Egy ideje elég intenzíven van jelen az életemben ez a téma. De rá kellett jönnöm, hogy mindig is benne volt, más és más szemszögből nézve.
A kötések több szintűek. Legtöbbjük hosszú – hosszú generációk óta öröklődik. El kell, hogy mondjam, hogy a legjobb „kötők” a nők. Ők a tudatos akaratukon kívül is megteszik, ösztönösen. Gond akkor van leginkább, ha minderre még tudatosan is rátesznek. Mert ők úgy vélik jónak, helyesnek. A mágia ezer eszköze segíti mindezt.
A rossz kötés rabságot okoz a lélek számára. Vannak hasznos kötések ősök felé, segítő entitások felé. De ez is csak egy darabig segítő.
A legrosszabb, amikor a „pokol” köti a lelket magához. Ez egy jól ismert minta. Egy alku részeként a lélek rabságba kerül. Ez képileg úgy néz ki, mint amikor a lelket igába fogják, felül a pokol kocsisa az ülésbe, és hajtja a lelket maga előtt. Ugyanakkor megnyílik egy út a lélekhez tartozó ember (emberek) előtt, és ők töretlen lendülettel futnak a cél felé. Amire vágytak emberként, azt ezen az úton megkapják. A gond csupán ott van, hogy a pokol kocsisa hajtja őket. És hosszú generációk tudatlanul járják ezt az utat. A közös emberi lélek is belekerült ebbe a csapdába.
A szabad lélek, amely a halhatatlan lélek maga, rabigába kerül, a pokol irányítja a sorskötéseket, ahogy számára megfelelő.
Ebből kiszabadulni iszonyatos kitartást, lemondást, alázatot igényel több sorson keresztül.
Amiért most erről írok, az az éjszakai tanításnak köszönhető.
Láttam az emberiség közös lelkét, ahogy egy vékony szál köti a szabad, halhatatlan lélekhez. Ez a szál sodronyszerűen erős. Kérdeztem , hogy a nagy Mestereknek nem volt más kötése? Megmutatták az ő emberi létezésük is. Náluk jelen volt ez az egy szál erősen, de nekik is volt sok más kötésük. Hisz emberi vérvonalon születtek meg, ennek minden hozadékával. Sorsuk egy idejét ezek egy részének lefejtésére fordították.
Rengeteg szál ezerfelé ágazik. Ember és ember között. Ember és idegen lények között, akiknek elvileg semmi köze nem kellene , hogy legyen az emberiséghez. Más világok felé.
A sűrű anyag ragacsos részeibe. És sorolhatnám még.
Amíg ilyen kötéseket hord magán az ember, addig rabja marad csupán más embereknek, idegen lényeknek, a pokolnak, más világoknak, különböző entitásoknak. Ráadásul ezek annyira megszokottá váltak, hogy az ember már nem is tud róla. Legfeljebb azt érzékelni, hogy a sorsa nem halad előre. Nem sikerülnek a dolgai úgy, ahogy szeretné. Nem ura önmagának.
Én mindig úgy véltem, hogy a kötéseket letudni úgy lehet, ha olyan szintre emelkedünk, ahol a kötés magától kilazul, helyrehozzuk azokat a tévedéseinket, ahol tudatlanul másokat hajszoltunk birtokos, birtokolt helyzetbe . Ahol kihasználtunk másokat azért, hogy nekünk jobb legyen. Ez mind kötés. Ez mind karma létrehozás. Mert a karma, a kötések eredménye.
Ha lélekben letisztul egy ember, helyrehozza a hibáit, akkor a kötések maguktól leválnak. Én legtöbbször ezeket a megoldásokat támogattam, és az ilyen megoldások meglelésében segítettem másoknak.
A mostani időszakban a kötések erős gátakká váltak.
Sok embernél látom, hogy a kötésekhez megszokottságból ragaszkodnak (ez nem tudatos) , a kötések másik végénél viszont senki nincs már. Egyszerűen ledobhatná. Beleszületett, részeként ismeri és nem tudja, hogy élhetne e nélkül is.
Azt is látom, hogy oka fogyott játszmákat még mindig kergetnek emberek, holott a pokol hajtóereje már nincs jelen. Egy tisztulási szint felett, és főleg ha valaki a Jézusi Úton jár, akkor a pokol oda nem követi. De itt azt értem, hogy igazi érzésekből, mélylélekből járja valaki ezt az utat, nem pedig divatból, elvárásból, megszokásból, vallási félelemből.
Pontosan tudja, hogy mikor mit tesz, és ezért felelős. Ilyen esetben a pokol kiszáll a játszmából, bár bepróbálja párszor az embert, hátha visszavehető. Viszont ezen az úton járva sokan megszokottságból a mártír létet választják , és tartanak mindentől, ami gyökeres változást hozhatna. Az állandó önkontroll, önmaga fegyelmezése, az ösztön szintek elfojtása a boldogság forrásokat teljesen tönkreteheti.
Még egyszer elmondom. Nem láttam még embert kötés nélkül. Végül is a kapcsolatok ezeken keresztül szövődnek. Ezért lehetnek egymást táplálók is.
Az ideális minta, a kötések nélküli ember, aki maga dönt sorsáról. És erre sokan mondják, de hát én döntök a sorsomról.
A kérdés csupán az, hogy milyen gondolatok alapján, és milyen minőségű az a gondolat?
Nagyon zavartak azok a technikák, amelyek az azonnali teremtést hivatottak szolgálni. Az agykontroll, a pozitív gondolkodás és sorolhatnám még. Mint mindennek, ezeknek is van egy pokolhoz vezető oldala és ugyanakkor egy felszabadító mechanizmusa. És legtöbbször félmunkát végeznek csupán.
Az agyunk akkor tud változtatni, gyógyítani, ha tudja hol a baj forrása.
Az öngyógyítás akár a sorsomé, akár a testemé, akkor működik, ha tudom mi a problémám forrása. Ha csak kimondok szavakat, azzal jó nagy hazugságköröket hozok létre magam köré. Úgy teszek mintha…. aztán el is hiszem, és végül ott marad a probléma megoldatlanul egy hazugságréteg alatt.
Mások kezelésénél pedig, beleavatkozni mások sorsába csak úgy szabad, ha pontosan tudjuk minek mi lesz a következménye. Más esetben kötés jön létre a páciens és a gyógyító között, hiszen azzal hogy beleavatkozott, a részesévé vált sorsának. Sok gyógyító belehalt már ebbe. Van, aki pénz cserével szándékozik mindezt feloldani. De ez még rosszabb lesz. A beleavatkozás következményeit vállalni kell, és addig kell a pácienst kísérni, amíg a játszma él, meg nem oldódott. Erről sokat tudnék mesélni, de most nem ez a cél.
És el is térültem a kötésektől J
Most egy olyan időszakot élünk, amikor a kötések jól láthatóak, és ezáltal feloldhatóak. Mondhatom úgy is, hogy lehetőség van a szabad, halhatatlan lélekhez kapcsolódni, eloldva minden visszahúzó kötést.
Amit láttam az elmúlt hetekben jól működni, ha valaki tudja, hogy ebben az életében járt öntőembernél, vagy egy egyéb jósnál, akkor ő gyanakodhat mágikus kötésekre. Ha kérte, ha nem. Érdemes visszamenni, és kérni ugyanannak az élethelyzetnek a felszabadítását, amire akkor rákérdezett. Aki létrehozta a kötést a kiolvasással, vagy bármi mással, ő le is tudja venni abban az esetben, ha a kérdező lélekben megerősödött.
De önmagunk is nekiláthatunk. Kérjünk rá álmot, képet, jelet, (ami akár egy találkozás, telefon), gondolatot, hogy mutassa meg magát, hol vagyunk függő játszmában, hol véljük azt, hogy beragadtunk, stb. Nagyon gyors válaszok jönnek. Aztán gondoljuk át még egyszer, és önmagunkban rendezzük a számlát. Ha elérhető az ember, akkor egy jó beszélgetést megér. Semmi magyarázkodás, önérvényesítés, elvárás, csak békés, barátságos jó szó, tiszta szívből.
Harag, elvárás, „én megmondtam” és hasonlók a kötést erősítik.
Általában a megoldás is eljön válaszként.
Nagyon úgy tűnik, a sors minden nyitott számlát rendezni akar. Ez bármennyire is embert próbáló, gondolkodás mód változást igénylő, nagyon hálásak lehetünk érte.
A kötések bármennyire is gyakoroltuk elvágni, levenni, hosszú évekig kifejtették még a hatásukat. És mindig volt mögötte, alatta még egy és még egy. A kötés egy darabig tanító, aztán már akadály, visszahúzó erő.
Hozzon ez a tavasz megváltást és szabad életminőséget mindannyiunk számára.