Egy újabb meditáció, amely ráépül az előzőekre és tovább lép egy szintet. Ezt a meditációt Juditnak köszönhetjük. Ahogy érzitek, aszerint végezzétek a meditációt. De legyen ismét egy közös pont, szombat este 19 órakor. /Évi

Helyezkedjünk el kényelmesen és hunyjuk be a szemünket. Lazítsuk el testünket, izmainkat. Vegyünk pár mély lélegzetet. Most tudatosan elhatárolódunk a külvilág zavaró zajaitól. Elhatárolódunk saját zavaró gondolatainktól. Egy nyugodt és biztonságos helyen vagyunk. Nyugodtan ellazulhatunk. Figyelmünk a légzésünkre irányul. Megfigyeljük, ahogy a levegő ki- és beáramlik a testünkben. Csak megfigyeljük, nem befolyásoljuk. Érezzük, ahogyan a légzés folyamatos mozgásban tart minket, életet kölcsönözve számunkra. Rajta keresztül csatlakozunk a Világhoz, az Univerzumhoz. Minden lélegzetvételkor az Univerzum kitágul, kitölti a tüdőnket. Mikor kifújjuk a levegőt, az Univerzum visszahúzódik. Egyek vagyunk vele egy életen át tartó lüktető táncban.

Lassan elkezdjünk hasi légzést végezni. A lélegzetvétel egyre lassabb és mélyebb. Testünk egyre inkább ellazul. Lelki szemeink előtt egy fénylő lift jelenik meg. Fénye kellemes. Bizalommal lépünk be ajtaján. Segítségével elmélyülhetünk legbelsőbb önvalónk világában, egyre közelebb és közelebb kerülünk lelkünk legmélyebb minőségeihez. A lift lassan süllyedni kezd. Figyelmeddel végigkíséred a falon lévő számsort, mely nullától indulva egészen a -10. emeletig süllyed veled. A számok fényei egymás után kigyulladva jelzik, hogy egyre közelebb és közelebb kerülsz szíved központjához. -1,…  -2,… -3,… -4,… -5,… -6,… -7,… -8,… -9,… -10. Megérkeztél szíved középpontjába. Érzed önmagad erejét tökéletes harmóniában, önmagad középpontjában nyugodva. Érzed a tökéletes egyensúlyt fent és lent, kint és bent között. Minden minőség kiegyenlítődik benned. Tökéletesen egy vagy önmagaddal.

A lift ajtaja lassan kinyílik. A már ismert homokos tengerparton találod magad. A kellemes szellő és a napsugarak lágyan simogatják arcodat. Az lágy hullámok hangja megnyugtat és elringat. A tűzifa és a gyógynővények már odakészítve várnak rád. Gyújtsd meg a tüzet, szórd bele a növényeket és élvezd kellemes illatát. Nagyon jó érzés itt lenni. Megnyugtató és felszabadító egyben. Élvezd a pillanatot.

Most megkérjük Magasabb Énünket, hogy jelenjen meg nekünk. A Magasabb Énünk szellemi lényünk magasabb dimenziókban székelő része, mely szellemi fejlődésünket irányítja. Amint tudatosítjuk ezen magasabb részeinket, fokozatosan képessé válunk a testünkbe fogadni őket. Engedjük, hogy szabadon alakot öltsön, vagy érzésben megmutatkozzon előttünk. Ha ezelőtt még soha nem találkoztunk tudatosan, akkor most figyeljük meg alaposan kinézetét, vagy az érzést, melyet a közelében érzünk. Ahogyan szemben áll velünk, kérjük meg őt, hogy érintse össze a tenyereit a miénkkel. Engedjük, hogy karjainkon keresztül Magasabb Énünk energiái a szívünkbe áramoljanak, majd onnan továbbfolyva töltse ki egész testünket. Miután energiája már egész testünkben áramlik, kérjük meg őt, hogy álljon a hátunk mögé. Lélegezzünk be a koronacsakránkon keresztül, majd kérjük meg, őt, hogy egy fényes szálon keresztül kapcsolja össze koronacsakráját a miénkkel. Ha ez megtörtént, lélegezzünk be hátul, a fejünk közepén és kérjük meg Magasabb Énünket, hogy egy fényszálat bocsásson ki a harmadik szemén (szemöldökök közé kivetülő 6. csakra) és kösse össze azt a saját harmadik szemünkkel. Ezután lélegezzünk be hátul a tarkónkon keresztül és kérjük meg őt, hogy fényszállal kösse össze a nyak közepére kivetülő ötödik csakráinkat. Érezzük a kialakuló kapcsolatot. Lélegezzünk be a lapockáink között, a szívcsakránk hátsó, kimeneti nyílásán keresztül és kérjük meg, hogy fényszál segítségével kössön össze minket saját szívcsakrájával. Amikor érezzük a kapcsolódást, lépjünk tovább, és lélegezzünk be a vese tájékára kivetülő napfonat csakra hátsó kimeneti nyílásán. Kérjük meg Magasabb Énünket, hogy kapcsolódjon össze fényszál segítségével a saját harmadik csakráján keresztül. Ezt követően lélegezzünk be a keresztcsonton keresztül és kérjük meg őt a 2. csakráink összekötésére. Ha érezzük a kapcsolódást, lélegezzünk be a farcsonton keresztül és kérjük meg őt, hogy gyökércsakrájából küldjön egy fénysugarat a mi első csakránkba.

Ezután próbáljuk megérezni azt a lágy energiaáramot, amely hátunk mögül, Magasabb Énünkből áramlik felénk. Érezzük a kapcsolatot minden csakránk szintjén. Magasabb Énünk most egyesül velünk. Érezzük, hogy feltöltődünk energiával. Érezzük a kitágulásélményt, a könnyedséget, békét, örömöt és szeretetet. Most kérjük meg Magasabb Énünket, hogy egy felülről a koronacsakránkba vezető fénycső segítségével árassza belénk isteni fényét és szeretetét önmaga felsőbb dimenzióiból. Megkérjük őt, hogy a meditáció végéig folyamatosan tartsa fenn az energiaáramlást, hogy összhangban maradhassunk vele.

Immár teljes harmóniában önmagunkkal és Magasabb Énünkkel üljünk le a tűz mellé. Kapcsolatba lépünk a meditációban résztvevő társainkkal, érezzük, ahogyan az összekapcsolódás mind tudatunk szintjén, mind Magasabb Énjeink szintjén létrejön. Társaink lassan megjelennek a tűz körül. Látjuk, ahogy Világunk Anyja és Apja is helyet foglal közöttünk. A hangulat nagyon kellemes, baráti, harmonikus. Régmúlt táborozások hangulatára emlékeztet. Talán még egy gitár hangja is dallammal ajándékozza meg a kellemes napnyugtát. Társainkkal körbeüljük a tüzet, teljesen összehangolódva, jó kedvvel, örömmel.

A kör közepén most megjelenik egy alak. Egy régi hívatlan vendég, kit mindenki jól ismer. Bűntudatnak hívják. Engedjük, hogy alakot öltsön. Figyeljük meg őt, ezt az ismeretlen ismerőst. Talán eddig sohasem vettük szemügyre igazán. Ne ítélkezzünk, ne reagáljunk rá, ne rekesszük ki őt, csak figyeljük őt és próbáljunk meg most kicsit más szemmel nézni rá: Tekintsük őt egy lénynek, mely csupán a feladatát végzi. Világunk sokszínűségében ő is helyet kapott. Ne minősítsük, csak próbáljuk elfogadni jelenlétét. Miután jól megnéztük őt, figyelmünket fordítsuk testünk felé és pásztázzuk át azt keresve, hogy bennünk hol bukkan fel ő, a Bűntudat ősi érzése? A felismerés emlékképeket hozhat fel az életünkből. Ismerjük fel őt minden formájában. Ha készen állunk rá, váljunk meg ezektől, vessük mindet a tűzbe, tudván, hogy nem hozzánk tartozik. Szabaduljunk meg minden rossz érzéstől és emléktől, mely felmerült bennünk. Figyeljük, ahogyan a tűz megtisztítja mindezt. Köszönjük meg Bűntudatnak, hogy megmutatta magát. Búcsúzzunk el tőle tisztelettel. Feladatát nálunk már elvégezte. Leckéinket megtanultuk belőle. Nincs többé szükségünk tanítására. Helyére most tudatosan új Mestert választunk: A Megbocsátást. Megértjük, hogy minden okkal történik, még akkor is, ha az okot néha nem látjuk át. Megértjük továbbá, a bűntudat egy érzés, amely azt hivatott megértetni velünk, ha valamit másként jobban lehetne csinálni. Egy jel arra, hogy ne ismételjük a múlt hibáit. Megtanultunk a leckét, így feloldozhatjuk magunkat. Megbocsáthatunk magunknak, hisz mindig lehető legjobb tudásunkkal cselekedtünk és tévedéseink azért voltak, hogy tanulhassunk belőlük. Most engedd, hogy átjárja a megbocsátás érzése minden porcikádat. Amint sikerült tökéletesen megbocsátanod magadnak, fordulj a többiek és a világ felé. Engedd, hogy ugyanez a felismerés megenyhítse szívedet azok felé, kikre esetleg neheztelsz. Tudd, hogy mindenki megtanulja saját leckéjét előbb, vagy utóbb. Neheztelésed egyedül önmagad szívét dermeszti meg. Bocsáss meg mindenkinek, oldozd fel önmagad a vádaskodás fojtogató terhe alól. Hisz mindenki az adott pillanatban a tőle telhető legjobbat cselekszi. Saját hibáidból tanulva adj időt másnak is, hogy tanulhasson és fejlődhessen tapasztalatai révén. A megbocsátás csodás fényében megkönnyebbülve végső búcsút intünk Bűntudatnak, ki hálával szívében távozik, hisz életünkben most először nem utáltuk, nem bántottuk, nem zavartuk el őt, hanem elfogadtuk őt olyannak, ami. Többé már nem az ellenségünk. Ő is békére lelhet.

A kör közepén most újabb ősi alak bontakozik ki és kér feloldozást. Engedjük, hogy megmutassa magát. Vegyük jól szemügyre a másik régi ismerőst. Neve: a Szégyen. Ismét ne ítélkezzünk, ne támadjuk őt. Adjunk egy esélyt neki is, hogy jobban megérthessük küldetését. Keressük meg önmagunkban minden jelét a szégyennek. Régi képek, tanult minták, kellemetlen emlékek. Adjunk át mindent a tisztító tűznek. Engedjük, hogy testvéreit is elhívja közénk, az Önvádat, az Önelutasítás, az Irigységet. Értsük meg, hogy mindezeknek akkor adtunk teret, mikor elhittük azt, hogy nem vagyunk elég jók, hogy másnak kell lennünk, hogy nem vagyunk úgy tökéletesek minden pillanatban, ahogy vagyunk. Ismerjük fel őket a testünkben, ismerjük fel őket a viselkedésünkben és értsük meg, hogy ezek nem mi vagyunk. Engedjünk minden rossz érzést, emléket a tűz martalékává válni. Egészen addig, még el nem fogy teljesen. Testünkben megüresedett helyet pedig ismét tudatosan töltsük fel egy nemesebb minőséggel. Hívjuk meg mesterünknek az Elfogadást! Érezzük a bizonyosságot és megbékélést, hogy pontosan úgy vagyunk jók és tökéletesek, ahogy vagyunk! És ez így van jól. A világon mindenki más és más, más értékekkel, más tulajdonságokkal és pont ettől egyedi és szép minden lélek. Felesleges két falevelet összehasonlítani egymással. Ne akarjunk mások lenni, ne irigyeljünk másokat. Fedezzük fel és becsüljük meg saját értékeinket! Majd ha önmagunkban megéltük ezt, terjesszük ki az egész világ felé:Érezzük a szívünkben, hogy mindenki pont úgy jó ahogy van. Mindenki minden pillanatban változik és ez is úgy tökéletes, ahogy van. Ne bélyegezzünk meg senkit egy pillanatnyi állapotáért vagy tévedéséért! Az elfogadás csodás fényében most búcsút intünk a szégyennek, irigységnek és nővéreinek. Többé már nincs szükségünk tanításaikra.

Következő vendégünk a kétely. Engedjük, hogy kibontakozzon előttünk. Figyeljük meg alaposan. Adjunk neki is egy esélyt, hogy megérthessük létezése lényegét. Keressük meg önmagunkban a kétely minden apró jelét. Hívjuk meg az emlékképeket, lássuk, hogyan hatott ránk életünk során. Figyeljük meg alaposan. Ne akarjuk túl korán eldobni magunktól. Nézzünk mélyen a szemébe, hogy láthassuk, pontosan miként szólt bele eddig a viselkedésünkbe. Amikor teljesen feltártuk életünk példáit, búcsúzzunk el ezektől a képektől és emlékektől. Megtették szolgálatukat. Békével távozhatnak. Engedd, hogy a lángok feloldják őket. Hívjunk meg még egy rokont. Aki úgymond a ló túloldalán ül. Az ő neve Elvárás. Ő a kétellyel szemben biztosan állít valamit, aminek úgy kéne lennie, s csalódást szül, ha nem így történik. Ez a merevség sem szolgálja a fejlődést. Nézzük meg őt jó alaposan! Hol befolyásolja az életünket? Hol nem engedjük az Univerzum szemében leges-legjobb megoldást beáramlani az életünkbe, saját makacs elképzeléseink miatt? Vizsgáljuk meg jó alaposan, hívjuk elő a példákat emlékeinkből. Alapos felismerést követően, ha készen állunk rá, váljunk meg tudatosan ettől a mintától is. Intsünk búcsút a felismerés fényében. Engedjük most a Kételyt és Elvárást örökre, békével távozni. Ezt követően ismét válasszunk pozitív mintát a megüresedett hely betöltésére. Hívjuk meg magunkhoz a Bizalom erejét. Engedjük meg magunknak a bizalmat önmagunkban! Hogy mindig, minden pillanatban a tőlünk telhető legjobban cselekszünk. Hogy a legjobb szándék vezérel minket. Megérzéseink, meglátásaink mindig okkal jelennek meg. Sose kételkedjünk bennük. Vizsgáljuk meg bátran közelebbről, mit mutatnak nekünk. Ne várjunk magunktól olyat, melyet nem a szívünk diktál. Ezek az elvárások valójában nem a saját értékrendünkből származnak. Bízzál saját értékeidben! Miután önmagadban megélted a bizalom melengető érzését, terjeszd ki ezt az érzést a társaid és a világ felé. Bízz az emberekben, hogy alapvetően mindenki jó szándékból cselekszik. Senki nem eredendően gonosz, csupán tekintetét homály fedi. Bízz benne, hogy egyszer felnyílik a szeme, egyszer megérti majd. Bízz az Univerzumban is, hogy pontosan tudja, mi a legjobb mindenki számára. Engedd meg, hogy új utakat mutasson neked. Fogadd be nyitottan a lehetőségeit.

A bizalom fényében hívjunk meg még egy „rossz fiút” körünkbe, ő egy trükkös figura, nehéz kiismerni, úgy hívják, Sajnálat. Csalóka egy teremtés, jó szándékúnak tűnik, mégis mikor meghívjuk magunkhoz, nem ad feloldozást. Nézzük meg őt alaposan. Milyen érzés? Megemel-e bennünket? Nem keverjük-e össze valaki mással? Pl. az Együttérzéssel? A sajnálat egy igenlés, megerősítése valami szomorúnak, valami sajnálatosnak. Ha valakit sajnálunk, nem bízunk az erejében, nem bízunk abban, hogy meg tudja oldani a helyzetét. A sajnálat nem segítség. Minket is lehúz a mélybe. Míg az Együttérzés megért, de nem mond le rólad, sem az optimizmusról. Keresd meg magadban az érzést, mikor valakinek a sajnálata szomorúvá tett. Mikor búslakodtál egy esemény miatt. Esetleg magadat sajnáltad. Sajnálni csak áldozatot lehet, aki gyenge, szegény és szerencsétlen. Ez senkinek sem áldásos szerep. Ne támogasd se magadban, se másban ezt az érzést. Nem vagy áldozat! Senki sem az. Mind magunk vagyunk felelősek a sorsunkért. És megkapjuk hozzá mindig a megfelelő eszközöket, erőt is. Nézz végig magadban, hol jelenik meg sajnálat vagy önsajnálat képe? Ismerd fel gyengítő erejét. Tudd, hogy ez nem megoldás. Ha készen állsz rá, dobd a tűzbe. Erős és kiegyensúlyozott ember vagy, nincs rá többé szükséget. Végezetül hívjuk meg a gonosz unokatestvért, az Agressziót magát. Ijesztő figura, de nem kell tőle tartanod. Társaiddal együtt ülsz a békés tűz körül. A formálódó alak csak egy forma, amelyet megfigyelőként szemlélsz a távolból. Ha akarod, akár törhetetlen üvegbe is zárhatod. Fontos, hogy különálló lényként tekints most rá, hogy szemügyre vehesd. Mint egy vad tigris pl. Nem  rossz szándékú ő, csak egy lény, aki teszi a dolgát. Mint a többi látogató, ő is csak egy esélyt kér, hogy jobban megismerhessük üzenetét. Áldozat és agresszív az érme két oldala. Mindig együtt jár. Csak az érzi szükségét a támadásra, aki fél. Ezt mindig tartsd szem előtt. Tekints most magadra, volt-e már olyan helyzet, mikor félelmedben, vagy rossz érzéseid miatt gorombán szóltál, esetleg támadtál, kiabáltál? Volt-e már, mikor úgy gondoltad, nincs más mód, csak így cselekedhetsz? Ne ítélkezz felette, egyszerűen engedd most, hogy a tűzbe áramoljon. Tudd, nincs már mitől félned. Bátran elmondhatod, amit gondolsz, nyugodtan megteheted, amit jónak látsz. Élhetsz szíved szerint, szabadon. Engedd most, hogy az áldozat szerep és a küzdelem a tűz martalékává váljon. Búcsúzz el e két kemény tanítótól és tudd, az általuk szerzett tudás aranyat ér. Oldozásként hívjuk meg a Megértés és Együttérzés nagymestereit segítségül. Forduljunk most megértéssel önmagunk felé. Tudjuk, hogy minden cselekedetünket és reakciónkat a lehető legjobb tudásunk szerint tettük. Ellenállásunk, félelmeink, esetleges támadásaink mind csupán azt jelezték, hogy bizonyos helyzetekre nem voltak még kiforrott válaszaink. Forduljunk megértéssel minden egyes cselekedetünk iránt. Igyekezzünk tudatosan felismerni és mögé nézni minden tettünknek. Mindennek jó oka van. Megértve azokat tovább léphetünk. Most forduljunk megértéssel és együttérzéssel minden embertársunk felé. Ismerjük fel, hogy ugyanazon mennek keresztül, mint mi. Minden reakciójuknak jó oka van és talán még nem lelték meg saját válaszaikat. Segítsünk nekik ebben ha tehetjük. Hisz már értjük, min mennek keresztül.

Még utoljára, így a tűz körül ülve, meghívunk egy nagy mestert, kinek tudása bearanyozhatja életünket. Nem más ő, mint a Szeretet. Engedd most meg magadnak, hogy önmagad felé szeretettel fordulj. Szeresd minden porcikád, lényed minden részét feltétel nélkül, tele megbocsátással, elfogadással, bizalommal, megértéssel és együttérzéssel. Érezd, hogy a Szeretet átjárja minden sejtedet. Fogadd el ezt az érzést teljes lényeddel, hiszen létezésed minden pillanatában megérdemled azt! Most pedig fordulj szeretettel minden embertársad felé, minden élőlény és minden élettelen tárgy felé, a Földanya felé, az egész világ, az egész Univerzum felé. Küldj felé Hálát a létezés csodájáért. Érezd, ahogy a Szeretet és Hála Fénye eltölt Mindent. KÖSZÖNÖM!

Töltekezz fel a csodás érzésekkel, tudd, hogy ez mind Te vagy, ez mind örökké a részed. Majd lassan áll fel a tűz mellől, búcsúzz el a társaidtól és élményekkel telve sétálj vissza a lifthez, mellyel idejöttél. Lépj be az ajtaján, még utoljára tekints vissza a partra. Tudatosíts magadban, hogy az itt tanultakra minden élethelyzetben emlékezni fogsz, mikor a régi minták jelentkeznének, és tudatosan az új, pozitív tudást alkalmazva reagálhatsz majd. Ettől a felismeréstől boldogan nyomd meg a lift falán lévő „0”. szintre vezető gombot. Az ajtók bezárulnak. Az emeletek számának felvillanásával követheted nyomon, ahogy a lift egyre feljebb és feljebb visz, vissza a meditáció kiindulópontjára. -9…-8..-7 …………-2…..-1….0. A liftajtó lassan kinyílik előtted. Újra tudatosítod a fizikai testedet. Lassan megmozdítod a kezeid, a lábaid. És amikor úgy érzed, felfrissülve kinyitod a szemed. Megérkeztél. J