyan oldjuk meg békességgel? Szépen és elegánsan? Úgy, hogy senki ne sérüljön?

Ez Erő erre is való. A múlt árnyai között rendet vágni csak a tiszta, egyszerű, józan és figyelmes gondolatokkal lehet.