Elértünk arra a pontra, ahol ismét ki kell lépni a komfortzónából.
A komfortzónánkat a biztonsági keretek alkotják. Megszokott, rutinszerű reakciók, mozgásterek, körkörös mozgások, bejárt utak ismétlése, lekötöttségek, árnyak rejtőzése, besűrűsödött félelem blokkok stb…
Ezek laknak a komfortzónánkban, ahol a rendszer részeként szeretnénk maradni, bejárt utakon.
De akkor mire is való az agyunk?
Mire is való az az intelligencia, amely az embernek megadatott, még ha nem is méri fel a jelentőségét és a lehetőségének határait?
Mire is való a lélek, a tudat tágulás lehetősége?
Ha nem használjuk mindazt, ami az emberi test – lélek – szellem szövetségéből fakad, akkor rabok vagyunk a világunkban, a rendszer szolgái és táplálói.
De mi is lakozik a komfortzónánk kívül? Olyasmi, amit agyunk nem tud kontrollálni, ami bizonytalan kimenetelű számára.
Mostanra már a komfortzóna kockájának falai üvegből vannak. Valójában érzékelhetjük, hogy hová is kellene kilépni és ott mi is történne velünk.
És itt jön a téves önértékelés, az önbizalom hiány, a hit megtört erővonala.
Az elmúlt napokban erre kaptunk a külvilágból megtapasztalásokat.
Még hol vagyunk beragadva régi érzelmi történetekbe?
Még hol szolgáltatjuk ki magunkat?
Hol büntetjük tudattalanul is önmagunkat?
Miért is hisszük, hogy a külvilág fog támogatni minket, ha ott belül bizonytalanok vagyunk?
Minden ott belül lakozik bennünk, amire szükségünk van a szabadság és a teremtési képesség eléréséhez.
Nagyon nehéz, de ezekben az időkben egyre lehetségesebb, ha figyeljük önmagunk reakcióit és a külvilág jelzéseit. Pontosan mutatja hol ragadtunk le, hol törik meg a szárnyunk.
Gyorsan lehet dolgozni a bennünk felszakadó mintákkal. A jó is és a rossz is gyorsan történik.
Lefutnak a régi történetek, felszabadulnak bennünk energiák. Hogy mire fordítjuk, az nem mindegy.
A túl önző emberek belefulladnak, az túl önzetlen emberek tönkremennek. A tüdő, szív, erek és az idegrendszer jelzéseit komolyan kell venni. És a bőrön is nagyon látszódik, hol a blokk a rendszerben. Mit nem tudunk úgy „megfogni” a sorsunkban, hogy a jövőnk szabadon alakulhasson.
Felismeréseink befutnak a DNS rétegek mélységeibe, dimenziós hatásokat érhetünk el. Gyökeres fordulatot vehet tőle a sorsunk pillanatok alatt.
Csak nem mindegy milyen irányba.
Az én meglátásom még mindig az, hogy a belső feszültségmentes jóérzés pontos útjelző. Másokra és önmagunkra való figyelem és jószándék pedig egy minőségi energiát ad.