Civilizációnk fejlődése az életmód változásán kívül környezetünket, táplálkozásunkat, ivóvizünket, alvásritmusunkat, információs terheltségünket is megváltoztatta. Ezeknek, az összességében kedvezőtlen változásoknak köszönhetően szervezetünk szinte folyamatos, erőltetett alkalmazkodásra kényszerül, ami legyengíti, kimeríti, végül megbetegíti. Az állandó adaptációs küzdelem a normális életműködések változását, patológiás reakciók kialakulását, a szervezet védekező funkcióinak kaotikussá válását eredményezi, táptalajt nyújtva kóros folyamatok kifejlődéséhez,halmozódásához.
Fontosabb kórokok a ma emberénél:
- kémiai vagy vegyi ártalmak (háztartási, élelmiszeripari, mezőgazdasági és egyéb vegyszerek)
- sugárzási ártalmak (pl. röntgen, radioaktív sugárzás)
- zajártalom
- táplálkozási anomáliák (túlnyomórészt finomított, szintetikus, adalékanyagokkal teli élelmiszerek)
- tartós túlterheltség (állandó ingerfeldolgozás, problémamegoldás, feladatkezelés).
Abban többnyire megegyezik a szakemberek véleménye, hogy minden „civilizációs betegség” esetén több, ismétlődő kór-ok hatására alakul kimaga a kórfolyamat és ugyanaz a kór-ok több civilizációs betegség létrejöttében is résztényező. Bár a legtöbb esetben összefüggésbe hozható egy erőteljesebb behatással az adott panasz megjelenése (pl. védőoltás, fertőzés, erős stressz), sohasem ez az egyetlen kiváltó tényező. Az éveken át, több faktorból származó, halmozódó terhelésösszeadódik és rontja a szervezet alkalmazkodó, illetveszabályozó funkcióit. Az így kialakuló, rendszer szintű kaotikusság, és sejtszintű működési zavar vitamin-, ásványi anyag-, nyomelem-hiányt eredményez, amelytovább súlyosbítja a kóros állapotot. Az egyén egyszerűen képtelen kipihenni magát, folyamatos idegfeszültség, koncentrációs zavar, türelmetlenség jellemzi. A stressz-hormonok ilyenkor létrejövő, fokozott szekréciója gátolja a megfelelő pihenést, akadályozza a regenerációt, így a szervezet nem képes saját normális, fiziológiás(vagyis természetes egyensúlyi) állapotába visszatérni. Az élettani szabályozás patológiássá válik.A kórfolyamatoknak egyébként, többnyireláncreakció jellege van. Az állandóan ismétlődő káros behatások eleinte csak ingerlékenységben, fáradékonyságban nyilvánulnak meg. A következő szakaszban már kialakul egyfajta vegetatív neurózis: labilis a vérnyomás, a vércukor, a koleszterin stb. A harmadik szakaszban „lokalizálódik” a betegség(például a gyomorra) és diagnosztizálhatóvá válik. A negyedik szakaszban ez a problémaháttérbe szorul és szisztémás, a szervezet egészét érintő kórképek, autoimmun betegségek, illetve daganatos elváltozások jelennek meg.
Tévedéslenne azonban azt hinni, hogy ilyenkordiagnosztizált probléma a legjelentősebb. Nem, ez csupán a jéghegy csúcsa! Ez a kevésbé jelentős. Mivel aküszöb alatti,rejtve maradt hatások ennél sokkal fontosabbak, az akut folyamatok orvosi kezelése mellett rendkívül fontos a krónikus terhelések, ártó hatások tudatos csökkentése, illetve kompenzációja, valamint a szervezet általános fölerősítése. Minél több tényezőre tudunk figyelmet fordítani, annál gyorsabb, biztosabb és maradandóbb a javulás.
A világot, amely körülvesz bennünket, nem tudjuk megváltoztatni. Változtatni tudunk azonban azon, hogy mivel tápláljuk a testünket, hogy milyen színekkel, hangokkal, anyagokkal vesszük magunkat körül otthonunkban, s hogy behívjuk-e tudatosan hétköznapjainkba az örömöt, a szeretetet, a természetet és természetességet. Törekedjünk a külső terhelések kompenzációjára, mert IGENIS, VAN VÁLASZTÁSUNK!FORDÍTSUNK ARRA FIGYELMET, ÁLDOZZUNK ARRA ENERGIÁT, AMI ÉPÍT, SZÉPÍT JOBBÁ, SZERETETTELJESEBBÉ, ÉS BOLDOGABBÁ TESZ.Először önmagunkban kell békésebb, harmonikusabb, egészségesebb világot teremtenünk, mert csak így állhatjuk rendíthetetlen kősziklaként a ránk zúduló terheket.Az egész-ség– a halmozódó ártó hatások ellenére – még mindig a lélekben és szellemben kezdődik.A.J.Serebra
Felhasznált irodalom: Sós-Gáti-Csalay-Dési (1969) – A civilizációs betegségek kórtana, Akadémia Kiadó, Bp.