Gondolatok…. bővebben… →

Az önfelfedezés útján eljött az a pont, amikor már nem emberi jelmezeimre voltam kíváncsi, hanem inkább arra, hogy földi leszületéseim előtt melyik csillagvalóságot neveztem otthonomnak. Vajon honnan érkeztem? Milyen formában léteztem sűrű, anyagi páncélom magamra öltését megelőzően?

Csillag-világ bővebben… →

Én – mint a Teremtő Forrásból kiáradó, megszámlálhatatlan, öntudatra ébredő Fény-csepp – a dualitás világainak tapasztalását választva először megjelöltem azokat a minőségeket, melyeket magamba kívántam építeni, önmagamként megélni, s a Másik Felembe mindazt, amit a Másikban, másokban, vagyis a külvilágban akartam megtapasztalni…

Az Egyből lett Kettő (Én és Komplementerem) tehát a tapasztalás tökéletesen ellentétes „szűrőjével” indult neki a Nagy Kalandnak: magamba álmodtam minden finomságot, Nőiséget (gyógyítást, lágyságot, kedvességet, gondoskodó szeretetet, sok-sok gyönyörű érzelem-színt és Szerelmet), Duálpáromba pedig a Férfi-minőségeket (pl. Teremtő Akaratot és Erőt, páratlan Intellektuális készséget, Bátorságot, „keménységet”). Így, bár utunk egyfelé vitt, mégis egymásnak tökéletesen ellentétes megélésekhez vezetett.

Ahogy csökkent rezgésszintünk újabb és újabb létsíkok, dimenziók „tündérmeséinek” szereplőivé váltunk. Eltérő létformák palástjait öltöttük magunkra, lényünk eredeti kódjainak megfelelően. Jómagam kozmikus hírvívő és gyógyító jelmezben játszottam végig számtalan történetet, Másik felem harcosként, az Isteni Rend és Tudás őrzőjeként teljesítette küldetéskódjait… az ő útját sokkal több buktató és kísértés övezte, mert a Nemzetségek, kiknek palástját magára öltötte mind rejtették saját bukott tagjaik emlékét, s elcsúszásuk örökségét. Tehát itt, most embertestben (mert leszületett!) neki nehezebb a dolga az esetleges „kapcsolatfelvételnél”, mert a csatorna, melyen elérhetne, visszacsatolhatna a forrásig szennyezett… Nagyon erőteljes, tudatos szűrést kell alkalmaznia a fel-felbukkanó belső hangok esetén, mert a Nemzetségek, kiknek csillagkódjait magában hordja súlyos, eltévelyedések, lázadások lenyomatát őrzik…  az emléket, mikor egyesek tanúi, mások szövetségesei lettek a születőben lévő, azóta is fennálló Sötétségnek…

Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a Létezésem színpadaiként választott életformák (fajok vagy Csillag-Nemzetségek) születésük kezdete óta őrzik a Teremtés rájuk bízott szerepeit lényegében tisztán. Ha volt is eltévelyedés csupán naivságból, kíváncsiságból, tapasztalatlanságból fakadt, s mára a helyére került.

Tehát a Forrástól idáig tartó út meghatározza a visszafelé utat is.

Talán úgy tudom szemléltetni a legjobban, ha a Teremtést, mint egy folyamatosan táguló Gömböt írom le. Középpontja a Forrás, felszíne pedig ez a fizikai világ. A kettő közt, mint hagymahéjak épülnek egymásra, hatják át egymást a dimenziók. Ha itt az anyagban megnyilvánulunk, biztos, hogy vannak magasabb rezgésű kiterjedéseink, hisz ide vezetett egy út – a kör sugara. Amíg a Forrástól idáig eljutottunk minden létsíkon magunkra vettünk egy palástot/jelmezt, tagjai lettünk valamely Nemzetségnek… Mindannyiunknak többféle megnyilvánulása, arca, jelmeze létezik.

Nekem – a csillagemberi formán túl – van egy igen szubsztilis, vízben sellőre – levegőben tündérre emlékeztető részem, ki átjárhatóvá teszi számomra a különböző létsíkok védelmi rendszereit, bejuttat a kapun és segít kommunikálni más valóságokkal. Aztán létezik egy Kígyó-papnői részem, aki Gyógyít s lelkében őrzi az Egységbe visszavezető út utolsó térképeinek mozaik-darabkáit. Fellelhető ezeken kívül egy védelmező„harcos” is bennem, ki a Nagymacskák minden taktikáját beveti mikor arra van szükség… Szeretem ezt a végtelen sokszínűséget! Mindegyikük más adottságokkal, képességekkel, küldetéskóddal rendelkezik s ha elfogadom, tudatosítom, integrálom őket, teljesebbé válok… általuk… velük… hisz ők csak egy másik én! Az, hogy ezekből a magasabb rezgésű énekből mit tudunk magunkba engedni (hogy mi szólít meg bennünket) attól függ milyen az aktuális rezgésünk. Mennyire tiszta a test-lélek-szellem komplexum. Mennyi örökölt, szerzett és kapott árnyéktól tudtunk megszabadulni! Minél letisztultabb az egyén, annál több ’fénycsomag’ érkezik „odafentről”s teszi egyenesebbé a Forráshoz vezető ösvényt, egyszerűbbé a tiszta kommunikációt. S bizony minél több sérülést, fájdalmat, félelmet és szennyet hordoz magában az ember, minél többször engedi eluralkodni ezeket a minőségeket, annál erősebben tartja markában a Sötétség (hisz ezzel rezeg!). Ilyenkor befelé figyelve is többnyire csupán ártó, manipulatív, lehúzó erők hangjait halljuk…

Válasszuk a Fényt… a jóságot, szépséget, harmóniát… a SZERETETET, mert bár bonyolultnak tűnik a tisztulás, valójában egy döntéssel kezdődik. Tekints úgy személyiségedre, mint ideiglenes jelmezre -mely alól egyszer előbukkan valódi éned-, s elkövetett hibáidra, mint „felnőtté válásod” apró botlásaira . Bocsáss meg magadnak, másoknak és Szeress – így a benned élő sok másik csupán áldását és kincseit adja.

A következő alkalommal egy olyan élettérből adok ízelítőt, amelyben szintén létezem.

A.J.Serebra

Az elmúlt év számos lehetőséget hozott számunkra, hogy érzelmi megéléseinket tudatosítsuk, oldjuk s meglássuk végre: ezek is csupán energiaminőségek, melyeket sejtszintű programok hívnak életre, s melyekbe beleengedve magunkat ismételjük életünk meghatározó drámáit. Gondolatok… bővebben… →

Valami véget ért megint… sokaknál aprócska változást hoz az új kezdet, s van, akinél hatalmas Sors-korrekciót.  Nálam nagy VÁLTOZÁS lesz: egy újabb halál és újjászületés. Életem folyója tovafolyik, s nekem hagynom kell. Elengedni a meder falát. Mindent és mindenkit. Aztán majd elválik ki hagyja magát hasonló sebességgel repülni az óceán felé… azokkal újra kapcsolódom.

Fizikai dolgokhoz egyébként már rég nem ragaszkodom. Talán csak egy Érzéshez… A Teremtő Szerelem rezgéshez.Mindig ezt kerestem. Ehhez akarok visszatérni, hiszen ez az alapszignálom, a forrás-kódom. No de nem is lehet másként egy Papnő lényében…Tudom: EGY VAGYOK E FORRÁSSAL, frekvenciával, melyből világok születnek… amely meggyógyít maga körül minden életet. Tapasztaltam. Ez létezésem mozgatórugója. Amikor élem, magába az ÉLET-be vagyok Szerelmes. Minden és mindenki úgy jó ahogy van. TUDATOM ÖNMAGAKÉNT AZONOSÍTJA A VILÁGMINDENSÉGET, MIT LÉTEZÉSÉVEL FENNTART, TÁPLÁL, MELYBEN BENNE VAN, S MELYET TELJES EGÉSZSÉBEN MAGÁBAN FOGLAL. Sajnos még nem mindig tudom megtartani ezt az állapotot.

Igen, igen, a karmikus körök futnak még, mert a bennem öntudatra ébredt Teremtő Szikra Figyelme újra beszűkül, visszacsúszik, s beleragad ebbe a rendszerbe – így ismét érvényesek rá e tartomány törvényszerűségei… de ez csupán eme pici részemre vonatkozik, s csakis addig, míg nem tudom végleg kiemelni innen. Aztán új játék kezdődik.

A vergődés, szenvedés, fájdalom egom valósága – neki ezek az alapesszenciái, a „forráskódjai”. Amíg megjelennekbennem tudhatom: már megint az egoval azonosultam – olykor még képtelen vagyok felülírni a sok kapott programot. Egyszer azonban képes leszek rá. Ideiglenes jelmezem régóta foszladozik… a fény már-már áttetszik rajta és én nem akarom tovább toldozni-foltozni. Le akarom vetni. Hamvadjon el minden, ami eltakarja és leárnyékolja ki vagyok valójában! Mondom ezt úgy, hogy tudom: ‘Minden kívánságnak ára van…’

A JÖVŐ ÉV LEHETŐSÉGET BIZTOSÍT mindannyiunknak A MEGÚJULÁSRA – ami valójában nem más, mint emlékezésarra, honnan s milyen küldetéskódokkal érkeztünk ebbe az élettérbe. Emlékezz te is: létezéseddel miféle minőségeket jöttél lehorgonyozni, s milyen jeleket kívánsz hagyni magad után!? E szerint cselekedj! E szerint élj, mert VALÓJÁBAN SEMMI MÁS NEM SZÁMÍT, CSAK HOGY VÉGRE ÖNMAGAD LEGYÉL!!!” (A.J.Serebra)

Vagyok, aki vagyok: lángolok.

Magam gyújtotta máglyán táncolok.

De e láng nem perzsel, érted?

Életet ad és sohasem éget.

Melegít, átölel, simogat, feltüzel.

Úgy hevít, hogy Te, végül Én leszel.

S itt a tűzben, e teremtő lázban,

Szíved lángja éled, ébredsz!

Fény lesz, hol homály van.

Felragyogó Lényed bevilágítja Léted,

S a jelen tükrében megpillantva

Saját, időtlen Lényeged

Végre megértheted:

Örökkön Egy voltam veled.

A.J.Serebra