Csak azok olvassák el, akik el tudnak  fogadni a látásmódomból bármit is, mert megérinti őket. Vagy tovább gondolnák pár gondolatomat.

A vírus helyzet kialakulása óta egyfolytában zaklat a gondolat, hogy én ezt már megéltem.  Valahogy nem állt össze a kép, még úgy sem, hogy tudtam, hogy a mindennap történő dimenzionális kép bevillanások  egyértelműen összefüggésben vannak. Nem tudom néha eldönteni, hogy a képsorozatok, amelyeknek szereplője vagyok, hol is helyezkednek el az időben. Olyan élesen élem meg, mintha most zajlana. Ami bonyolítja, hogy az emberi agy időérzékelése elég sajátos. Ráadásul a múlt sokszor azonos a jelennel. Ugyanúgy ismétlődik, csak más a színpad, mások a kosztümök. De ez most mindegy is.

Most minden nagyon ismerős számomra. Minden pillanat összevillan más dimenziókkal.

Minderről írtam a könyvemben is. A lezárt, karanténban lévő világok, amelyeket megfertőztek. Az Orioni bázisról döntik el, hogy ki, mikor léphet be ezekbe a világokba. Tervek készülnek a fertőzés megállítására. Erre épül fel a könyv, ami úgy íródott, ahogy az emlékezetem, és a jelen történései engedték. Túl sok a párhuzam.

Azt is mindig tudtam, hogy a mi világunk is zárolva van. Gyerekként is beszéltem erről, a tervekről, a tiszta világról, a Jézusi tervről. Soha nem volt vele sikerem. De ettől még bennem él.

A vírus kiirtására tervek készültek, és voltak olyan világok, amelyeket teljesen kipusztítottak, mert reménytelennek tűnt megtisztítani.

Mint egy zombi filmben. Bár soha nem néztem meg ilyesmit, de ez villant be. A mi világunk egy olyan ok miatt maradhatott meg, amely ok miatt feltételezhetővé vált, hogy van remény a vírus megtisztítására.

Voltak igen nagy mérvű akciók a vírus hibernálására, amely az élők nagy részét a vírussal együtt „pihentette”. A vírus mindenkibe bekerült, aki jelen volt egy világban, bármilyen formában is. Időközben elkészültek tervek, hogy a vírus jelenlétét miképpen lehet hatástalanítani. A Jézusi sors egy ilyen terv lehozatala volt.

De ezt már megelőzte több program. Mózes is a törvényeivel a vírus hatását gyengítette. Az út, amit bejárt, az pedig előrevetítette a kijutás lehetőségét a zárolt világból. És voltak, akik ki is jutottak. Voltak, akik visszatértek segíteni. Voltak, akik úgy döntöttek maradnak, próbáltak utat építeni kifelé. És voltak, akiknek jobban tetszett a világ fertőzötten. Le akartak rombolni minden utat, amely kivezetett volna.

Katolikus egyház menny, pokol, purgatórium szétválasztása is ennek szimbolizálása. Mennyországba kerülni, kikerülni a karanténból, csakis úgy lehet, ha a gonosz ármánykodását minden formájában megtagadja a „vírusos ember”. Ez a része letisztul, és érinthetetlen lesz a vírus programja által. A lélek mérlegelésekor könnyűnek találtatik, és hazaengedik azokba a világokba, amely egykor, a fertőzés előtt otthona volt. Az embernek önmagának kell legyőzni önmagában a vírust, a „démont”, amely beteggé teszi a testet és a lelket. A megtisztult élet után még van kivárási idő, hogy kiderüljön nem csak „elaludt ” a vírus, és ha ez az idő is lejár, akkor újraszülethet más dimenzióban. Ha úgy dönt.

Az a rész, amely nem tudott átalakulni, árnyékként létezik tovább, és fertőzi az élőket. Keresi az utat hazafelé. Amely szellem ráébred, hogy segítenie kell az élőt, hogy ő maga is szabadulni tudjon, ő Segítővé válik, és erősíti az élőket. És ott az ellenkezője is, az irigységgel, bosszúval, gonoszsággal, hatalomvággyal fűtött lélek, amely csak önmaga keserűségét éli.

A vallások mind az utat próbálják megfogalmazni, hogy miképpen lehet kijutni a karanténból.

Sok „önkéntes” dolgozik azon, hogy mindenki megkapja a maga kellő információját a megoldáshoz.

Ez a világ nagyon összetett. Minden benne van. Mindenből egy-egy rész. Dimenziók ezrei sűrűsödtek itt anyaggá. Minden mutat mindent.

Talán most zajlik egy „felmérés”, hogy a vírus mennyire tud még hatni?

Ez most csak egy költői kérdés volt.

Mindezt azért írtam le, hogy tovább tudjátok gondolni saját életetekben.  Tudjatok kutatni saját emlékezetetekben, és lássátok másképpen a vírus akciót.