Én – mint a Teremtő Forrásból kiáradó, megszámlálhatatlan, öntudatra ébredő Fény-csepp – a dualitás világainak tapasztalását választva először megjelöltem azokat a minőségeket, melyeket magamba kívántam építeni, önmagamként megélni, s a Másik Felembe mindazt, amit a Másikban, másokban, vagyis a külvilágban akartam megtapasztalni…
Az Egyből lett Kettő (Én és Komplementerem) tehát a tapasztalás tökéletesen ellentétes „szűrőjével” indult neki a Nagy Kalandnak: magamba álmodtam minden finomságot, Nőiséget (gyógyítást, lágyságot, kedvességet, gondoskodó szeretetet, sok-sok gyönyörű érzelem-színt és Szerelmet), Duálpáromba pedig a Férfi-minőségeket (pl. Teremtő Akaratot és Erőt, páratlan Intellektuális készséget, Bátorságot, „keménységet”). Így, bár utunk egyfelé vitt, mégis egymásnak tökéletesen ellentétes megélésekhez vezetett.
Ahogy csökkent rezgésszintünk újabb és újabb létsíkok, dimenziók „tündérmeséinek” szereplőivé váltunk. Eltérő létformák palástjait öltöttük magunkra, lényünk eredeti kódjainak megfelelően. Jómagam kozmikus hírvívő és gyógyító jelmezben játszottam végig számtalan történetet, Másik felem harcosként, az Isteni Rend és Tudás őrzőjeként teljesítette küldetéskódjait… az ő útját sokkal több buktató és kísértés övezte, mert a Nemzetségek, kiknek palástját magára öltötte mind rejtették saját bukott tagjaik emlékét, s elcsúszásuk örökségét. Tehát itt, most embertestben (mert leszületett!) neki nehezebb a dolga az esetleges „kapcsolatfelvételnél”, mert a csatorna, melyen elérhetne, visszacsatolhatna a forrásig szennyezett… Nagyon erőteljes, tudatos szűrést kell alkalmaznia a fel-felbukkanó belső hangok esetén, mert a Nemzetségek, kiknek csillagkódjait magában hordja súlyos, eltévelyedések, lázadások lenyomatát őrzik… az emléket, mikor egyesek tanúi, mások szövetségesei lettek a születőben lévő, azóta is fennálló Sötétségnek…
Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a Létezésem színpadaiként választott életformák (fajok vagy Csillag-Nemzetségek) születésük kezdete óta őrzik a Teremtés rájuk bízott szerepeit lényegében tisztán. Ha volt is eltévelyedés csupán naivságból, kíváncsiságból, tapasztalatlanságból fakadt, s mára a helyére került.
Tehát a Forrástól idáig tartó út meghatározza a visszafelé utat is.
Talán úgy tudom szemléltetni a legjobban, ha a Teremtést, mint egy folyamatosan táguló Gömböt írom le. Középpontja a Forrás, felszíne pedig ez a fizikai világ. A kettő közt, mint hagymahéjak épülnek egymásra, hatják át egymást a dimenziók. Ha itt az anyagban megnyilvánulunk, biztos, hogy vannak magasabb rezgésű kiterjedéseink, hisz ide vezetett egy út – a kör sugara. Amíg a Forrástól idáig eljutottunk minden létsíkon magunkra vettünk egy palástot/jelmezt, tagjai lettünk valamely Nemzetségnek… Mindannyiunknak többféle megnyilvánulása, arca, jelmeze létezik.
Nekem – a csillagemberi formán túl – van egy igen szubsztilis, vízben sellőre – levegőben tündérre emlékeztető részem, ki átjárhatóvá teszi számomra a különböző létsíkok védelmi rendszereit, bejuttat a kapun és segít kommunikálni más valóságokkal. Aztán létezik egy Kígyó-papnői részem, aki Gyógyít s lelkében őrzi az Egységbe visszavezető út utolsó térképeinek mozaik-darabkáit. Fellelhető ezeken kívül egy védelmező„harcos” is bennem, ki a Nagymacskák minden taktikáját beveti mikor arra van szükség… Szeretem ezt a végtelen sokszínűséget! Mindegyikük más adottságokkal, képességekkel, küldetéskóddal rendelkezik s ha elfogadom, tudatosítom, integrálom őket, teljesebbé válok… általuk… velük… hisz ők csak egy másik én! Az, hogy ezekből a magasabb rezgésű énekből mit tudunk magunkba engedni (hogy mi szólít meg bennünket) attól függ milyen az aktuális rezgésünk. Mennyire tiszta a test-lélek-szellem komplexum. Mennyi örökölt, szerzett és kapott árnyéktól tudtunk megszabadulni! Minél letisztultabb az egyén, annál több ’fénycsomag’ érkezik „odafentről”s teszi egyenesebbé a Forráshoz vezető ösvényt, egyszerűbbé a tiszta kommunikációt. S bizony minél több sérülést, fájdalmat, félelmet és szennyet hordoz magában az ember, minél többször engedi eluralkodni ezeket a minőségeket, annál erősebben tartja markában a Sötétség (hisz ezzel rezeg!). Ilyenkor befelé figyelve is többnyire csupán ártó, manipulatív, lehúzó erők hangjait halljuk…
Válasszuk a Fényt… a jóságot, szépséget, harmóniát… a SZERETETET, mert bár bonyolultnak tűnik a tisztulás, valójában egy döntéssel kezdődik. Tekints úgy személyiségedre, mint ideiglenes jelmezre -mely alól egyszer előbukkan valódi éned-, s elkövetett hibáidra, mint „felnőtté válásod” apró botlásaira . Bocsáss meg magadnak, másoknak és Szeress – így a benned élő sok másik csupán áldását és kincseit adja.
A következő alkalommal egy olyan élettérből adok ízelítőt, amelyben szintén létezem.
A.J.Serebra