Karina aznap reggel az eső kopogására ébredt.

• Óóó most hogyan fogok találkozni Dominikával… – keseredett el.

Az eső csendesen kopogott az ablakon, borús, szomorkás reggel ígérkezett aznapra.

• Karina! Hoztam vendéget a házhoz. Gyere gyorsan! Ki az ágyból!- Édesanya hangja hallatszott konyha felől.

A virágcserép felöl zörgés hallatszott. Fukszia dugta ki fejecskéjét a levelek alól.

• Na hát.. mi történt? –dörmögte álmosan.

Karina már nem is volt olyan álmos. Kíváncsian ugrott ki az ágyból.

• Gyere, gyere gyorsan. Anya vendéget hozott.

A konyhában anya rejtelmes mosollyal fogadta Karinát és Fuksziát.

• Nézzétek csak. Ahogy jöttem a piacról, az állatkereskedés kirakatában megláttam ezt a szépséges kalitkát, és benne ezt a madárkát. Olyan árvának tűnt szegény, és azt gondoltam elhozom hozzánk. Mi majd gondozzuk. Mi a véleményed Karina.

Karina meglepetten nézegette a kalitkát. Egy ijedt kis galamb üldögélt egy apró hintán.

 

• Ő egy gyémánt gerle. Vigyed be kérlek az asztalodra, hogy kapjon elég fényt. Mindjárt viszek egy kis magot és tiszta vizet.

Karina kicsit félősen közeledett a kalitkához. Valahogy rossz érzést okozott számára az apró madár a kalitkában. De Fukszia nagyon izgatott lett.

• Most jól kifaggatjuk Gerlét. Biztosan sok mindent hallott az állatkereskedésben.
• Ugyan már. Én nem tudok beszélgetni az állatokkal. – Karina nem látta ennyire rózsásnak a helyzetet. A kalitkát az ablak mellé tette.
• Zeke merre lehet? Biztosan még alszik. – zsörtölődött.

A varrós doboz mellől érkezett a halk köhécselés.

• Nem aludtam valami jól… Nagyon nyomta hátam az egyik gomb. Ki ez az idegen ott az ablaknál?
• Anya hozta haza ma reggel. De nem nagyon tudom mit kell kezdenem vele.
• Hát beszélgessünk… – Zeke máris ott ugrált a kalitka mellett.
• Miért mondod te is ezt? Fukszia is beszélgetni akar a madárral. De én nem tudom hogyan kell.
• Ó ez egyszerű. Csak ülj ide mellé, és kezd el figyelni. Nézzed meg a tollait, és gyönyörködj a színeiben. Nézzed a kecsességét. Szelídséget. Érezzed ott belül a szívedben, hogy mennyire szép.

 

Karina kezdett rácsodálkozni az pró madár szépségére. Mindent részletes megvizsgált, és meglátta, hogy ez az apró madár mennyire bájos, szerény és szelíd. A tollai milyen szivárványosak, a szeme milyen gyémántosan csillog. És érezte a kismadár szomorúságát.

• A szívedben fogod hallani Gerle szavait. Figyeld csak….
• ÓÓÓ hallom, hogy panaszkodik…. – Karina szeme kikerekedett nagyra.
• Mi a baj Gerle?
• Nem ismerlek benneteket. Olyan idegen itt minden. – apró pihegő hangocskák Karina szívén keresztül eljutottak a gondolataiba.
• Én Karina vagyok. Ő Fukszia tündér és Zeke manó. A barátaim.
• Egy tündér, egy manó és egy ember gyerek barátsága? Nahát… Ilyent sem hallottam még. – Gerle hangocskája kicsit felbátorodott.

Karina elgondolkodva figyelte a kis madarat.

• Mi lenne, ha kiengednélek a kalitkából? Szeretnél odakint repkedni?
• . nem .. semmi képpen… – ijedt meg Gerle és rögvest abbahagyta a hintázást is.
• De miért? – Karina nagyonnem értette Gerle félelmét.
• Az állatkereskedés ablakában volt sokáig a kalitkám. Láttam kint a madarakat. Hol a macska vadászott rájuk, hol emberek zavarták el és mindig ennivalót kerestek.

A többi állat is mesélt olyasmiket, hogy mennyire veszélyes és rossz odakint az élet. Sokat esik az eső,nem találnak menedéket, az emberek rugdossák őket, télen megfagynak. Amit láttam utca is annyira szürke, zsúfolt és csúnya. Nem akarok kimenni innen. Én kalitkában születtem, ott is akarok élni.

• De hát akkor te nem is láttál még erdőt, fákat, mezőt, virágokat, kék eget, napkeltét? Nem éltél még fészekben a pároddal? – Fukszia hangja szomorú csendes volt. Karina a döbbenettől szólni sem tudott. Nem is tudta volna elképzelni, hogy mindig csak a szobájában legyen egyedül.
• Próbáljuk meg. Csak kinyitom az ajtaját a kalitkának, aztán majd ha kedved lesz, akkor gyere ki ide a szobába. Minket már ismersz, tudod hogy nem bántunk. – Karina még várta Gerlétől az engedélyt.
• Nem fog a nyitott ajtón bejönni semmi gonosz? – Gerle hangocskája nagyon bizonytalan volt.
• . nem. Itt nem lakik sem macska, sem másmilyen gonosz féle.

 

Karina óvatosan kinyitotta a kalitka ajtaját, Fukszia pedig oda ült az ajtajába.

• Nézzed mi is kint élünk, és semmi bajunk. De ahogy gondolod. Mi most kimegyünk reggelizni, te pedig ha szeretnél, akkor nézz egy kicsit körül.

Fukszia és Zeke Karina vállára ültek, és kimentek a konyhába. Addig édesanyja készített magot és vizet egy tálkába.

• Hagyjuk egy kevés időt Gerlének. Hátha felbátorodik.

Jókedvűen megreggeliztek, és  Gerle reggelijével együtt visszamentek a szobába. Gerle kint üldögélt a kalitka elött.

• No milyen érzés? – kacagott Fukszia boldogan.
• Hááát…. olyan bizonytalan.. – Gerle hangocskája nem volt éppen magabiztos.

Fukszia és Zeke rögvest odaültek mellé, Karina pedig letette elé a magocskát.

• Egyél nyugodtan. Hátha attól jobb kedved lesz. Nézd csak, lassan a nap is kisüt odakint.

Karina kinyitotta egy keskeny résre az ablakot.

• Nem lesz semmi baj, ne aggódj. A nyitott ablakon sem tud bejönni senki.

Azt gondoltam, hogy ma még ismerkedj egy kicsit a szobával. Aztán holnap, ha már jobban érzed magad, beülsz a kalitkába és kimegyünk a szabadba, hogy körülnézzél.

Megismertetlek barátokkal, megmutatjuk a fákat, a virágokat. Hátha te is találkozol más madarakkal.

Gerle kíváncsian hallgatta Karinát.

• Háááátt… végül is lehet, hogy így jó lesz.
• Addig mi mesélünk neked sok szépet a kinti életről. – Fukszia máris elhelyezkedett kényelmesen, hogy kedvére mesélhessen.
• No persze figyelni is kell, mert tényleg találkozhatsz macskákkal, de hát neked pompás szárnyad van.
• Nem tudok repülni – pittyegte szomorúan Gerle.
• Nahát…. olyan nincs. Csak meg kell próbálnod. Majd meglátod. –

Karina hirtelen nagyon fontosnak érezte magát, hiszen nagyon sok dolga lett. Keresgélni kezdett az újságok között, hogy Gerlének képeket mutathasson a kinti világról.

 

Már nem érdekelte, hogy odakint borongós idő van, és nem nagyon tud kimenni az udvarra. Gerlével megismertetni a szabadságot, nagyon fontos lett számára. Tele volt ötletekkel, gondolatokkal.

Odavitt egy csomó újságot az asztalra, és megkezdte a tanácskozást barátaival.