Mindannyiunkban munkálnak ezek az energiák, kortól, hívatástól, családi állapottól, EGÉSZségtől, élethelyzettől függetlenül. Élvezzük ezeket az erőket, mindegyik szükséges – gond akkor van, ha alul-, vagy túlműködtetjük.

Királynő 

Anya  

Feleség

Amazon 

Boszorkány, Varázslónő 

Kurtizán 

Szűz (Angyal)

Szolgáló 

Istennő

Királynő

Mag-a-biztos, (fény)alapjáról kibillenthetetlen energia. Ebben a mintában tudjuk Isteni eredetünket, tisztában vagyunk saját értékeinkkel, van méltóságunk, nem hagyjuk, hogy megalázzanak, rangon alul (ez nem a társadalmi megítélés szerinti, hanem az Isteni minőség) viselkedjenek velünk. Kiállunk magunkért, büszkén viseljük külső és belső jegyeinket. Folyton tökéletesítjük Mag-unkat. Emelkedünk, fejlődünk.

Mottója: „A legjobbat érdemlem.”

Elcsúszás lehet ebben az energiában, ha túl komolyan vesszük magunkat, ha gőgössé válunk, „föntről” beszélünk, megalázóan viselkedünk a másik emberrel. Zsarnokoskodunk, elvárunk, kiszolgáltatunk. Sértődékenység jellemzi, azt hisszük mi vagyunk a tökéletesek, és mindig a másik a hibás.

Anya

Ez az energetika is ott van minden Nőben – mégha nem a „szokásos” szerepben megnyilvánulva, gyermeket nevelve. A gondoskodás, odafigyelés, testi-lelki táplálás energiája ez. Ha vannak barátaink, akikre szánunk energiát/időt (beszélgetünk, bátorítunk, segítünk), vagy gondoskodunk állatkákról, már működtetjük. A legteljesebben mégis a „klasszikus” szerepben élhetjük meg: testünk védelmében táplálva, átengedve Mag-unkon egy másik Lelket, szeretjük, támogatjuk, engedjük… Terelgetjük őket, mindegyiket az igényei szerint szeretjük, gondozzuk, azt adjuk, amire szükségük van (szeretetből, szavakból, tettekből). Ön-átadás, megadás, feltétel nélküli szeretet tanulása-tanítása.

Mondata: „Lételemem a gondoskodás.”

Ha túlságosan fogjuk gyermekeink kezét, és nem engedjük őket tapasztalni, Lényük szerint élni vagy irányítani, felügyelni vágyjuk minden lépésük, elnyomva a bennük szunnyadó tehetséget, erőt, akkor túl sok ez az energia.

Ha pedig az anyasággal kapcsolatban félelmünk van, nehezen vagy nem esünk teherbe (nem akarunk gyermeket), a szülés, szoptatás sem természetes és nehezen vagy nem megy, akkor van elakadás, blokk ebben az energiában.

 Feleség

Már a szóban is benne van: Fele-ség, azaz a Férfi Párja, Társa, kiegészítője. EGY-ütt, EGY-mással, EGY-másért élünk. Életünk örömeit, terheit együtt viseljük, megosztjuk amink van, vállvetve, kézenfogva dolgozunk boldogulásunkért. Egymás MELLETT, mégha évezredek kitartó elnyomásával próbáltak alárendelődő szerepet kikényszeríteni is.

Feleségként nyugodt hátteret, békés körülményeket biztostunk a mellettünk élő Férfinek, hogy a vállalásait tudja zavartalanul tenni. Felnézünk rá, mert tiszteljük. Segítjük, hogy Lénye(ge) kibontakozhasson. Megteremtjük az EGYÜTTlétet, melyben otthonra találhat a Lelke.

Fő ereje az alkalmazkodásban, toleranciában, elfogadásban rejlik.

Az egyensúlyt nem könnyű megteremteni s megtartani – amikor Feleségként mindent elviselünk, nem állunk ki önmagáért, a másikért élünk, elveszünk a kapcsolatban, nem vagyunk ön-Mag-unk, ha hagyjuk Mag-unkat elnyomni vagy épp ellenkezőleg, mi vagyunk a domináns fél, leuraljuk Férjünket, nem hagyjuk élni, akkor nem áramlik ez az energia kielégítően.

Amazon

Azért küzd, hogy jobb legyen a világ. Harcos energia, létjogosultságát az igazolja legjobban, hogy a női létezéshez, a mindennapokban való helytálláshoz mennyi Erő szükségeltetik. Szeretteinkről való gondoskodáshoz, választott hívatásunkhoz sok energia kell. Az, hogy RENDben menjenek a dolgok, és kellemes légkör vegyen körül mindannyiunkat, az a Nők érdeme. Kell ahhoz, hogy felálljunk, ha elbuktunk. Pihenés/gyógyulás/töltődés után továbbinduljunk. Elviseljük az átmeneti nehézségeket, fogjuk a gyengébbek kezét, bátorítsuk a hitüket vesztetteket.

Önállóság jellemzi, erőforrásainkkal való helyes gazdálkodás.

Az „én mindent megoldok egyedül…” kijelentés mögött sokszor ennek az energiának a túlzása van. A „szingli” életmód is eredhet innen.

Boszorkány, varázslónő, papnő (Isteni tudás, minden titkok Őrzője)

Feladata a gyógyítás, beavatás az Istenibe. Felismerni az Égi üzeneteket, kódolni (elme számára érthetővé tenni) a jeleket, meglátni a magasabb szintű igazságokat. Az Útra terel, azzal az eszközzel, Hanggal, amire akkor és úgy van szükség. A természettel együtt él, ismeri a rejtett törvényeket, íratlan szabályokat. A Szív szavát követi. Általa gyógyítjuk, tisztítjuk tereink, rendszereink.

Hétköznapi szinten: különböző alapanyagokból reggelit/ebédet/vacsorát „varázsolunk”. Apró figyelmességből mosoly, öröm fakad szeretteinkben. Szennyesből tisztát „alkímiázunk”… Meghitté, fenségessé tesszük ünnepeink.

(Ősi, vagy hétköznapi) titkokat őrzünk, fájdalmasat kisírva átalakítjuk érzéseink, bántót megbocsátunk. Teremtő energia. Holisztikusan létezik (hármasság: Szellem – Lélek – Test EGYségét éli).

Ha beleavatkozunk mások szabad akaratába (nem kell szavakkal, elég a gondolat ereje is…), ha meg akarjuk változtatni egy másik ember viselkedését, körülményeit, viszonyulását (akár tudattalanul), belenyúlunk a szabad akaratába, már „mágiázunk”. Vannak szintjei, amikor már tudatosan, különböző eszközökkel végezzük ezt.

Kurtizán

A Szerető vagy Kedves szavak mélyebben fejezik ki ennek az energiának a lényegét. Szeretget, kedveskedik, cirógat oda adja magát (odaadó). Öl(elés)ével elvezeti a Férfit egy olyan tartományba, ahol ki lehet zárni a külvilágot, kiszakadni a hétköznapokból – ha csupán pillanatokra is. Finomság, szépség, báj, vonzó megjelenés. Megmutatja, hogy jó élni, örülni, élvezni, feloldódni. A Feleség Lelki-Szellemi szinten Társa Férjének/Párjának, a Szerető a Test templomát szenteli fel, és vezeti oltárához a Másikat. Közös örömüket lelik EGYmásban, EGYesülnek az Isteni energiában.

Ha bármikor bárkinek (oda)adjuk magunkat, vagy pénzért csábítunk, az az alacsony rezgése ennek az energiának (szeretetsérülés áll a háttérben). Ha „kipakolunk mindent”, bájainkat felfedve az egész világot csábítjuk (túl sokat akarunk…), vagy ha túlzóan szeretnénk szebbnek/vonzóbbnak látszani (plasztikai sebészet)…

Elgondolkodtató az is, ha elutasítjuk a nőies ruhadarabokat, ellenérzésünk van a szépítő praktikákkal kapcsolatban, eltolunk magunktól mindent, ami vonzóbbá tenne, finomságot, szépséget közvetítene. 

Szűz

Ahhoz, hogy hűségesek tudjunk maradni önmagunkhoz, a másikhoz, kell az önmegtartóztatás, a saját határaink felállítása, mások határainak tisztelete. Az Angyali minőséghez áll közel. Vállalás is lehet (pld. Apácák); fiatal lányként éljük (érintetlenség), illetve amikor nincs Párunk épp (válás, szakítás után), és érdekből nem megyünk bele kapcsolatba, vagy csak azért hogy ne legyünk egyedül.

Ha félünk közel engedni magunkhoz a Férfi(aka)t, vagy ha a szexualitással kapcsolatban vannak fenntartásaink, ítélkezéseink, „tabutémáink”, akkor érdemes kibontani a beragadt részeket.

Szolgáló

Szívesen gondoskodunk a környezetünkben élők igényeiről (főzünk, mosunk, takarítunk, RENDben tartjuk környezetünket). Alázattal végezzük munkánkat. Segítjük, aki segítségre szorul. Ha kérnek tőlünk, és meg tudjuk adni, tenni, szívesen szolgáljuk a másik ember boldogulását. Szebbé, jobbá tesszük szeretteink hétköznapjait. Hálásak vagyunk azoknak, akik hívatásból szolgálnak (ápolók, takarítók, stb.).

Mottója: „Alázattal szolgálni.”

Nem harmonikus, ha mártírok vagyunk, mindent elviselünk, megalázkodunk. Ha együttérzés helyett átvesszük a másik terheit. Sok Nő esik abba a hibába, hogy erőn felül kiszolgál, vagy épp kiszolgáltatottá válik. Áldozati minta, amikor úgy érezzük, mindenki minket bánt.

Ha nem szívesen végzünk házimunkát, és ha lenézzük pld. a takarítónőket, akkor is elcsúszás van jelen.

 

Istennő

A cél eljutni idáig. Egyesíteni a női erőket önmagunkban, kiegyensúlyozni energiáinkat. Minden pillanatban élünk valamely szerepet, valamelyiket jó pár évig – akár évtizedekig működtetjük; egyikből-másikból többet hoztunk, mert azzal van dolgunk, példát mutatni.

Az már jó, ha örömmel éljük ezeket a szerepeket. Ha észrevesszük a szépségét – élvezzük, hogy táplálhatjuk a családunkat saját készítésű étkekkel, vagy épp illatos és tiszta otthont tudunk teremteni köréjük; ha nem kényszer a gyerekkel lenni (segíteni tanulni Neki, vagy épp elvégezni, amire még nem képes, esetleg csak játszani Vele, megtapasztalva az önfeledtséget…).

Ha látjuk, hogy mennyi mindenre vagyunk képesek, milyen erő lakozik bennünk – ugyanakkor nem hősködünk, és ha nem megy valami, tudunk segítséget kérni. Tiszta szándékkal közeledünk, és elfogadjuk másoktól, amit szeretettel adnak. Ha nem kérnek belőlünk, kivonulunk a helyzetből, és engedjük, hogy a másik ember is megtegye a magáét, megtapasztalja, ami a fejlődését szolgálja.

„Másokkal úgy bánunk, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak”.

/Magyar Judit