Engedjetek meg egy a sorsprogramok átadása-átvételére vonatkozó kiegészítést. E
körül elég nagy a kesze-kuszaság, emiatt érdemes a témát egy kicsit alaposabban is
kibontani.
Létezik egy látszólagos ellentmondás. A testet öltés előtt a szellemi ÉN-fél
megír egy Életfilmet, amit a belőle kiváló szellemi Én-rész „játszik le”, vagyis él meg
testben. Az Életfilmeket Krisztus hagyja jóvá, így azokon utólag senki sem
változtathat semmit. Jogosan merülhet fel a kérdés. Ha kész Életfilmmel érkezünk,
akkor hogyan lehetséges – idézem Évit: „ha valaki távozik a családból, ő átteszi a
sorsprogramjait az utódokra, ha nem tudta megoldani. Ebből aztán láthatjuk, hogy az
utódok jó darabig mást sem tesznek, mint az ősöket cipelik magukkal, és az ő
késztetéseiknek megfelelően viselkednek.” – a szülő által megoldatlan sorsprogram
átvétele? Valóban ez genetika, de a genetika teljessége! A leszületés előtt – vagyis
az Életfilm megírásakor – ugyanis a gyermek még nem tudhatja, hogy a szülei mit és
hogyan oldanak meg a saját sorsprogramjukból, mert még zajlik azok élete. Emiatt
azt sem tudhatja, hogy annak idején esetleg mit kell majd átvennie. Amikor azok
távozása után – immár utólag megtudja – akkor meg az Életfilm szentsége miatt, nem
változtathat azon!!!!
Mindezen ellentmondás egyetlen módon oldható fel. Az Életfilm tervezéskor a
szellem Én-rész a saját „főszála” mellett, szinte számolatlan mellék szálacskaként, a
szülők sorsprogramjában szereplő valamennyi fontosabb megoldásra váró feladat is
betervezi. Sőt!!!!! Az esetek többségében a szülők szülei – tehát a gyermek
nagyszülei – is élnek még, így azok is adhatnak tovább feladatokat a saját
gyermekeiknek. Amennyiben azok nem képesek azt megoldani akkor azt
„megnyerheti” akár az unoka is. Nem véletlen a feltételes mód. Az újonnan leszületők
nem terhelhetők végtelenül az előző generációk megoldatlan feladataival. A ma
leszülető szellemi Én-részek döntő többsége bizony eléggé „gyöngécske” még. Örül,
ha a saját vállalásával elbír.
A kissé „keményebb játékosok” viszont többet vállalhatnak. Az Életfilm fő szálának
sokrétűsége, a mindenképpen megoldandó sorsfeladatok száma, valamint a
mellékszálak nagysága pontosan megmutatja a szellem valós mibenlétét, vagyis azt
hogy mely szférából származik. Mily magaslatról vagy éppen mily mélységből indult.
Amennyiben a szülők gyermekükben „gyöngécske szellemecskét” kaptak, úgy az
általuk megoldatlan feladatokat nem adják tovább. Annak megoldását majd egy
másik leszülető vállalhatja. A feladatok a lélekszálban vannak kódolva, így a saját
jogon vállalt, de megtisztítatlanul maradt részt majd a következő testet öltéskor kell a
resteknek megtisztítaniuk.
Nézzük az „erősebb” szellemeket. Ők többnyire nem csak a saját „karmájukból”
fakadó megéléseket, hanem bizony egy nagyobb közösség (nemzetség, nemzet,
ország, földrész, esetleg a Föld teljessége stb.) érdekében is vállalnak feladatokat.
Persze ez már nem egyéni – hanem több szellemet érintő – csoportos vállalás. A
megoldásban a csoport együtt halad. Az egyes csoporttagok sikeressége, vagy
sikertelensége kihat a többi csoporttag sorsára. A fenti logikából fakadóan, ha azt
mondjátok, hogy a csoporton belül minden csoporttag vállalása – mintegy
mellékszálként – bekerül a többiek Életfilmjébe, akkor azt jól mondjátok! Az egyén
bukása, vagyis sikertelen feladatmegoldása esetén, annak feladatát átveheti egy
másik csoporttag szellemi Én-része. A csoportvállalás ugyanis mindig sokkal
magasabb rendű, mint a csak egy szellemi Én-részt érintő vállalás!!!!!!
A csoport szellemi vezetője mérlegeli a helyzetet és dönt a hogyan továbbról.
Amennyiben ez nem érint több más csoportot, úgy saját hatáskörben, a szinte
végetlen számú lehetségesség közül, kiválasztja azt, amelyik a legnagyobb
valószínűséggel sikerre vezethet. Amennyiben érint, akkor kérdéssel fordul a
magasabb szintű szellemi vezetőhöz, aki egy még nagyobb csoport munkáját
felügyeli. Döntés esetén a feladatot átvevő „tartalék játékos” szellemi Én-része egy
időre félreteszi a saját feladatát és nekilát egy másik – a csoport továbbhaladásához
nélkülözhetetlenül szükséges – feladat megvalósításához. Ehhez többnyire
gyökeresen át kell alakítsa az addigi körülményeit. Szegény testtudat persze erről mit
sem tud, így sokszor értetlenül és bizony nem kevésbé kétségbeesve szemléli maga
körül a világot. A nyugodtnak mondható élete szinte egyik pillanatról a másikra
fenekestől felfordul, és olyan problémákkal találja szemben magát melyekre még
álmában sem gondolt volna. Amint látjátok ebben az esetben mindez nem
„büntetésből” történik, hanem a legnagyobb szeretet miatt. Bizony sokan vannak,
akik mások gyöngesége miatt „vért izzadva” élik mindennapjaikat…..mert a tét nagy,
nagyon nagy, emiatt a vállalásainkat maradéktalanul teljesítenünk kell……Lehettek
gyávák, vagy restek, de egyet tudnotok kell! Gyöngeségtek árát más fizeti meg!
Nagyon köszönöm