Szeretnék elmesélni egy az életemet végigkísérő érzést, vagy gondolatot, nem is tudom, hogyan kell jól megfogalmazni.

A TélApóról lesz szó. Mindjárt az elején elmondom, hogy 54 éves vagyok, eléggé józan paraszti ésszel ellátva, mindannak ellenére, hogy túl sok mindent láttam és éltem át már, aminek semmi köze a normálishoz.

Születésem pillanatától kezdte eltörölhetetlenül hiszek a TélApóban. Bárki bármit mondott, hiába láttam nagymamám ajándékát a csizmámban. Tudom, hogy nem ember, hanem a túloldalon él az 5. dimenzióban. Tudom, hogy férfi minőség, aki minden év végén mérlegeli annak az évnek a jó és rossz gondolatait, és eszerint a következő év nehezedik, vagy könnyebbedik. Energiával telitettek lesznek bizonyos élet területek, vagy energia hiányosak. Azt is tudom, hogy valamelyik bolygónkhoz kötődik, azon keresztül éri el az emberiséget. Nem tudtam tovább nyomozni, mert akkoriban nem volt hozzá jogosultságom.  Amikor azt mondom valamiről, hogy tudom, akkor ez a nyomozásaim eredménye.  Ha bennem valami bizonyosság, akkor muszáj nyomoznom, hogy a bal agyféltekém is tudja a miérteket. Így aztán kénytelen voltam újra feltalálni a magam számára az asztrológia bizonyos területeit, a részecske elmélet azon részeit, amiből megértettem miképpen lehetséges a fizikai test halál utáni „szellem idézése”  stb.. Mert amit elolvastam, az nem jelentette számomra „aha értem” bizonyosságot.

Éppen ezért a TélApó után is nyomozni kezdtem, mert a fiaim születése után ez a kérdéskör más szintre emelkedett bennem. Felelősségé, hogy ne ámítsam őket. Ne értsetek félre, soha nem vártam az égből jönni a szánt, nem vártam, hogy valaki csokit tesz a fiaim csizmájába helyettem. De könny szökött a szemembe, ha az utcán találkoztam a TélApóval, gyermeki áhítattal néztem, ahogy cukrot, csokit ad a gyerekeknek. És azt sem felejtem el, amikor a tv híradóban bemondták, hogy repülő géppel leszállt Budapesten az igazi TélApó. Hatalmas öröm érzés tört fel bennem, pedig hát akkoriban már nemigen volt miért örülnöm.

Amiért ez most feljött bennem. Ez pontosan az a Teremtői minőségi férfi energia, amely megjelent, áttört a rétegeken. TélApó energiáira ismertem rá. Amelyet nagyon nagyon jól ismer az a részem, amely a lélek világaival van kapcsolatban. És amelynek a megtapasztalására egész életemben vágytam.

Jön egy APÓ, rám néz, és azt mondja „Látlak kislányom, tudom mennyire JÓ voltál.” És körbeölel úgy, hogy érzem, mennyire fontos vagyok számára, hogy TUDJA mit éltem át nélküle, és hogy kitartottam. És abban a  pillanatban Otthon vagyok a fizikai világban.