Még ebben az évben megosztanék veletek egy gondolatsort, hátha ennek a hitrendszernek az oldását is el tudjuk indítani még ebben az évben.

Két gondolat olvadt össze benne kérdésként.

Miért tartom átoknak, és rejtem el a saját képességeim?

Hová lettek a táltosok és kik is voltak ők valójában?

Tegnapi nap a táltosok nyomán indultam el. Az 1800-as években már nem éltek táltos tudású emberek. Javas emberek és asszonyok voltak, akik töredék tudást képviseltek. Erejük csak gyenge mása volt az ősökének. Őket még megtűrték, mert a szegények orvosai, segítői ők voltak.

Ahogy haladtam vissza az időben, az 1600-as években még élhettek páran. Nők és férfiak. De már nem táltosnak hívták őket, beleformálódtak a keresztény egyház elvárásaiba, hogy megmaradjanak. Pontosan tudták, hogy nem az a fontos, hogy mit hogyan neveznek, vagy milyen ruhát viselnek, hanem hogy értik és látják a világot formáló erőket.

A táltos valójában gyógyító, bíró, tanító és jós volt egy személyben. Őrizték a múltat és a jövőt. Képesek voltak romlatlan testekben  évszázadokra visszahúzódni. Ezt eddig is tudtuk.

Női táltosok utolsó idejéhez jutottam el. A következőket tudtam meg.

Az a leány gyermek, aki erre született, őt elvették a szülőktől és speciális körülmények közé helyezték. Barlangokban nevelték fel, hogy egy nagyobb jó szolgálatában ne zavarják saját érzelmi impulzusaik. Szűzen és tisztán, érintetlenül lehetett csak táltos az utolsó időszakban, amikor már nagy volt a sötétség. Éppen ezért testének szépségét elfedték. Sár, korom, festékek. Az idők folyamán, ahogy az egyház üldözte őket, és kiszorították őket a pozícióikból, úgy egyre kevesebb táltost kellett kinevelni.

Egy idő után, amikor úgy ítélték, hogy nem tudnak a „táltos iskolában” nevelődött gyermekeknek helyet adni a világban, úgy  adták férjhez, hogy tovább adja a táltos vért, vagy szolgálatba adták, egyéb módon kiiktatták. Szétszórták őket. Az addigi megszokott rendből, biztonságból és tudásból kikerült. Tudása a házasságban és gyermekszülésben kétségtelenül megtört, megváltozott, de még így sem tudott többé átlag ember lenni. Így vagy önző célra használta képességeit, saját gazdagodásra, hatalomra, vagy beleőrült. Volt olyan is, aki ráébredt, hogy a tudását a gyermekszületéseknél tudja kamatoztatni, vagy egyéb szolgálatokban a szegény emberek között. Mivel gyermekkorában nem érte szeretet impulzus, ezért leginkább   az önző én kerekedett felül. Belőlük lettek a fekete mágiát űző boszorkányok, a fiú gyermeküket, vagy férjüket mindenáron hatalomra segítő kemény asszonyok, magányos életű, minden férfit maguk felé fordító nők. A táltos vér fertőződött, és egy idő után csak pislákolt a lángja. Ez a minta erősen megfertőzte a női nemet.

A táltos fiú gyermekeket ugyanígy nevelték fel, de ők soha nem kötötték egy nőhöz az életük, mert igényük sem volt rá. Hogy náluk miképpen aludt ki a tűz, azt nem látom.

Ezek szerint az utolsó időszakban ott voltak a fertőzött vérű táltos asszonyok,  a királyi házakat uraló táltos asszonyok, és a meditáló táltosok, akik viszont ténylegesen nem tudtak hatni arra az időszakra, csak vártak egy jobb időre. Még annyi látszódik villanásokra, hogy a meditáló táltosok között is volt bőven egyet nem értés.

Ha még előrébb megyünk az időben, ott viszont még élt a tisztelet a táltosok felé egészen halálukig, melyről maguk döntöttek. A Vének bölcsességére, látó képessége tartotta biztonságban a közösségeket. Ezt az időszakot kellene felébreszteni az emlékezetben. Ezt a mintát

Ami teljesen nyilvánvaló volt, hogy a katolikus egyház csupán annyit tett a magyar ősvallással, hogy kicserélte a neveket, és másképpen jelenítette meg a régi világ táltosait, isteneit. Mintegy elfedte, lefedte.

Nos eddig jutottam el. A meditáló táltosok hite és ereje elég lesz, hogy feloldja mindazt, ami megfertőzte az évszázadokat, és beszennyezte a táltos vért.

Még annyit láttam, hogy időnként, ahogy a világ változása diktálta, születtek táltosok, akik változtattak a világ folyásán.

A mostani időszakban elég sok táltosvérű ember él. A fertőzött vér elfedi a tiszta mintákat, a rárakódott évszázadok fájdalmai, félelmei blokkolják tisztán látásukat, zavarják önértékelésüket.

Itt talán megemlékezek egy tanítómról, aki kb 20 éve éjszakánként jött, és a lélek utazás rejtelmeit vitte végig rajtam. Egy fekete hajú asszony, akit én akkoriban Sámánasszonyként hívtam magamban.

Sólyom ült a jobb vállán, farkas járt a bal lába mellett. Kíméletlenül meggyötört, de magtanultam miképpen lehet biztonsággal utazni világok között, és a pokolból visszatérni ép lélekkel. Életmentő volt a későbbiek folyamán.

Azóta biztosan tudom, hogy a táltos vérű ember aurájában állatrajzot fogok látni.