Mivel ez az évünk közelebb visz minket ÖnMagunkhoz, ezért a bennünk lévő energiák rendezése nagyobb hangsúlyt kap, mint bármikor is volt.

Egyik örökké fontos kérdés a tudatos keresőknek, a Ki vagyok ÉN?

Ehhez tudni érdemes, hogy miből is épülünk fel és hogyan tudjuk a bennünk rejlő információkat rendezni.

Ez a kérdés először tinédzser korban jelenik meg erősen, aztán később, a 40-es évek tájékán. Tudatosan vagy tudattalanul, de megjön. Aki sokszor felteszi a kérdést, ővele elkezdődnek a változások a letisztulás irányába. Keresővé válik. Ő már nem tudattalanul sodródik, hanem szeretné megragadni azt a részt, amely, biztonságosan megtartja világunk háborgó óceánjában. Azt a hajót, Bárkát megtalálni, ahol biztonságosan tud hajózni lelkitársai közösségében.

Minden élet célja az, hogy tudatosan tudja formálni a sorsát és ezzel a világán is alakítson.

A spirituális világ azt mondja, test, lélek, szellem alkotja az ÉN-t.

Én azt tudom elmondani, amit megtapasztaltam keresésem folyamán ezzel kapcsolatban.

Szüleink részeként jövünk erre a világra. Egy részként, amely a szülőkben elfojtásban volt, feldolgozatlanságban, erőtlenségben, egyensúlytalanságban vagy eltúlzott formában. Úgy állt össze a szülőpár, hogy valahonnan jöjjenek megoldások a túlfolyó, vagy elvágott energiákra. Az utódnál megjelenik a probléma és a megoldás. Az utód mindig több lehetőséget, több bölcsességet hordoz, hiszen sokkal több információval bír, mint az elődök. Ugyanakkor sokkal több rossz tapasztalat emlékét is hordozza.

Amikor a szülő a gyermekében megszereti önmaga elfojtott vagy hibásnak hitt részét, és mindehhez elfogadja társa által mutatott megoldó kulcsot, akkor jól működik a rendszer.  Szülő és gyermek együtt változik. És itt azért ne feledjük el, hogy olyan párt választunk, akinek az energiái ott vannak bennünk.

Nézzük úgy, hogy a sejtjeinkben egy könyvtár rejtőzik. Hogy mekkora a könyvtár, az már egyedi.

A könyvekben ott van őseink története. Bizonyos könyveket soha nem húzunk ki. Vannak könyvtár részek, ahová soha nem megyünk. De a lehetőség ott van, hogy a keresésünk folyamán bejárjuk a könyvtár folyosóit, és olvassuk bármelyik könyvet.

Egy részünk, az őseink története. A sorsunk előtti 4-5 generáció pontosan lejátssza a ránk háruló életfeladatot, vagy akár többet is, aszerint, hogy eddig mi oldódott meg és mi nem.

Mindig ugyanarra a vérvonalra születünk vissza, a vér visszahív, köt. A vérvonalnak sajátosak az energiái, amit a lélek határoz meg.

A lélek egy kristályháló, egyedi mintázattal, amely a sorsunk szövését biztosítja. Sorsunknak a világunkhoz való szövődését.

A lélek mutatja az egyedi energiaformáinkat. Vannak az alkotók, mérnökök, irányítók, rendszerezők, harcosok, tanítók stb…

Mindegyik más lélekmintával bír, és ez kötődik a vérvonalhoz.

Biztos, hogy egy családban sokféle munkával bíró van. De ha mögé gondolunk, mindegyiket ugyanaz a minta irányítja. Vagy az egyed eltérült a lélekútjától. És a küldetésétől.

Soha nem lesz jó mérnök egy tanító lélekből.

De kipróbálhatja. ÉS ha elég tudatos, akkor a mérnöki munkát taníthatja. Vagy nagyon jó esztergályos oktató lesz belőle. Vagy szellemi szintre emeli és a sorsvonalakat mérnöki pontossággal illeszti össze.

Eddig azt mondtam, hogy az Énünket meghatározzák őseink megélései, és a lelkünk egyedisége.

Őseink ránk vonatkozó történeteit hallhatjuk a családi idősektől és megélhetjük gyermekkorban azokat az eseményeket, amellyel később dolgoznunk kell.

Lelkünk egyedisége leginkább 2-3-4 éves korban mutatja meg magát. Milyen játékot játszik szívesen a gyermek?

Ahogy bánik a játékaival, abból már látni lehet, hogy mi lesz a törekvés irány. Alkotó vagy romboló. Gondozza a játékait, óvja, valóban játszik velük,  vagy mindig más kell, unatkozik, másé kell, töri őket stb… Ezek a genetikai hozadékok, ezen tud a szülő változtatni még a gyermekkorban és formálni a gyermek lelkének szövevényes részeit. Mint a keramikus, aki kézbe veszi az agyagot és csodát alkot belőle. Formálja egészen addig, amíg örömét nem leli alkotásában.

Amíg csak sodródik egy ember, addig csak elvesz energiát a családból, a közös energiatérből. Amikor vissza is ad, akkor kezd tudatossá válni.

Amikor már változtat a világán a saját energiáival, akkor kezd önmagává válni.

Ez lehet mindenkinek a maga szintjén. A szintek nem  kevesebbek, többek vagy rosszabbak a többi szintnél.

Ha egy kocsmáros a napi vendégek búját-baját meghallgatja és bölcs tanácsot is ad, akkor ő már beleszól a világ folyásába. Ha csak itatja a vendéget és elteszi a pénzt, akkor ő nem tesz semmit a világ változásához. És halála után alvó rész lesz.

Aki változtat a világon a maga erőivel, belead energiát a változásba, ő halála után is tudatos marad, élő része a rendszernek. ÉS ami fontos, az az, hogy a saját lelkéből fakadó erővel tud csak beleszólni és változtatni a világunk folyásán. Ha nem ismeri fel, elfojtja, mást erőit használja, akkor nem tud alkotni és változtatni. Csak energiát elvenni attól, aki megtehetné.

A lélek olyan, mint egy növény, amelynek sajátos mintázata, fraktál mintái vannak. A kövirózsa mindig ugyanabból a mintából szövődik meg, ugyanolyan hatásai lesznek. Mint 100 éve, 1000 éve. A magban ott van kristályhóló szerkezetének programja, amely mindig ugyanúgy szövi meg (némi módosulásokkal, ahogy a környezethez igazodik) a szerkezetet, a tartó vázat.

A lélek is ilyen. Ugyanazt hordozza, alap mintázata soha nem változik. Minden életemben ilyen volt a mintázatom. De a megélések miatt más színek és letisztultabb formavilág lett. Könnyebbedik a lélek. Ahogy könnyebbedik, úgy tud kapcsolódni más lelkekhez, tudatszintekhez.  Halad vissza felé az időben. Takarítja a vérvonalat és a születendők már könnyebb lélekkel születnek és nagyobb alkotó erővel. Tehát a szerkezet hordozó tartóvázunk, amely összeköt az élőtérrel, a lelkünk.

A vérvonalnak közös lelke van, amelyből egy rész születik meg, egy sorsban. Aszerint, hogy miféle változást  igényel az élőtér.

A harmadik elem a szellemiség. Amelyben ott van a hitünk, a tudatunk, a törekvésünk.

Itt gondoljunk a bűnözőre, aki a börtönben hallja Jézus tanait és megváltozik. Amikor hallunk olyan tanításokat, gondolatokat, történik velünk olyasmi, ami megváltoztat minket, látunk olyan tetteket, amelyek elgondolkodtatnak minket.

Végülis a tudat az, amely a legközelebb tud vinni önmagunkhoz minket. Hogyan és mennyit érzékelünk és értünk meg a belső terünkből és miképpen alkotunk a külső terünkben.

Ez a 3 összetévő a láthatatlan térben együtt mozog és hatnak egymásra.

Az ősöktől jönnek az érzelmi minták, blokkok, kötések. A lélekből fakad a sajátos alkotó erő.

A szellem pedig a kettőt segíti a helyes úton haladni.

Ez a három részünk szorosan összefügg, Földünk csakra rendszeréből szövődik, (a belső világunkról beszélek)  tovább szövődik a csillagok világába, más dimenziókba. (ez még mindig a belső tér)

Minden csakránk más térhez és időhöz kötődik. Ki mennyire engedi meg önmagának, hogy a tudattalan mélyére merüljön, annál közelebb tud kerülni önmagához.

Át kell menni a poklon, hogy megtaláljuk a Paradicsom kulcsát.

Történik a külvilágban egy esemény, amely érint minket. Ez az érzelmi egyensúly állapotunktól függ.

Az energia belép a belső terünkbe,  gondolattá fogan és ez elindul. Ott belül elmerül, bejárja az útját az energia, majd visszatér információkkal, gondolattá fogan a szellem erejétől és kilép a külvilágba, változtat rajta. Azért jó várni a hirtelen reakciókkal, döntésekkel, mert lehet nem jó eredőből tudott megszületni. Ha várunk kicsit, akkor a belső világunkból más helyekről is érkezhet válasz, amiből a tudatunk a legjobbat tudja kiválasztani.

Ahogy keressük önmagunkat, úgy tágul a tudatunk. Egyre több könyvet megnyitunk a belső terünkben. Egyre jobban érezzük, mi az a terület, ahol a lényünk automatikusan működik, megnyilvánul. ÉS a hatásunk egyre nagyobb lesz. Van, aki csak a családi tudat szintjéig ér el. Van, aki bele tud szólni a Szellem hitvilágába. Van, aki dimenzionálisan is tud hatni.

A kristályháló, amely a testünket veszi körbe, pontosan megmutatja, hogy milyen hatósugárral rendelkezünk. Bent és kint. Lent és fent.

Egy pontig fontos, hogy tudjuk, KI VAGYOK ÉN? Hogy néven nevezzenek, egyediséget érezzünk. Legyen hangunk, törekvésünk, büszkeségünk, hatalmunk és így változtassunk a világon. Meghatározó részei vagyunk az egésznek.

Egy pont után ez teljesen elveszíti az értelmét, mert észrevesszük, minden vagyunk.  A lényünk szó és tett nélkül is hat a világra és változtat rajta.

És itt már a Nevem Senki. És Mindenki.