Serebra kigyűjtésének köszönhetjük az alábbi idézetet:

Forrás: Dr.Czeizel Beatrix-Greskó Anikó (2014): Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok, 379-391 o.

„… A Teremtő Forrás ennek a csillagnemzetségnek az ősgenezisében kivételesen két kígyólényt teremtett. Az egyiket a gyógyítás ösvényére helyezte, míg a másikat a tanítás útjára. A nőstényből lett a gyógyító kígyólény, a hímből a tanító.

Mi magunk is meglepődtünk, hogy miközben kerestük e nemzetség Égi bölcsőjét, a Szírius A csillaga tárult fel előttünk, ahol valóban megmutatkozott a hatalmas vulkanikus hegy, melynek forró gőzökkel övezett, melegvizű tavában szinte ott világított sugárzó fehér fényben e nemzetség genezisének Őstojása. Majd tanúi lehettünk annak az örök misztériumnak, ahogy a létezését kifejezni vágyó, akkor még láthatatlan lény kiszabadul az őt rejtő burokból és váratlanul életre kel két hatalmas kozmikus Világkígyó alakja, amelyek a farkuknál összenőttek, tehát az őket teremtő és fenntartó őskódok, mint szellemi gyökerek mindig egységben maradnak. Ezután alakjuk az égbolt felé nyújtózva a hegy fölé magasodott, majd tovább kúsztak, mintha egy láthatatlan hívást követnének… lassan kiléptek csillagbölcsőjük teréből is, és hosszan elnyújtóztak a galaktikus tér hatalmas, korlátok nélküli boltozatán, hogy megkeressék a helyüket. A bíborvörös és narancsos arany izzású női kígyó délnyugatnak indult a Tejút hídján, míg a türkiz, kékes és zöldes fényekbe burkolózó férfikígyó északkeletnek tartott. Körbefogták a galaktikus világmindenséget és a fejüknél újra összeértek, hogy egy világegységet teremtsenek…

… a Kígyó Nemzetség létében az Isten és az Istennő kétarcú minősége kívánt alakot ölteni, ezért úgy kell tekintenünk, hogy a női kígyólény az Istennő tökéletes manifesztációja. Minden minőség, amelyet képvisel az Istennő birodalmának egy-egy színe, íze és teremtő szellemi minősége…

… A Kígyótartó Istennő magasan felfelé emeli a Kígyó fejét, hogy az befogadja a közelében pulzáló Galaktikus Középpont szellemi fényét, míg másik kezével lefelé irányítva a Kígyó farkát, ezt a kozmikus fényt átvezeti a teremtett univerzumok alsóbb szférái felé is, hogy a kígyólény testén keresztül egy olyan szent életerő csatorna szülessen, amely átvezeti a teremtő manifesztáció energiáit, a legmagasabb mennyei tudatosság szikráit és a kozmikus gyógyító fényszubsztanciát a legmagasabb világoktól a legalacsonyabb létsíkokig. Így az Istennő gondoskodó szeretete, a teremtményei iránt érzett elkötelezett gyógyító és oltalmazó vágya fogja össze és táplálja a világokat.

… ennél a fejezetnél bizony sokféle tabut kell megérinteni…

… Fontos megérezni, hogy ez a kígyólény nem más, mint egy hatalmas kozmikus életerő csatorna. Egy életmeder. Annak a szimbóluma, hogy a Teremtő Forrás leggyönyörűbb fényei táplálni kezdik az életet e galaxisban mindenütt. Tehát a női kígyólény azért nyújtózik végig a Tejúton, hogy azon keresztül minden világhoz eljuttassa ezt az életerőt… nem véletlen, hogy ennyire közel van a Galaktikus Forráshoz, hiszen onnan ömlik be a kozmikus fény életadó sugara, amely korona-csakrán keresztül bevetülve áthatja istennői bölcsességet és onnan indul további csillagok és bolygók tere felé.

Lényeges tudatosítani azt is, hogy az Égi Kígyó hídján keresztül jut el a gyógyító energia is a különböző világokba. Az Istennő gyógyító misztériumának legfőbb kulcsa az, hogy kivétel nélkül minden fájdalmat az elválasztottság illúziója okoz. Vagyis hogy az adott létező a lelkében, a szívében vagy a testében azt az életérzést hordozza, hogy elveszítette a kontaktusát a Magasabb Valósággal, a Teremtővel. Nem érzi többé a Nagy Anya feléje sugárzó szeretetét, mintha kihullott volna ebből a gyöngéd oltalmazó ölelésből, s csak bolyong jeltelenül, útmutató lámpások nélkül. Ez az érzés teremti a szenvedést és fájdalmak sokféle megéléseit.

Az Istennő válasza erre egy nagyon is tapintható, valóságszerű tapasztalás misztériumának ajándéka, mely által az elválasztottságban rekedt ember elragadtatik és újra teljes közvetlenséggel élheti át a láthatatlan, de tapintható Istenanyai ölelés határtalan eksztázisát. E misztérium pedig nem más, mint a Tantra szakrális rítusa, melyet maga az Istennő adományozott a Kígyó Nemzetség papnőinek, hogy ők tovább tanítsák és tapasztalattá tegyék a kozmikus szerelem transzcendens átélésében való feloldódás gyógyító, megváltó élményét. A Hazaérkezés titkos és szent ösvényének a testbe és a lélekbe is beleírt útvonalát.

Így az anyagba zárult szellemlény útkeresésének és hazajutásának egyik módja a Tantrikus hagyomány, amely magában hordozza azt a titkot, hogy hogyan kell a test harmadik dimenziós világból a szív kapuján keresztül kijutni és felemelkedni a Magasabb Valóságok felé, majd ott eggyé válni az ölelés kozmikus feloldódásának megváltó pillanatával. S ha valaki eléri ennek a világnak a peremét, fájdalmai egyszerre szerte foszlanak, mert újra érzi a minden sejtjében lüktető szeretet érintését; érzi, hogy nincs egyedül, és egy olyan erő fogadta ölének ölelésébe, amely elsimítja benne a szenvedés árkait, elringatja a kétkedő szívét és átemeli oda, ahol újra önmagára találhat…

… Az, hogy a szexualitás valójában tantrikussá válik-e vagy puszta ösztönkiélés marad, kizárólag azon múlik, hogy sikerül-e átléptetni a Kundalini kígyót a Szív Kapuján és megtörténik-e a varázslat, hogy az addig még csak a testében lévő és felfelé vágyakozó emberlény kijut-e a kapun túlra – eléri-e a fényt. Tehát tényleg találkozik-e azzal, akit éppen megölelt és átjut-e a dimenziókapun. Ez igazán a lényeg… hisz nagyon sok ember itt a Földön egy olyan szexualitást él meg, amelyben csak felébred a vágy, amelynek követelőző tüzétől akár fel is ébred a Kundalini kígyó, sőt talán elkezd EGYÜTT LÉLEGEZNI velük, de azután megreked, és nem jut el a szív-csakráig. Ez okozza azt a jellegzetes érzést, amely egy furcsa kijózanító egyedül maradást, egy szinte szégyenérzettel telítődő magányt és becsapottság érzést hagy az emberekben. Megalázódik a vágy és remény, hogy az ölelkezés és a találkozás elvisz valahová, átemel az „álmok földjére”, ahol test és lélek megfürödhet a Fényben. Úgy érzi, nem jutott sehova, önmagába zárult, és egy üresség-illúzió borongós érzése töltti be.

A valódi tantra azonban az emberpárt közvetlenül átemeli az 5. dimenzió fényterébe, és valóságos szellemi örömöt ad. Ezzel szemben a szinte abúzusszerűen túlhasznált, túlhajszolt szexualitás, az örök éhség – ami nagyon sok embert jellemez-, olyan szexualitás, amelyben legfeljebb a negyedik dimenzió alsóbb oktávjáig sikerül eljutni. Itt nincs beteljesedés marad… az „éhség”, marad a magányérzés… mely kizárólag akkor szűnik meg, ha a két lélek átlép a misztikus kapunk és a tantra ereje által eljut az 5. dimenzióig. Ehhez azonban elengedhetetlen a tiszta, lélektől-lélekig érő szívbéli találkozás katarzisa.

Nagyon érdekes, hogy a Kígyó szívén át nyílik a mi emberszívünk is, és így válik a tantrából gyógyító misztérium , amely feloldja az elválasztottság illúziót és a két emberlényt az egyesülés kapuján keresztül a Fénybe emeli…”

Forrás: Dr.Czeizel Beatrix-Greskó Anikó (2014): Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok, 379-391 o.