Valami véget ért megint… sokaknál aprócska változást hoz az új kezdet, s van, akinél hatalmas Sors-korrekciót. Nálam nagy VÁLTOZÁS lesz: egy újabb halál és újjászületés. Életem folyója tovafolyik, s nekem hagynom kell. Elengedni a meder falát. Mindent és mindenkit. Aztán majd elválik ki hagyja magát hasonló sebességgel repülni az óceán felé… azokkal újra kapcsolódom.
Fizikai dolgokhoz egyébként már rég nem ragaszkodom. Talán csak egy Érzéshez… A Teremtő Szerelem rezgéshez.Mindig ezt kerestem. Ehhez akarok visszatérni, hiszen ez az alapszignálom, a forrás-kódom. No de nem is lehet másként egy Papnő lényében…Tudom: EGY VAGYOK E FORRÁSSAL, frekvenciával, melyből világok születnek… amely meggyógyít maga körül minden életet. Tapasztaltam. Ez létezésem mozgatórugója. Amikor élem, magába az ÉLET-be vagyok Szerelmes. Minden és mindenki úgy jó ahogy van. TUDATOM ÖNMAGAKÉNT AZONOSÍTJA A VILÁGMINDENSÉGET, MIT LÉTEZÉSÉVEL FENNTART, TÁPLÁL, MELYBEN BENNE VAN, S MELYET TELJES EGÉSZSÉBEN MAGÁBAN FOGLAL. Sajnos még nem mindig tudom megtartani ezt az állapotot.
Igen, igen, a karmikus körök futnak még, mert a bennem öntudatra ébredt Teremtő Szikra Figyelme újra beszűkül, visszacsúszik, s beleragad ebbe a rendszerbe – így ismét érvényesek rá e tartomány törvényszerűségei… de ez csupán eme pici részemre vonatkozik, s csakis addig, míg nem tudom végleg kiemelni innen. Aztán új játék kezdődik.
A vergődés, szenvedés, fájdalom egom valósága – neki ezek az alapesszenciái, a „forráskódjai”. Amíg megjelennekbennem tudhatom: már megint az egoval azonosultam – olykor még képtelen vagyok felülírni a sok kapott programot. Egyszer azonban képes leszek rá. Ideiglenes jelmezem régóta foszladozik… a fény már-már áttetszik rajta és én nem akarom tovább toldozni-foltozni. Le akarom vetni. Hamvadjon el minden, ami eltakarja és leárnyékolja ki vagyok valójában! Mondom ezt úgy, hogy tudom: ‘Minden kívánságnak ára van…’
A JÖVŐ ÉV LEHETŐSÉGET BIZTOSÍT mindannyiunknak A MEGÚJULÁSRA – ami valójában nem más, mint emlékezésarra, honnan s milyen küldetéskódokkal érkeztünk ebbe az élettérbe. Emlékezz te is: létezéseddel miféle minőségeket jöttél lehorgonyozni, s milyen jeleket kívánsz hagyni magad után!? E szerint cselekedj! E szerint élj, mert VALÓJÁBAN SEMMI MÁS NEM SZÁMÍT, CSAK HOGY VÉGRE ÖNMAGAD LEGYÉL!!!” (A.J.Serebra)