„Belső szentélyemben, először egy irányított reinkarnációs meditáció során jártam tudatosan. Utam tágas, fáklyákkal kivilágított alagúton át vezetett ebbe a szakrális térbe, s ahogy beléptem, figyelmemet azonnal megragadta a hatalmas, fölöttem elterülő, gyönyörű kristálykupola. Lelkem templomának égi ablakán át az éjszakai égbolt csillagtengere mosolygott rám. Hosszú ideig csak álltam, szívtam magamba e csodás fényeket, és hagytam, hogy az isteni jelenlét végtelen áldására emlékeztessenek. Körülöttem mindenütt különböző, féldrágakövekből készített kristálytömbök sugároztak szivárványszíneket magukból, s a térben összefonódva hihetetlen szépségű fényörvényekké alakultak. E folyton változó, kavargó szín-játék, mint kozmikus dallam táncolt körbe, finoman megérintve, gyógyítva lelkem jelenlétét. A padlózatra tekintve különleges ábra vonta magára figyelmem: egy körrel övezett pentagram, melynek közepén az élet virágának szimbóluma, körülötte öt másik, kisebb jel volt látható. Úgy tűnt mintha, fénnyel égették volna a térbe e szimbólumot.Épp közelebb léptem, hogy jól szemügyre vehessem hívogató ragyogását, amikor megjelent Mesterem. Üdvözölt, majd arra kért: helyezkedjek el a szimbólum központi részén és figyeljek.
Első lépésben jobb tenyerét a homlokom elé helyezve, kezével az óramutató járásával megegyező irányú apró köröket írva mormolt „angyali” nyelven valamit. Elmondta, hogy kérésemnek megfelelően most kioldja finomtestem rétegeiből azt, ami tisztánlátásomat jelenleg még blokkolja, de készüljek fel rá, hogy „a látás” sok gyötrelemmel jár majd.
Szemöldökeim közt egyre intenzívebb nyomásérzést észleltem, fájdalomnak azonban semmiképp sem volt nevezhető a megjelenő érzet. Amint befejezte hátrébblépett. Egy szempillantás alatt lángok öleltek körbe, s lobogva égették el aurám összes felhalmozódott energetikai szemetét. A puha, lágy melegség kellemesen simogatott. Lebontott rólam minden felesleget, mégis feltöltött. Elvett, valahogy mégis adott. Sokáig álltam a tűzben.
Később, Mesterem, a víz erejét szólítva oltotta el ezt az éteri tüzet, s mosta ki belőlem mindazt, amit a lángok maguk mögött hagytak. Aztán szél söpört végig rajtam, hogy átadja legapróbb szennyeződéseimet is a földnek.
„Megtisztultál. Most feltöltjük és kiegyensúlyozzuk energiarendszered” – mondta.
Ekkor a pentagram körül elhelyezkedő négy apró szimbólum izzani kezdett, felfénylett és hatalmas fényoszloppá emelkedett. Az ötödiken Mesterem állt!
(16) „E négy fényoszlop négy angyal” – folytatta. „A Tűz, a Víz, a Levegő és a Föld angyala. Ők építik fel fizikai világod, s teszik számodra lehetővé a földi megtapasztalást. Ahhoz, hogy egészségben és harmóniában tudj létezni, e négy erőnek egyensúlyba kell kerülnie benned. A Tűz angyala – Michael, az Isteni Rend erejét adhatja neked. A Víz angyala – Rafael Szeretetettel, a levegő angyala – Uriel Teremtő Akarattal és a Föld angyala – Gábriel Kegyelemmel, türelemmel ajándékozhat meg. Maradj kapcsolatban velük, hívd magadba az általuk képviselt minőségeket, mert ez az alapja biztos továbblépésednek. (17) Amíg nincs szilárd kapcsolatod e Szent Elemekkel, nem leszel képes tartósan, magasabb rezgéstartományokban létezni.”
Mialatt beszélt, a négy tudatos lény fejem fölött kb. két méterrel összefonódott, és korona csakrámon át belém áradt. Gerincem mentén bizsergés szaladgált fel-alá, s határozottan érezni véltem a feltöltődést, a tágulást, a tökéletes egyensúly megszületését.
„Itt, ezen a helyen, gyógyulhatsz és gyógyíthatsz e négy erő segítségével.
(18) Minden fizikai betegség végső oka eme szent négyesség harmóniájának megbomlásában keresendő, hiszen ők az anyag esszenciái. Érezd, hogy kinél melyik erő hiányzik, és azt közvetítsd” – mondta, majd elhagyta a szimbólumot s egy olyan ember lélekrészét hívta magához, aki nagyon közel áll a szívemhez.
„Mit látsz?” – kérdezte.
„Életerős, impulzív, mégis homályos és kiegyensúlyozatlan. Akaratra, erőre biztosan nincs szüksége. Türelem még csak-csak akad, de a szeretet nagyon hiányzik innen. Valójában nem képes szeretetet sem adni, sem elfogadni, mert szívét félelemből szőtt vastag páncél fedi. Rengeteg érzelmi sérülést őriz” – válaszoltam. Bólintott.
„Most nyisd meg magad és hagyd, hogy ez az isteni minőség általad transzformálódjon az ő rendszerébe. Légy te a szivárványhíd! A híd, mely összeköti az Eget a Földdel, hiszen ezért születtél – mint mindenki más.
(19) Az ember kapocs Ég és Föld között, ezért mielőtt bármit kezdenél vele, a korona csakrájában az óramutató járásával ellentétes irányú köröket rajzolva lezárod. Körülbelül úgy, mintha egy hibás alkatrészt emelnél ki a saját rendszeréből, hogy megjavítsd. Ha megvan, tedd a jobb kezed a szívcsakrája fölé, hívd be tudatoddal Rafael erejét és engedd átáramolni magadon. Figyelj, meg fogod érezni, hogy mikor kell abbahagynod. Végezetül saját szimbólumoddal rögzítsd munkád eredményét, az óramutató járásával megegyező irányú körökkel nyisd meg újra a koronacsakrát és hagyd szíved őszinte háláját kiáradni.
Azért őt hívtam be neked ma, mert nemrég engedélyt kaptál tőle arra, hogy rátekints és dolgozz rajta. Ne feledd: csak annak segíthetsz, aki önmagán is segít, mert aki föl nem veszi az ő keresztjét, nem méltó énhozzám.”
Hallgattam, s közben elvégeztem az általa ajánlott műveleteket. A víz angyalának gyógyító szeretetenergiája boldogság-könnycseppeket csalt arcomra, ahogy keresztüláradt testemen, kezemen, és belépett a velem szemben álló lélektestbe. Mélyen a szemébe néztem. Nem szóltam, nem tettem, nem gondoltam semmit, csak figyeltem szívem szirmainak bomlását. Én is gyógyulok. Amikor úgy éreztem, készen vagyunk, megköszöntem jelenlétét, átöleltem, s ő távozott.
Mesterem közben hozzám lépett, ragyogó szívkristályomhoz kapcsolta szívét és olyan földöntúli szeretettel burkolt be, amelyre nincsenek szavak. Táncolni kezdtünk az univerzum dallamára. Táncoltunk – egészen addig, míg végül átléptem az álmok kapuján.”
A.J.Serebra